Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-269
269. országos 01 és 1898. márczius 24-én, csütörtökön. 267 felszólalásában foglaltatik. Én t képviselőtársam kijelentésében legfölebb az önérzetnek nagyfokú túltengését látom, és ezzel szemben konstatálom, hogy a ki pedig Magyarország kisbirtokosainak három és tiz százalékos adósságainak kamatait — mert a váltótartozások egy némely része ennyire is megy — mondjuk, 4'50-re vagy 4'80-ra leszállítani nem tudja, s nem tudja ezt akkor, mikor módjában áll törvényhozási alkotásokat létesíteni és az állam tekintélyét felhasználni, ezt én a szellemi szegénység oly nagy fokának tartom, a melyet megérteni nem tudok. (Helyeslés balfelöl.) Projektumok előterjesztésével itt nem akarok foglalkozni, mert erre magamat a mai frivol politikai viszonyok közt, (Helyeslés balfelöl.) a mai gyanúsító, minden irányban misztifikáló közélet közepette sem hivatottnak, sem kötelezettnek nem érzem. (Helyeslés balfelöl.) Próbálja meg az én t. képviselőtársam kezembe adni módját annak, a miről nemcsak itt gondolkoznak, hanem más országokban is, a hol ezek a bajok fenforognak, és meg fogja látni, hogy ez még csak a nagy nehézségek közé sem tartozik, hogy ez legföljebb az államnak minimális megterhelésével, esetleg tekintélyének minimális latbaretésével van kapcsolatban. Ha megengedjük, hogy ezen állapotok tovább is uralkodjanak és itt t. barátom, az előadó úr figyelmét is kikérem, és az ország földjének teherviszonyai évenkint 70—80 millió forinttal, a — törléseket leszámítva és csak a bekebelezéseket véve — gyarapodjanak, hol lesz ennek vége ? És ha még abnormis kamatalapokon nyugodnának e megterhelések! Nem nyugszanak ilyeneken, hanem normális kamatalapokon, mert hiszen a kis exisztenczia kamatait nem a magyar földhitelintézet, vagy nagyban és egészben a kisbirtokosok földhitelintézete képviseli, hanem azok a magánosok és részben vidéki intézetek, a melyek éveken át devasztálólag hatottak a földbirtokviszonyok eladósodására. Ivánka Oszkár: És mennyibe kerül a kis embernek száz forintos kölcsön megszerzése! Horánszky Nándor: Midőn én Magyarország földbirtokának megterheléséről és azon mulasztásokról szóltam, melyeknek felelősége nem minket, hanem a kormányt terheli, nekem bizonyos kombinácziókra kellett felépítenem azt, hogy az ország földbirtoka miként van megterhelve. A t. földmívelésügyi miniszter úr elitélőleg nyilatkozott ezen adatokról, a melyeket pedig ő épen a?zal terjesztett elő, hogy megvan bennük írva, miszerint azok további kombináczióknak egészséges alapjait képezhetik. Sajnálom ezt azért, mert saját előterjesztéseit is diszkreditálja. De itt kikérem a t. előadó úr figyelmét, hogy helyreigazítsam egy nemcsak nagy ellenmondását, de súlyos tévedését is. Azt mondja a t. előadó úr, hogy én konstatálom a magyar földbirtok terhét intézeti kölcsönökben, — bár nem így fejezte ki magát, hanem jelzálogi kölcsönt mondott, pedig nemcsak intézeti kölcsön lehet jelzálogos, hanem magános is — és pedig konstatáltam 580 millió forintban, azután hozzáadtam az osztrák földhitelintézet azon kölcsöneit, a melyek Magyarországon vannak elhelyezve. De elhallgatta t. barátom az előző mondatot, a mely itt van előttem, s ez nem méltányos, nem igazságos, sőt jellemzi az ő eltakaró, mindent szépítő tendeneziáját, a mely, bocsásson meg, egyik lényeges oka volt Magyarország közgazdasági romlásának anyagi és financziális téren, mert ez is segítette az országot azon helyzetbe, a melyben az van. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Ám ha ő a megelőző passzust olvasta volna, ott látta volna, hogy azt mondottam, hogy egyéb terhek is vannak a földbirtokon: árvaterhek, magánkövetelések, vételár-hátralékok, örökösödési osztályból származó terhek, állami terhek,szőlődézsma, maradvány- és irtvány-földek terhei, inségkölcsön, közadók, továbbá életjáradékok, stb. a mely terhek összegét épen azon munka alapján, a melyet nekünk a miniszter úr ajánlott, de önmaga diszkreditálni is akart, mihelyt arról volt szó, hogy építsünk is reá, körülbelül annyira tettem, mint a mennyire tettem az intézeti kölcsönök összegét. Hegedüs Sándor előadót Jelzálogkölcsönöket! Horánszky Nándor: Nem, t. előadó úr, sőt az osztrák földhitelintézeti terheket csak mint ráadást értettem és nem is számítottam azt a személyes terhet, a mely váltó alakjában nyilatkozik és nem mint betábíázäs jelentkezik, de azért igazi teher. Hát nagyra tettem-e én az ország megterhelését ? Ellenkezőleg, nagyon innen maradtam a valóságon, épen azért, hogy ne nyújtsak alkalmat azon misztifikáczióra, melyre a jóhiszemű felszólalást rögtön felhasználják a t. túloldalon még a miniszteri padokon is, mihelyt politikai vagy hatalmi érdekről van szó. De ne vitatkozzunk erről. Hanem azt kérdem a földmívelésügyi miniszter úrtól: hogy tehát ha ezeket látja, szabad-e abba a semmittevésbe, abba a bonhomiába burkolódznia, melylyel e dolgokat kezeli? Hát oly kicsiny dolog azon exisztencziák megmentése, melyekről szó van? A Vaskapu szabályozására bírunk költeni htiszhuszouegy milliót, de ez exisztencziák megmentésére még csak egy alkotást, egy konczepcziót sem birunk létesíteni? A mármaros sziget-kőrösmezei vasútra, melynek semmi gazdasági jelentősége nincs, csak stratégiai, birunk 14 — 15 milliót 34*