Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-270

270. országos ülés 1898. márczius 26-áu, szombaton. 289 szór daczára annak, hogy a magam részéről is helyesebbnek tartom az előírási eredményt venni alapúi, elfogadom a tényleges kezelési eredményt is. És már most, ha ezen az alapon számítok, kétségtelen, hogy első pillanatra, felü­letes megtekintésére a dolognak gróf Apponyi Albert állítását teljesen jogosultnak kell tartani. A zárszámadások szerinti felesleg ugyanis volt 1891-ben 27,600.000 forint, 1892-ben 19,080.000 forint, 1893-bau 55,200.000 forint, 1894-ben 5,700.000 forint hiány; 1895-ben 6,800.000 forint felesleg; 1896-ban 1,600.000 forint hiány. Úgyde én azt hiszem, hogy ezeket a számokat, ha igazságos alapon akarunk eljárni, bizonyos rektifikácziónak kell alávetnünk. Én csak két nagyon kardinális dologra ter­jeszkedem ki; a kisebbeket figyelmen kívül hagyom. Először is a fizetési határidőknek konver­zióval kapcsolatos eltolatása folytán kerekszára­ban mintegy 20 millió forint kamat, mely az Í893. évet terhelte, nem ezen évben, de 1894­ben került kifizetés alá. Másodszor, a mint az államháztartás évről-évre feleslegeket mutatott fel; a mint felgyűltek a rendelkezésre álló pénz­készletek, nagyon természetesen felmerült annak lehetősége, sőt czélszerűsége, hogy bizonyos rendkívüli beruházások a pénztári készletek ter­hére nem a költségvetésben, de időről-időre alkotott törvényekben megszavaztassanak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Már most, t. ház, ezek az így megszavazott rendkívüli beruházások kifizettettek egyik és másik esztendőben; zár­számadásainkban az illető évnek pénzügyi ered­ményét terhelik meg, de ha igazságosan akarunk eljárni, az illető év megítélésénél, elminálnuuk kell őket; hisz a czél épen az volt, hogy a múltban felgyűlt pénztári feleslegeket fordítsuk e czélra. Figyelemmel kell lennünk tehát azon rendkivűli beruházásokra, a melyek évközben a felgyűlt feleslegek, a felszaporodott pénztári készletek terhére szavaztattak meg, csak azért, mert ily készletek léteztek, mert azokat erre a czélra felhasználni ezélszerűnek mutatkozott. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) És akkor. t. ház, azt látjuk, hogy 189I-ben számbavehető összeg ily czímen nem ^szerepelt; 1892-ben kiadatott ily természetű összeg 3 millió forint; 1893-ban 3 millió forint; 1894-ben 12,500.000 forint; 1895-ben 16 millió forint és 1896-ban 14 millió forint. Hozzáteszem, hogy csakis a valódi köz­gazdasági szempontból beruházást képező téte­leket vettem fel, és hogy ezt igazoljam, felemlít­hetem, hogy ezen itt felsorolt, összesen nem egészen 50 millió forintból az 1895: VI., az 1895 : XV. és az 1896: 1. törvényczikkekbe megszavazott összegek összesen 43 millió forintot tesznek ki, mind új vasutak építésére és a vasutaknak forgalmi KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. eszközzel való felszerelésére, valamint kisebb öszsegben vízszabályozási czélokra szolgáló ki­adások. Már most, ha ezen korrektarát megteszem, ha tudniillik az előbb felolvasott számoknál a 20 milliót 1893. és 1894-ben kiegyenlítem, továbbá ha a pénzügyi eredményhez ezen, a készletek terhére megszavazott összegeket min­denütt hozzáadom: akkor azt találom, hogy valójában 1891-ben 27 millió, 1892-ben 22 millió, 1893-ban 38 millió, 1894-ben 26,700.000 forint, 1895-ben 24,800.000 forint és 1896-ban 20,300.090 forint felesleg mutatkozik, hozzávéve — a mit elfelejtettem megmondani, hogy ezen 20 milliót beszámítottam és — nézetem szerint helyesen — azon 8 millió forintot is, a mivel a terhelő hátralékok a kereskedelemügyi tárezá­nál ebben az évben csökkentek. Azonban, t. ház, daczára annak, hogy ez már a mi budgetünk nagy arányaival szemben meglehetősen egyforma állapotra mutat, azt hiszem, hogy ha, a mint én felállítottam a tliézist, azt akarjuk nézni, hogy mennyi pénze marad az államnak rend­kívüli beruházásokra : akkor a súlypontot a ren­des kezelés feleslegeire kell fordítanunk, és ebből a szempontból vizsgálva a helyzetet, azt látjuk, hogy a rendes kezelés feleslege 1891-ben 52 millió forint, 1892-ben 49 millió forint, 1893­ban 66 millió forint — levonva tudniillik azt ­bizonyos kamattételt — 1894-ben 61 millió forint, 1895-ben 50 millió forint, 1896-ban 56 millió forint. E szerint tehát 1896-ban nagyobb, mint akármelyik megelőző esztendőben, az 1893. és Í894. éveket kivéve. Ha pedig csopor­tosítani akarjuk ezeket a számokat, hogy mégis bizonyos fejlődést tudjunk belőle konstatálni, úgy az én álláspontomra nézve a Jegelőnytele­nebb csoportosítás, ha az egymást követő két­két esztendőt foglalom össze. És akkor azt lá­tom, hogy a rendes kezelés feleslege 1891 —1892­ben átlag nem egészen 50 millió, 1893—1894-ben átlag 64 millió, 1895—-1896-ban átlag 53 millió. Ezek szerint kétségtelen, hogy így, a mint jelez­tem is, az 1891-től 1894-ig tartó gyorsabb közgazdasági fejlődés hatása alatt a rendes ke­zelés feleslegei 1891-től 1894-ig szaporodást, í 894-től 1896-ig pedig némi visszaesést mutat­tak. De szószerint igazam volt, sőt kevesebbet mondtam a valónál, midőn azt mondtam, hogy annyi pénz áll ma rendkívüli czélokra rendel­kezésünkre, mint öt-hat évvel ezelőtt, mert míg 1891 — 1892-ben ezen felesleg 50 milliót tett ki, addig most ez több, mint három millió forinttal magasabb összegre rug. Nem azért hoztam én fel ezeket, hogy ró­zsás színeket fessek, már a múltkori beszédem­ben említettem, hogy a bevételeknek ez a rapid fejlődése nem tarthat örökké, és ha elismerem 3?

Next

/
Oldalképek
Tartalom