Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-261

74 261. országos ülés 1898, i. m&rczhis lé-én, hétfőn. igazi és nyilvános ünneplése ugyanis a koronázási időktől kezdődik, szinte azt lehetne mondani, hogy a nemzetnek azon érzése, a melylyel szabadságharczát körülrajongja és azon érzése, a melylyel királyát szereti, kereste ki márczius 15-ikét; (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) mert hiszen 1848-on végigtekintve, a vérlengerben ez az egyetlen nap az, mely szűz-tisztán és hófehéren emelkedik ki és a melyen a két érzelme, mint Noé galambja, megpihen! És ime a miniszterelnök úr a népbölesesség útjáról letér és el akarja a nemzettel fogadtatni április íl-ikét. T. miniszterelnök úr, nagyon sajnálom, hogy nincsen most itt, nagyon szeretném, ha szemtőlszembe lehetnék vele, tehát t. kormány, önök a törvénynek ama szakaszát, a mely Önöket ezen törvény végrehajtásával bízza meg, nein fogják keresztülvinni tudni. És miért? Epén azért, s itt most visszatérek Szivák Imre képviselőtársam előbbi szavaira, hogy szuronyokkal a hálaadót behajtani nem lehet. T. ház! Erővel, rendeletekkel sok mindent meg lehet csinálni ma Magyarországon, rendeletekkel mozgósítani lehet a csendőrséget, a katonaságot is, de azt, t. ház, hogy csak egyetlen bimbó is kinyíljék a hazában, azt rendelettel nem lehet megparancsolni. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt, hogy rendeletekkel, új törvénynyel kierőszakolják a nemzet szivéből, a mit nem akar, hogy elfelejtse márczius 15-ikét, azt nem hiszem! A nemzet már választott: márczius 15-ikéoek a napja ő előtte a szabadságharcz jelképe. Feltétlen bizonyossággal meg lehet jósolni, hogy márczius 15-ike e nemzet életében halhatatlan lesz, a míg c nemzet magyar lesz, addig ünnepe márczius 15-ike lesz! Dehogy az önök április 11-ike egy évet vagy kettőt kibir-e, kétséges! Ezek az indokaim, t. képviselőház, a melyek alapján kérem, hogy a törvényjavaslatnak szakaszát módosítva, április 11-ike helyett márczius 15-ikét fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Rafíjuk!) A benyújtott módosításokra kívánok igen röviden nyilatkozni. Eötvös Károly képviselőtársam négy rendbeli módosítványt adott be, }i melyek közül elvi fontossággal szerintem kettő bír: először az, a melyben ő a 48 iki törvényhozásnak azt a kiváló érdemét is kifejezetten törvénybe iktattatni kívánja, hogy Magyarország-állami önállóságának biztosításáról gondoskodott, másodszor pedig melyben április 11-ike helyett márczius 15-ikét kívánja tétetni. A miket ezenkívül még ajánlott, hogy tudniillik a »minden időre« szavak visszahelyeztessenek és hogy a nemzeti ünnepnek tényleges megtartása biztosít assék, ezekhez én hozzájárulok, a nélkül, hogy különben az indítvány ezen részének valami nagyobb súlyt tulajdonítanék. Elvi jelentőséggel ismétlem csak az előbb említett két indítvány bír. Az általános vita alatt tett nyilatkozatom után talán nem szükséges mondanom, hogy e két indítvány közül ahhoz, hogy április 11-ike helyett márczius 15-ike volna teendő, hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a jobbés baloldalon.) Az indokokat, a melyek erre vezetnek, ismételnem nem szükséges, hiszen kifejtettem azokat az általános vita alkalmából. De annál szívesebben fogadom el és annál melegebben ajánlom a t. háznak elfogad a t. képviselőtársam első módosítványát, a melyben ő az 1848-iki törvényhozásnak azt a nagy érdemét, hogy Magyarország állami függetlenségét biztosabb alapra fektette, megörökíteni kívánja. T. képviselőház! Csak nem fogjuk eltagadni a 48-iki törvényhozásnak ezt az érdemét és csak nem fogjuk azt olyan valaminek tekinteni, a melyet hallgatással mellőzni lehessen, vagy a mit eltakarni kelljen ! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen azt tudja mindenki és azt t. képviselőtársam, a ki a magyar közjognak alapos ismerője, épúgy tudja, mint tudjuk mindnyájan és tudja a t. miniszterelnök úr, hogy nem a 48-iki törvényhozás teremtette Magyarországnak állami függetlenségét, hogy ez az állami függetlenség jogilag soha meg nem szűnt létezni, hanem hogy az jogilag mindenkor a maga teljességében fennállott. De azt sem fogja tagadni senki, a ki a történelmet tudja, hogy ez az állami függetlenség tényleg igen erős csorbát szenvedett az osztrák birodalmi központi kormányzatnak 1848-ig fennállott azon organizácziója által, a mely, teszem azt, a magyar pénzügyet egészen az osztrák udvari kam.ira alárendelte, amely Magyarországjuk legszigorúabban vett belügyeibe is közös államtanácsnak, Staats- und Conferenz-Ministeriumnak beleszólást engedett, szóval: az a teljes állami függetlensége Magyarországnak, a melyet a pragmatica sanctio is elismert és a mely, ismétlem, közjogilag soha egy pillanatig sem szünetelt, csak elméletileg állott fenn, tényleg azonban igen sok résziében el volt konfiskálva, egy mindenbe beleavatkozó, habár törvénytelenül beleavatkozó, de úgyszólván nemine contradicente beleavatkozó osztrák birodalmi kormányszervezet által. Ennek véget vetett az 1848-iki törvényhozás, ez a maga egész tisztaságában, intézményében újjászervezte azt az állami önállóságot, a melylyel Magyarország közjogilag mindig bírt. S ez, t. képviselőház, mindenesetre époly nagy érdeme és époly fontos eredménye az 1848-iki