Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

tk 260. országos ülés 1898. luárczius 12-éit, szombaton. indokolják, akkor a háznak, mint a mely ezeket a házszabályokat alkotta, a melyek semmiféle további hatóság jóváhagyását nem igénylik, jogában áll ezen elvek keretében határozatot hozni. De miről van itt szó? Arról, hogy épen most tárgyaljuk azt a törvényjavaslatot, melynek törvénybe iktatása dönteni fog a felett, hogy az 1848-iki nagy események 50 éves évfordulója törvénybe fog-e iktattatni, és ha törvénybe iktattatik, mely nap legyen az, a melyet a ház nemzeti ünneppé deklarál. Ha ezzel kapcsolatban most, mondjuk, a kérvényeknek egész tömege jönne a ház elé, nem indokolt és természetes-e az, hogy azok a kérvények a ház asztalára tétessenek, hogy azokból tájékozhassa magát az egész parlament, hogy az ország mely megyéjében, mely városában mit követel a közhangulat. A kérdés felett a törvényhozás még nem döntött, sőt törvényhozásilag most akar intézkedni, ennélfogva a kérvényi bizottsággal szemben hozzájárulok Eötvös Károly t. képviselőtársam indítványához, hogy ezek a kérvények a ház asztalára tétessenek le. Egyet konstatálni kívánok, és ez az, hogy a t. miniszterelnök úr a bizottságban ennél a kérdésnél véletlenül a leghelyesebb és legszerencsésebb álláspontot foglalta el, a mit életében csak elfoglalt valamely kérdés elintézésében. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Ha én elfogadnám Sima Ferencz képviselő úr elméletét, akkor megvallom egyszer őszintén, hogy miután ez idő szerint a többség bizalmából miniszterelnök én vagyok, nagyon jól tudnék azzal élni, hol a házszabályok esetről-esetre való változtatása lehetséges volna. Például — hogy egy kis humorra] beszéljek — Sima Ferencz képviselő úrnak nem engedném meg egyáltalában, hogy beszéljen. (Derültség jobbfelöl.) Hanem én más nézetben vagyok és azt vallom, hogy a házszabályokat a háznak esetről-esetre megváltoztatni abszolúte nem lehet, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ez a kisebbség érdeke, és ebből a szempontból ne méltóztassanak ennek ellenkezőjét kívánni. (Helyeslés) Nekem nem volna ugyan kellemetlen, de nem tartom ezt czélszerűnek általánosságban, speczialiter talán egyszermásszor lehetne ezzel élni, de komolyan a kérdés felett nem is szabad beszélni. (Élénk helyeslés jobbról.) Erre való tekintettel kérem a házszabályok szigorú megtartását. A 195. §. értelmében máskép határozni nem lehet, mint egyszerűen tudomásul venni azt, hogy a miniszterelnök útján a kérvények kiadatnak a kormánynak. (Úgy van! jobbfelöl.) Én azonban, a ki magam evvel a kérdéssel már két nap óta foglalkozom, mert érzem szükségét annak, hogy ezen kérvények a ház asztalán legyenek, hajlandó vagyok azokat a ház asztalára letenni' (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! (Zaj a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: Engedelmet kérek, személyes kérdésben kívánok szólani. (Zaj.) A t. miniszteielnök úr félremagyarázta szavaimat, mert én nem mondtam azt, hogy minden ülésben jogában áll a háznak a házszabályokat megváltoztatni. Én általában házszabályok megváltoztatásáról nem is beszéltem, hanem csak azt mondtam, hogy a jelen esetben egyáltalán nem ellenkezik a házszabályokkal, sőt azoknak szellemében járunk el, ha megengedjük, hogy e kérvények a ház asztalára tétessenek le. De kérdem, miért járul a ház asztalára való letételhez a miniszterelnök, ha ezt házszabályellenesnek tartja? (Felkiáltások jóbbfelől: 0 teszi lel) Makfalvay Géza: T. ház! Úgy látom, hogy Sima Ferencz képviselő úr most némileg módosította előbbi felszólalását. B. Bánffy Bezső miniszterelnök: De nagyon! Makfalvay Géza: Határozottan méltóztatott mondani a képviselő Úrnak, hogy a ház esetleg eltérhet a házszabályoktól. Sima Ferencz: Az * lapsus lingu&e volt! (Zaj.) Makfalvay Géza: Az ilyen felfogás ellen, bár fzerény tagja vagyok az ellenzéknek, tiltakozom, mert a házszabályok adják meg a védelmet a kisebbségnek; sőt annál inkább tiltakozom ez ellen, mert a t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy a joggal igen szépen tudna élni. (Derültség.) Mi elismeréssel adózunk a t. miniszterelnök úrnak azért, hogy meg van ez a tulajdonsága, de épen azért nekünk kétszereseti vigyáznunk kell, hogy a házszabályoktól el ne térjünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hogy áttérjek a kérdés érdemére, a t. miniszterelnök úr nem ellenzi, hogy a kérvények a ház asztalára, tétessenek le. (Felkiáltások jóbbfelől: 0 maga fogja letenni!) A t. miniszterelnök úr többszörös felszólalásában óva intett attól, hogy eltérjünk a házszabályoktól. Úgy látom tehát, hogy a t. miniszterelnök úr kétféle nézetének adott kifejezést: annak, hogy mi volt az eredeti nézete és másodszor, bugy a házszabályok alapján mégis kénytelen ahhoz ragaszkodni, hogy e kérvények ne tárgyaltassanak. A házszabályok ilyen esetről, mint a mostani, nem intézkednek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A 195. §. ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »01y tárgyra vonatkozó kérvény, mely felett a ház akár valamely tagjának indít-