Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-273

316 273. országos ülés 1898. márczius 30-án, szerdán. lalni, mert válaszom mindkettőre szók A 2. pont következőleg szól (olvassa) : »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy ép e sajnálatos körülményből kifolyólag a rendőrség tisztikara immár csak legszükségesebb esetekben használja előirt egyenruháját, megakarván önmagát egyrészt kimélni a közönség ellenszenvének esetleges nyilvánulásaitól, de másrészt főleg azért, mert mint legnagyobbrészt önérzetes férfiak, maguk is szégyenlik, hogy az utóbbi időben előfordult s mindig ugyanazon névhez fűződő országos botrányok daczára az illető tisztviselő még mindig újabb és újabb kényes ügyekkel lesz megbízva, melyekből újabb és újabb tapintatlanságok és botrányok támadnak?« És végül azt kérdi a képviselő úr (olvassa) : »Ha nincs tudomása ezekről a viszonyokról, a belügyminiszter úr hajlandó-e emez irányban magának alapos értesülést, lehetőleg közvetlenül a tisztikartól szerezni és emez értesülés alapján haladéktalanul oly intézkedéseket tenni, melyek alkalmasak a visszás és kihatásaiban az egész intézményre káros állapotokat megszüntetni ?« Abban igaza van a képviselő árnak/ hogy ba ez tényleg igaz lenne, akkor csakugyan káros volna az egész intézmény. Ha a képviselő úr olyan nagyon meleg érdeklődéssel viseltetik ezen intézmény iránt, akkor — habár bona fide járt is el — mindenesetre nem a legszerencsésebben választotta meg az utat, hogy ezen intézmény iránti érdeklődésének kifejezést adjon. Mert nekem, t. ház, egyáltalában nincs tudomásom arról, hogy a rendőrség tisztikara csak a legszükségesebb esetben használná előirt egyenruháját, még kevésbbé van tudomásom arról, hogy ezt azért teszi, mert meg akarja magát kimélni a közönség ellenszenvének esetleges nyíl vaníliásától. Én a közönség ellenszenvének nyilvánulásáról egyetlenegy esetet sem tudok, nem is hallottam, még csak nem is olvastam. Ilyen állítást koczkáztatni tehát, hogy az esetleges ellenszenv megnyilatkozásától tartanak, azt hiszem, mégis csak kissé messzemenő dolog. Én igenis tudomást szereztem arról, és előttem fekszik az összes rendőrségi alkalmazottak nyilatkozata, bogy ezt a maguk részéről teljesen alaptalannak és valótlannak nyilvánítják. Ennél nagyobb bizonyítékot, azt hiszem, nem hozbatok fel a t. háznak. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső haloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy az illetők szégyenkeznének egyenruhájukat viselni, erre nézve én azt hiszem, azok sokkal önérzetesebb emberek, mint a képviselő úr állítja; s ha csakugyan akadna köztük egy vagy kettő, a ki bármely okból szégyenlené az egyenruhát, az semmi esetre sem menne Pichler Győző képviselő úrhoz és nem neki mondaná ezt meg, hanem eljönne hozzám és azt mondaná: köszönöm a szolgálatot és a ruhát, de ezt tovább viselni nem ki vánom. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyetlenegy ilyen esetről sincs nekem tudomásom; de tudok akárhány olyan esetről, hogy még nem is ürült meg az állás, és máris nem egyesével, hanem tizével jelentkeznek rája, és ha nem is személyesen jelentkeznek az illetők, akárhányszor kapok ajánlatot olyan állásokra, a melyeknek jövendő üresedéséről sejtelemmel sem birok. Ez tehát ép az ellenkezője annak, a mit a képviselő úr állít. (Helyeslés a jobboldalon.) De felhozza itt a t. képviselő úr, hogy ez az ellenszenv, a melyet ő észlel, és mindezek a dolgok mindig egy és ugyanazon névhez fűződnek. T. ház ! E tekintetben már kijelentettem itt e házban azt, bogy az a rendőrtisztviselő, a kire a név felemlítése nélkül a t. képviselő úr félreismerhetetlenül czélozni kivan, maga kérte a fegyelmi eljárást, a mely meg is indíttatott. Most hozzátehetem, hogy a fegyelmi eljárás nemcsak megindíttatott, de le is folytattatott, és jogerős Ítélettel befejezve az illető fel is mentetett, mert egy ellene felhozott adat sem bizonyult valónak. De tovább megyek — és azt hiszem, ez mindenkit meg fog nyugtatni — a főkapitány hivatalos jelentéséből tudom azt, hogy az illető maga kérte a főkapitányt és ennek alapján a főkapitány a maga részéről meg is tette a kellő lépéseket, hogy a sajtópört ezen rágalmazó vagy támadó nyomtatványok -miatt az illető szerzők ellen megindítsák. Azt hiszem, ennél többet az illető nem tehetett. Ez az, a mit az interpelláczióra válaszolni kívántam. Kérem a t. házat, hogy e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: T. képviselőház! A belügyminiszter úr válaszát én tudomásul nem vehetem, azon egyszerű okból, mert a válasznak lényeges része azon alapúi, hogy a miniszter úr egyszerűen kijelenti, hogy állításom a valóságnak meg nem felel és ezt azzal indokolja, hogy az összes rendőrtisztviselők egy nyilatkozatát bírja, a mely szerint azok állításomat kétségbe vonják, sőt tagadásba veszik. T. ház! Az interpelláczióm követő napon Pekáry főkapitányi helyettes úr összehívta a tisztviselőket és ott az összes tisztviselők bizalmukat fejezték ki a főkapitány úrral szemben azon támadások miatt, a melyekkel én a főkapitány urat itt e házbau állítólag illettem. Ezt a gyűlést a főkapitány-helyettes úr hivta össze és ennek eredményét mindenki előre láthatta. Az egész dologban csak egy tévedés van, az, hogy én a főkapitányt soha e házban egy