Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-260

48 260. országos ülés 1898. márczius 12-én, szombaton. Irányadó továbbá a házszabályoknak 152. §-a, mely világosan kimondja, hogy az interpellácziók mindig a napirend tárgyalására kitűzött időn kivtíl terjesztendők elő, és ugyanakkor adatnak meg az interpellácziókra a válaszok is. Nem áll tehát a miniszterelnök űr azon ellenvetése, hogy a házszabályok csak az interpeliácziók előterjesztéséről intézkednek ; mert intézkednek azok arra nézve is, hogy a válaszok is mely időben kerülnek sorra, tudniillik akkor, mikor a napirend ki van merítve. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy ez nagyon jelentéktelen dolog. Én azt, hogy a házszabályok megtartatnak-e vagy sem, mindig igen fontos kérdésnek tartom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Épen a t. miniszterelnök úr hivatkozót! arra, hogy a házszabályok szerint senkit sem szabad beszéd közben félbeszakítani. Hát ha olyan csekélybe veszi a házszabályok jelentőségét, akkor kárazo kra hivatkozni. (Helyeslés és tetszés a balés szélső baloldalon. Ellenmondás és zaj jobbfelől.) Igenis, a mikor mi a házszabályok szigorú megtartását követeljük, és látjuk, hogy ez irányban való felszólalásaink eredményre nem vezetnek és ennek következtében azután bizonyos ingerültség vesz rajtunk erőt, a miniszterelnök úr, úgy látszik, ezt nagyon különösnek tartja a mi részünkről, de ugyanakkor ugyanazon beszédben, melyben annyira kicsinyli ezt a mi felháborodásunkat, a házszabályokra hivatkozva követeli, ho^zy a minisztert beszédjében ne szakítsuk félbe. Az én nézetem az, hogy igenis, a házszabályt nekünk meg kell tartanunk és a házszabályokhoz kell alkalmazkodnunk. Az igazságügyi miniszter urnak, igaz, megadatott a szó az elnöki székből, de bocsánatot kérek, a házszabályok ellenére adatott meg a szó. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon. Ellenmondás és zaj jobbfelől.) Mert a házszabályok szerint a miniszter úr nem válaszolhatott volna a hozzá intézett interpelláczióra csakis akkor, mikor a mai napirend ki van merítve; az pedig nem volt még kimerítve, tehát a miniszter úrnak a házszabályok ellenére adatott meg a felszólalás joga. (Folytonos zaj. Halljuk !) Maga az elnök úr is, úgy vettem legalább észre, félre volt vezetve. A mikor ugyanis mi tiltakoztunk az ellen, hogy a kérvények tárgyalása előtt az interpellácziókra adandó válaszokra térjünk; a jegyző urak rögtön tanácskoztak és azt mondták az elnök úrnak, hogy tegnap a határozat úgy hozatott meg. Az utóvégre alárendelt jelentőségű kérdés, hogy abban a napirend czímü nyomtatványban mi foglaltatik ? Mert bármi legyen is abban, a házszabályok és a ház határozata ellenére cselekednünk nem lehet. Azt hiszem, hogy ha a házszabályokra adunk valamit, és ha a házszabályokat a jövendőre is épségben fenn akarjuk tartani, akkor nekünk most egyéb teendőnk nincs, mint ezt a tévedést beismerni onnan az elnöki székből, (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) és azután rátérni a házszabályok szerint és a ház határozata értelmében a kérvények tárgyalására, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és a szavazást a miniszter űr által adott válaszra majd csak a kérvények letárgyalása után méltáztassék elrendelni. (Helyeslés a szélsőbalon. Mozgás és zaj jobbfelől.) Ily módon a házszabályoknak tökéletesen elég lesz téve. A meddig ez meg nem történik, nagyon természetesen, mi teljes erőnkkel tiltakozni fogunk a házszabályellenes eljárás ellen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): T. ház! Azt hiszem, miután a dolog tisztázva van és nem lehet kétség az iránt, hogy én teljes jóhiszeműséggel jártam el (Helyeslés. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon ; Úgy van! Nem is vontuk kétségbe!) a nyomatott napirend szerint, . . . (Félkiáltások a szélső baloldalról: A házszabályok szerint kell eljárni!) Én nem akarok minden egyes szavával a képviselő úrnak polemizálni. A házszabályok nem ellenzik azt, hogy a ház határozatával más órára ne tehesse az interpelláczióra adandó választ. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az nem lehet!) A házszabályok szigorú megtartását én is úgy óhajtom, mint bárki más. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) De a ház határozatával más órára is teheti a válaszadást és én az előttem fekvő nyomtatott napirend nyomán teljes jóhiszeműséggel gondolhattam, hogy ez a ház határozatánál-; megfelel. Ezért kérem a t. házat, fejezzük most be az interpelláczió ügyét, azután térjünk át a kérvényekre. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalról: Nem lehet! Zaj.) Mócsy Antal: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem lehet! Halljuk a kérvényeket!) Ügy veszem észre, hogy imént adott miniszteri válaszra én a magam részéről aligha fogok válaszolhatni, (Lerűltség és zaj.) még pedig két okból. Először, mert méltóztatott tapasztalni, hogy bizony abból én édes keveset értettem, (Zajos derültség.) következéskép nem lehetek abban a helyzetben, hogy a válasz tudomásul vétele vagy tudomásul nem vétele tekintetében magamat jöhiszemtíleg elhatározzam. De ha mindjárt tudnám is, hogy az igazságügyminiszter úr mit beszélt, a hangulatból ítélve, úgy veszem észre, hogy akkor sem adhatnám meg a magam részéről a választ. De tekintettel arra, hogy minden oldalról és az elnöki székből is beismertetett, hogy jóhiszemű tévedés folytán ugyan, de tényleg a házszabályok ellenére törtéirt az, hogy a miniszter úr válaszolt;