Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-260
« 260. országos ülés 1898. márczíns 13-én, szombaton. ebbői preczedens támadjon s hasonló esetek később is előfordulhassanak. (Helyeslés a széhöbáloläalon) Kossuth Ferencz : T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Elnök (csenget): Nagyon óhajtom, hogy ezt a kérdést egész nyugodtan és tárgyilagosan beszéljük meg, s ha hallottam volna, hogy mielőtí a miniszter űr felszólalt, valaki a házszabályokhoz kér szót. . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mondtuk!) nem vettem észre . . . nagyon szívesen meghallgattam volna akkor is, mert én is azt hiszem, hogy különösen akkor, mikor abban a a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy teljesen alárendelt dolgokról van szó, semmifélekép ok sincs arra, hogy ezt ne a legnagyobb higgadtsággal és nyugalommal tárgyaljuk, s pedig olykép, hogy abból semmiféle kellemetlen preczedens a jövőre nézve ne származzék. Méltózta»sék megengedni, hogy magam igazolására elmondjam miért jártam el ekkép. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a jegyzökönyvet!) Miután azonban a t. képviselő úr kívánta a jegyzőkönyv felolvasását és miután az bizonyos fokig támaszt ad az ő Szavainak, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Teljesen!) én magam kérem, méltóztassék meghallgatni a jegyzőkönyvet, de fentartom magamnak, hogy azután elmondjam nézetemet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzökönyvet). Elnök: Egy szóval sincs mondva ezen jegyzőkönyvben... (Zajbalfelől: Halljuk! Halljuk !) Kérem, méltóztassék engem meghallgatni. Senki szólásjogát nem akarom elvenni, de méltóztassék nekem is megengedni, hogy eljárásomat igazoljam. (Halljuk! Halljuk!) Midőn bejövök a házba és ;iz elnökséget átveszem, azt hiszem, természetes, hogy rám nézve legközvetlenebbül irányadó a nyomtatott napirend ; abban pedig, a melynek szerkesztésére abszolúte semmi befolyásom nem volt, az a sorrend van, a melyet én javasoltam ; de meg egyéb is volt, a mi engem ebben megerősíthetett. Én tehát hona fide jártam el így. (Úgy van! Úgy van! felkiáltások a szélső baloldalon: Azt vem vonjuk kétségbe!) Egyébként a jegyzőkönyv, a melyet méltóztattak felolvastatni, egyenesen ennek ellenkezőjét szintén nem mondja, mert nem is érinti azt a kérdést, mikor lesz a válasz az interpelláezióra. De azt hiszem, mikor egy nyomtatott, közkézen forgó iratról van szó . . . (Nagy zaj!) Méltóztassék minden oldalon csendben lenni akkor, midőn a házszabályok értelmezéséről van szó, melyeket én is úgy akarok értelmezni, hogy semmi se történhessék, a mi bármely párt érdekét sérti. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Mely téren érvényesülhet a nagyobb ellenőrzés, az tudniillik, hogy semmi olyan ne történhessék, a mi egyik vagy másik párt érdeke ellen van? A jegyzőkönyv, a melyet a legkevesebben hallgatnak meg, erre nézve kevesebb biztosítékot nyújt, mint a nyomtatott napirend, mely mindenkinek kezében van. (Zaj balfelöl.) Ha valakinek a nyomtatott napirend ellen legkisebb kifogása lett volna, s ezt annak idején, mielőtt tovább megyünk, előadta volna és akkor utána néztünk volna a iegyzőkönyvben, máskép lehetett volna e dolgot reparálni. De mikor előttem volt a nyomtatott napirend és 12 óráig senkinek az ellen kifogása nem volt, most támasztani ellene kifogást, azt hiszem, nem lehet. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj.) És kérem a t. házat, méltóztassék bár meghallgatni azokat, a kik máskép vélekednek, de már most maradjunk meg e napirend mellett. Élénk helyeslés jobbról. Zaj a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bizony nem érdemes a kérdésért oly nagy vitát előidézni. (Helyeslés jobbfélb'l.) Az elnök úr, midőn tegnap javasolta a mai napirendet, igaz, a nélkül, hogy a sorrendet preczizirozta volna, úgy járt, hogy csak jelezte, hogy az igazságügyminiszter úr is fog válaszolni egy interpelláezióra. De, t. ház, szerintem a házszabályokra való hivatkozás e tekintetben nem helyes. Igaz, hogy a házszabály idézett szakasza, melyre az ülés felfüggesztése alatt, mint értesültem, hivatkoztak, azt mondja, hogy az interpelláczió az ülés végén teendő meg és akkor adandó esetleg rá a válasz. De midőn egy interpelláezióra adandó válasz napirendre tűzetik, akkor az eljárás már nem e szakasz alapján birálandó el, mert az ily választ a ház, ha tetszik, akár a napirend legelső tárgyának is kitűzheti. (Élénk helyeslés jobbfdől.) De azt is beismerem, hogy a jegyzőkönyv sorrendje és a nyomtatott napirend sorrendje közt eltérés van. Ebben oly nagy sérelmet nem látok, mert czélzatosság benne nincs. Méltóztassanak megmondani, mi sérelem esik azzal, hogyha előbb az interpelláezióra adandó válasz tárgyaltatik, az. után a kérvények vagy megfordítva. Méltóztassanak elhinni, magam részéről semmi kifogást nem tettem volna a megfordított sorrend ellen sem; azt hiszem, a ház igen tisztelt elnöke is, midőn ezen napirend ilyetén megállapítását elhatározta, semmi külön czélzatossággal nem járt el. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) De, t. ház, egyet kell, hogy konstatáljak; azt, hogy ha már egyszer az igen tisztelt elnök úr megállapította, hogy az előtte lévő nyomtatott napirend szerint következik az interpelláezióra adandó válasz, és az igen tisztelt igazságügyminiszter úr a válassz megadásába bele is kezdett, akkor azon a czímen, hogy valaki a napirendhez kivan