Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-259

259. országos ülés 1898. márezius 11-én, pénteken. íy ben, de különösen nagy dolgot látok az 1848-iki törvényeknek áprilisi 1-ikén történt szentesítésében, — ha ugyan akkor történt, mert hiszen arról a történetírás nem emlékezik meg, s eddig a t. többség sem emlékezett meg soha. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Es a kérdés!) Éo ebben ugyan fontos dolgot látok, de egészen más miatt, más indokból mint a t. többség és a t. kormány. Azt mondja ez a törvényjavaslat, — ismét hivatkozom rá, — hogy az átalakulás nem volt sem rÖgtönös, sem erőszakos. Legyen hála a gondviselésnek, nem volt sem rögtönös, sem erőszakos. De nem is ment ám könnyen, nem is ment ám simán és a hol akadály volt, — históriáról beszélek és nem napi politikáról, — azt az akadályt koronás királyunk udvarában kell keresnünk. (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) Mert ott találjuk. Olvassa csak el a t. miniszterelnök űr azon napok történetét. Ne az 1848-iki ifjak lázas képzelődése által megírt alakban, ne is ágy, a hogy a poéták azt ma megírják, az igaz, hogy úgyse olvassa el, a hogy a maga hívei a mai lapokban megírják ama napok történetét ; hanem olvassa el a t. miniszterelnök űr úgy, a hogy azt valami Deák Ferencz nevíí egykori úri ember megírta, mikor Lustkandl ellen disputált a komoly irodalom terén. Olvassa csak el, micsoda nehezen, micsoda keservesen ment ama törvények szentesítése. Nem azért, mert a király ellenezte. Néhai jó királyunk — legyen áldás emlékén — nem ellenezte azoknak szentesítését, hanem azok, a kik körülötte voltak. Családtagok és nem családtagok, tanácsadók és pedig nem is a magyar nemzet tanácsadói, hanem idegen nemzetnek, az osztráknak tanácsadói mennyi nehézséget, mennyi kifogást, mennyi akadályt gördítettek azon törvények szentesítésének útjába! Én nagy nemzeti szerencsének tartom, hogy felséges urunk királyunk nemzetével együtt ünnepli meg most a 48-iki alkotások emlékét. Ismétlem: nagy nemzeti szerencsének tartom, de épen azért, inéit ez a szentesítés annyi bajba és akadályba ütközött akkor, magukat a törvényeket, azon elveket pedig, a melyek a törvényekben vannak, maga a nemzet alkotta meg, kizárólag maga a nemzet tette az udvar, a korona és a korona tanácsosainak ellenzése mellett a nemzet általános elveivé, s azokat a küzdelmeket, melyek szükségesek voltak, hogy e törvények létrejöjjenek, egyedül és kizárólag a nemzet folytatta a Revitzky, Pálffy és nem tudom, micsoda kormányok elleuére és folytatta a kormánynak százszor nyilvánított hivatalos nézetei ellenére: mégis, t. miniszterelnök úr, ennek az emlékünnepnek a napját nem arra a napra tenni, a melyre tette mindig maga a nemzet több mint 30—40 esztendő óta, nem arra a napra tenni, a melyen a nemzet igaz, hűséges és lojális, de hazafias akarata megnyilvánult, tehát a mikorra, a mely napra a nemset érzületének és akaratának megfelelőleg tétethetnék, nem márezius 15-ikére tenni, hanem április 11-ikére, hogy ez egy udvari ünnepély színezetét viselje magán: (Mozgás.) ez, t. miniszterelnök úr, nagy hiba, nagy gyöngeség és nagy megfeledkezés saját magáról is a t. miniszierelnök úr részéről. Hiszen elnöke volt ennek a háznak több esztendőn keresztül és mint elnöke e háznak, mindannyiszor ő maga proklamálta arról a helyről, hogy márezius 15-ike a leginkább alkalmas arra, hogy a 48-iki alkotások emlékét úgy ez a ház, mint e házon kivíü az összes nemzet megünnepelje. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát a t. miniszterelnök úrra nézve más törvényei vannak az államböleseségnek akkor, mikor ő a nemzet választásából a háznak elnöke, és más törvényei akkor, mikor miniszterelnök ? Annyi kétségtelen, előttem legalább annak látszik, — nem akarok gyanúsítani senkit, és egyáltalában nem akarom gyanúsítani a jövendőt, — de ha ez a törvényjavaslat úgy, a mint most előttünk áll, az állandóság biztosításának kihagyásával április 11-ét, még pedig csupán erre az egy eszteudőre szabja a 48-iki törvények emlékezetének ünneplésére, akkor már a jövő esztendőben április 11-éről nem fog tudni a hivatalos Magyarország semmit, márezius 15-ét pedig — fájdalom, a legközelebbi múltakból vonom azt a következtetést — ellensúlyozni törekedik majd a hivatalos Magyarország. Azért tehát, feutartva magamnak azt, hogy a részleteknél módosításokat fogok előterjeszteni, én a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalásra szintén elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyEö S Báró Bánffy Dezső miniszterelnök! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház i Kossuth Ferencz képviselő úr, midőn még 1897 február 13-ikán indítványát beterjesztette, jobban mondva indokolta, azt mondta: határozza el a törvényhozás, hogy a 48-iki alkotmány létrejöttének félszázados évfordulóját megünnepelje. Nem vonom kétségbe, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr indítványának más vonatkozásai is vannak, de ezen más ok mellett azt mondja, hogy a 48-iki alkotmány létrejöttének félszázados évfordulóját ünnepeljük meg. Indítványának indokolása alkalmával ezen kívánságához járultam hozzá, ígéretet téve, hogy erre vonatkozólag a t. háznak jelentést teszek. Midőn a törvényjavaslatot beterjesztettem, azon ígéretemnek tettem eleget, a melyben azt mondtam, hogy a 48-iki törvények létrejötte a-