Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-270
270. országos ülés 1898. márczius 26-án, szombatos. 291 bizonyos enyhítő körülményeket keres és ezt — higyjék meg nekem a képviselő urak, igaz sajnálattal konstatálom, — olyasmi magyarázatot is ad, mintha talán egy halaványabb, egy talán kevésbbé aggressziv alakban, de minálunk is a liberalizmusnak a vallás iránt legalább is közönyös, ha nem is vallásellenes irányzata merülne újabb időben fel, a melyet a külföldnek sok részén találunk: engedje meg nekem t. képviselőtársam, ne lépjen erre a sikamlós térre. Saját múltjának legszebb tényeivel helyezné ellentétbe magát azzal, hogyha azt állítja, hogy az egyházpolitikai küzdelemben, ha halaványabb alakban is, de azon formája a liberalizmusnak merííl fel, a mely a külföldön oly aggressziv módon nyilvánul az egyházzal szemben. Ezt mondotta t. képviselőtársam beszédében. Mondom és ismétlem, hogy t. képviselőtársam, még akkor is, midőn elválasztotta magát az egyházpolitikai reformtól, még akkor is, midőn fentartotta magának a szabad kezet a házasság kötelező formájának elfogadása, vagy elvetése iránt, még akkor is tekintélyének egész súlyát latba vetette, hogy tiltakozzék azon felfogás ellen, mintha ebben az egyháznak bárminő jogosult sérelme lehetne. És azt hiszem, hogy itt ismét arra a térre kerülünk, a melyen deezemberben állottunk s a melyről t. képviselőtársam azt mondotta, hogy oagy országos érdekeknél hajlandó félretenni minden párttaktikai szempontot. Mert ha nem is látok közvetlen politikai veszedelmet abban, ha sikerül azt a felfogást elterjeszteni ebben az országban, mintha itt csakugyan a liberalizmus és az igazi vallásosság között ellentét, vagy csak elhidegülés is állott volna be, azt hiszem, ezzel közvetlen politikai veszedelmet felidézni nem fognak, de megmételyezik a jövő nemzedékek szellemi és erkölcsi gondolkodását, veszélyeztetik azok lelki egyensúlyát, belső békéjét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És nincs erre indok, nincs erre szükség. Meg vagyok róla győződve, hogy a mint a felületes műveltség elvezet a vallástól, úgy az igazi, a mély gondolkodás visszavezet a valláshoz. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mert bármily téren, az exakt tudományok terén is a gondolkodó elme mihamar eljut az emberi ész határához, eljut ama problémákhoz, a melyeket bonezoló észszel s a dialektika módszerével megérteni, felfogni nem lehet és ha akkor a teljes szkepszis sivárságában elmerülni nem akar, kell, hogy visszatérjen a vallásos érzéshez, az Istenben való megnyugvás sziklaszilárd talajához; (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) s azt hiszem, hogy a miként a félműveltség, úgy a politikában is csak felületes radikális teóriák fordulhatnak a vallás ellen, az igazi, a nemes értelemben vett liberalizmus mindig htí szövetségese, édes testvére lesz az igazi vallásosságnak, a tiszta istenfélelemnek. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon.) Abban, hogy Magyarországon eddig így volt, nagy áldás rejlik erre az országra nézve s én nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ne gondolkoznánk és ne éreznénk együtt és egyformán gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal, hiszen ő fényes példa rá, hogy a magyar római katholikus egyháznak lehetnek kiváló tagjai, buzgó vallásossága férfiaik — ezt minden gúny nélkül mondom, mert magam is buzgó vallásossága embernek tartom — buzgó vallásossága férfiak, a kik büszkeségei egyházuknak, de ott, a hol nemzeti ügyről van szó, emanezipálni tudják magukat a jogosulatlan egyházi befolyás alól. (Éléiik helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mert gróf Apponyi Albert egész politikai, de különösen egész egyházpolitikai magatartása is — noha nem követett bennünket odáig, a meddig mi mentünk,— fényes példája annak, hogy politikai magatartását egyházi hatósága által magának előírni nem engedte. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha most mi, kik így gondolkozunk és így érzünk, látjuk azt, hogy egy, ma még kicsiny, de elszánt csoport, mindig merészebben — engedjék meg nekem a szót — mindig cziniknsabban akarja az ellentétet és a harczot az egyház és a felvilágosodás között, az egyház és a magyar nemzeti haladás ügye között felidézni (Hosszantartó, élénk helyeslés a jobboldalon.) akkor igazat fog nekem gróf Apponyi Albert t. képviselő úr adni, ha azt mondom, hogy Magyarországon a katholiczizmusnok egyetlen egy ellensége vau, és ez a néppárt. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Igaz! Ugyvan! Az teszi gyűlöltté! (Zaj.) Gr. Tisza István: Forduljon ez ellen az ellenség ellen mindenki, a ki a magyar nemzet és a vallásosság ügyét ebben az országban szivén viseli. (Hosszantartó, meg-megújuló éljenzés, taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget) : Csöndet kérek ! Miután az 1. §-hoz nincsen felírva senki, tehát a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérem azon képviselő urakat, a kik a szakaszt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az 1. §-t elfogadta. Következik a 2. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 3. és 4. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 5. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Molnár János! (Nagy zaj és felkiáltások: Eláll! Eláll!) Elnök: Kérek csendet, képviselő urak! g 7 *
