Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-270
270. országos ülés 1898. márcrfns 26-án, szombaton. 277 udvariassággal adják elő. (Halljuk! Malijuk! a uélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr, a ki az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalása során természetesen mint szakminiszter szerepelt, nagyon röviden emlékezett meg felszólalásaiban számos statisztikai adatomról és érveimről Én azok közé tartozom, a kik a t. miniszter úr szaktudományát és munkásságát tisztelik, de engedje megjegyeznem, hogy a t. miniszter úr vitatkozási modora a íegeslegnagyobb mértékben elítélendő. Mert midőn a t. miniszter úr nem tud a felhozott érvekre és adatokra válaszolni, akkor mindjárt megváltoztatja a vitatkozás terét; (Úgy van! a stélső baloldalon.) lesiklik arról, s maga állít fel egy új tért, maga tulajdonít az ellenmondónak bizonyos állításokat s azokat ezáfolja. T. miniszter úr, ezt a vitatkozási modort az angolok úgy nevezik, hogy «shifting ground« és megjegyzem, hogy az angolok erről a »shifting ground« vitatkozási modorról nem nagyon jó véleménynyel vannak. Mi magyarok ezt a vitatkozási modort röviden úgy hívjuk, hogy: a kalapácscsal a szeg mellé ütni. Ezt teszi a t. pénzügyminiszter úr! (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Lássuk csak, hogy mily állítást koczkáztattam én, t. ház? Azt állítottam, hogy az országnak költségei óriási mérvben szaporodtak a lefolyt 30 év alatt, és hogy az ország közvagyona nem emelkedett oly mérvben, mint a milyen mérvben emelkedtek a költségei. Ennek a tételnek bebizonyítására én ig'en számos statisztikai adatot hoztam fel, a melyeken a t. miniszter úr egyszerűen átsiklott és röviden csak azt mondta, hogy az én adataim ülhettek az országnak 10—15 év előtti állapotára, de nem illenek mai állapotára, mert ma, szerinte, az állami háztartásban nincs deíiczit. Én nem mondtam azt, t. miniszter úr, illetőleg nem mondtam ennek a vitának keretében, nem mondtam, hogy a mai budget deficzittel záródik; ámbátor ezt az állítást bizonyos igazsággal koezkáztathattam volna ; de, ismétlem, hogy nem tettem. A t. miniszter úr mégis azt állítja, hogy én ezt mondtam, és ebből következtet, czáfol és érvel. Én azt mondtam, hogy az 1868-tól 1894 ig az államháztartásban 669,950.000 forint hiány merült fel, a melyet kölcsönökkel kellett pótolni. Már most, t. pénzügy miniszter úr, tessék előállani és ennek az adatnak ellenmondaní, ha tud; és tessék ellenmondani annak & következtésnek, a melyet ebből az adatból levontam, tudniillik, hogy olyan háztartás a melynek jövedelme a lefolyt 30 év alatt nem fedezte költségeit, olyannyira nem, hogy 699,950.000 forint adósságot volt kénytelen csinálni csupán a deíiczit fedezésére, az ily háztartás semmi esetre sem virágzó és nem mutat valami gyarapodásra. Erre méltóztassék válaszolni a t. miniszter úr, ha tud. De ha válaszol a miniszter úr, akkor arra kérem, hogy legyen kegyes nem úgy válaszolni, mint a hogy a hires angol Whateley püspök szokott volt argumentálni. Mindnyájan tudjuk, hogy Whateley püspök I. Napóleon császár korában élt és hogy megmutassa Szofisztikáján-k erejét, mégis azt demonstrálta, hogy I. Napóleon nem létezett. Tehát ha méltóztatik válaszolni a t. miniszter úr, ne méltóztassék ily modorban válaszolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon kevés észrevételem vau a t. földmívelésügyi miniszter úr felszólalására is; mert teljességgel nem reflektált azon érvekre, a melyeket szerényen bár, de a legnagyobb ellenzéki párt nevében előadtam. A t. miniszter úr mindössze is cs;ik ígéretekről beszélt. Tehát a jövő zenéjét halWttuk tő'e. Megjegyzem, hogy a jövő zenéje abból áll, hogy a melodikus hangokba néha d : sszonanczia is vegyül bele. Oly disszonanczia, melyet magyarán mondva hamis hangoknak nevezünk. (Derültség.) Hogy a melodikus hangok a t. miniszter úrnak általam is nagyrabecsíílt jóakaratából erednek, azt elismerem, de a hamis hangok a helyzetből jönnek, a mely helyzetben és keretben ő mozog, a mely körülményre nézve legyen szabad azt a német közmondást alkalmaznom, hogy »mitgefangen, mitgehangen« (Élénk derültség a szélsőbalon.) és legyen szabad ismételnem, a mit már előbbi felszólalásomban is hangoztattam, hogy a t. miniszter úr Ígéreteire csak (gyetlenegy megjegyzésem van, az, hogy »timeo Danaos et dona ferentes*. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Most rátérek a t. minisztereinők úr felszólalására és megjegyzem, hogy a t. miniszterelnök úr teljesen elhallgatta mindazt, a mit válaszolhatott volna, ha egyáltalán válaszolni bírt volna a felhozott vádak és érvek ellen, a melyekkel azon állásfoglalásomat igazoltam, hogy a háznak ez oldalán nem lehetünk a t. kormány iránt politikai bizalommal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondtam, hogy a kormány legnagyobb vétsége- az, hogy a közszellemet tönkreteszi és elaltatja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez oly igazság, a melyet kétségbevonni alig lehet. Egyébiránt, ha valaki kétségbevonni igyekeznék, kérném a t. miniszterelnök urat, hogy álljon elő és mondja el, mely részében mutatkozik az országnak nagy izgatottság azért, mert a t. kormány az ország anyagi érdekeit úgy intézni, hogy abból az országnak nagy kára lesz. Akármi legyen a vélemény arra nézve, hogy kára lesz-e vagy haszna az országnak a bekövetkezendő — mert hisz, fájdalom, be fog következni — vám- és kereskedelmi szerződés-
