Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-269

269. országos ülés 1898. márczlus 24-én, cstttörtökön. 263 sok és turbulencziák megfékeztessenek, csak ő képviseli, vagyis csak a kormány az, a ki ennek az erélynek a kifejtését szükségesnek tartja. Egyszerűen téved a t. miniszterelnök úr. Ezt az erélyt mi hasonlóképen szükségesnek tartjuk, nemcsak, de egyenesen követeljük a közrend érdekében, a személy- és vagyonbiztonság érdekében. Nem is érdem ez, hanem primitív kötelessége minden hatalomnak, a melyet az ntolsó rendőr is a maga szférájában képvisel. (Úgy van I bal felől.) Ezt tehát felhánytorgatni és ezekből himet varrni a kormányzat konezepezióinak és törekvéseinek érdekében, igen-i<;en hétköznapi és kicsinyes dolog. (Igás! Úgy van! balfelöl.) A különbség köztünk és a kormány között abban áll, hogy mi azt az erőt, a mely erővel ezen turbulencziákat megfékezni Lhet, a jogrendbe be is tudjuk, be is akarjuk illeszteni, a t. kormány pedig egyszerűen ki akarja a törvényeknek a nyakát csavarni, (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) és azt az erőt, a mely sokkal nagyobb az által, hogy a törvényhozás is megnyilatkozik azon felhatalmazás megadásában, a mely ezen turbulencziának a megfékezésére szükséges, mondom, ezt az erőt és ennek a szükségét sem nem érzi, sem pedig az országnak a legnehezebb viszonyok között is megőrzendő alkotmányos szabadságaival összeegyeztetni nem tudja. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) A különbség köztünk és a kormány közt az, hogy minekünk meg volna a férfias bátorságunk az ország színe elé lépni és a rendkívüli felhatalmazást megkérni arra, hogy az országban a nyugalom helyreállíttassák, a t. kormány pedig egyszerűen bujkál ós kijátszsza a törvényeket, úgy, a mint azt a kormányzati szellem magával hozza. Higyje meg nekem a t, kormány, hogy ez az eljárás nincs is azzal a hatással, a mely hatással volna az, ha a törvényhozás tekintélye a felhatalmazás megadásában megnyilatkoznék, azon erélynek kifejtésében, a melynek kifejtését én és t. barátaim egyaránt szükségesnek tartjuk. (Helyeslés bálfelöl.) A másik objckczió, a mit a t. miniszterelnök úr beszédével szemben meg kell tennem, ez: Az a szellem, a mely megnyilatkozott a t. miniszterelnök úr tegnapi beszédében, Magyarországot azon nagy anyagi és erkölcsi áldozatokkal vezetett fejlődéséből, a mely ezt az országot a nyugati czivilizácziónak a kereteibe be akarja illeszteni, ki akarja zökkenteni, és esak egy ideálja van, a szurony és a golyó. Vissza akarja vezetni az országot a barbarisztikus rendszerbe, a mely egész konczepczióját a mai kormányrendszernek köszöni. (Úgy van! Tetszés balfelöl. Mozgás jobb felől.) Csak erő, csak hatalom, csak erőszak, ilyenfélékről hallottam szólani. Ez önmagában véve mindig barbár felfogás. Erély van a nyugati czivilizált knlturállamok életében is, felmerül ennek a szüksége ott is, ezt én sem tagadom, és ha erélyről van szó, én vagyok az első, a ki ennek a háta mögé állok ott, a hol erre szükség van; de ezt mint kormányzati princzipiumot, mint irányt és mint szellemet kihegyezni, a mai kormány mottójául felállítani, semmi egyéb, mint visszavezetni Magyarországot azokon a határokon túl, a hol n törökországi állapotok léteznek. (Ügy van! 11 gy van ! balfelől. Mozgás jobb felöl.) T. képviselőház! Ha valaki olvassa a miniszterelnök úr beszédét, a ki egy nyugati czivilizáczióban, alkotmányban, polgári önérzetben felnövekedett, az iszonyú képeket fog nyerni ezen ország kormányzatának a szelleméről. Ez a szellem az, a melyet én magamtól elutasítok, és szőröstől-bőröstől átengedek a t. kormánynak. Ezt a deklarácziót megtenni kénytelen voltam. (Élénk helyeslés balfelől.) Áttérve t. barátomnak, az előadó úrnak iménti fejtegetéseire előzetesen is ki kell jelentenem, hogy a konverzióra, a vagyonosodási viszonyainknak természetére, a sötét szinfí háttérnek az osztrák érdekekkel fenforgó viszonyára, továbbá a földbirtok terheinek a természetére és az ebből levonható következtetésekre beszédemnek későbbi folyamán fogok megfelelő helyeken reflektálni. Most azonban sietek az ő beszédéből kiszakítani néhány momentumot, a melyek kellő szinben fogják feltüntetni t, barátomnak mind tendencziáit, a melyek előadásában megnyilatkoztak, mind pedig azokat a valótlanságokat, a melyek a tényleges igazsággal homlokegyenest ellenkeznek. T. képviselőtársam ugyanis az ország teherviselési képességeiről megemlékezvén, azon beszéde kapcsán, melyet gróf Apponyi Albert t. barátom és én is tartottunk, foglalkozott a direkt- és indirektadó kérdésével. Méltóztassék tehát meghallgatni, hogy mi az igazság azokban a felfogásokban és nyilatkozatokban, a melyeket t. barátomtól — szemben a fenforgó tényekkel — hallottunk? Azt monda, és gondolom a legmegfelelőbben választotta ki az érveket a saját szempontjából, (Halljuk! Halljuk!) hogy a direkt adók 1888 óta tizenkét millió forinttal emelkedtek. Azonban nem választja ki az én t. barátom ezen emelkedésből azokat az ingrediencziákat, a melyek a kereseti adóra vonatkoznak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a melynek kezelését mindnyájan érezzük, látjuk és a gyakorlatban tapasztaljuk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy ez helyes-e vagy nem: az más kérdés. És ha intézményesen és törvény alapján történnék ez, (Mozgás a szélső baloldalon.) és egyformán minden ember ellen nem is volna szavam hozzá. Hasítsa ki továbbá