Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-268
2(58. országos ülés 1898. márczins 28-áiu szerdán. 239 hogy a szoczialisztikus mozgalmak helyi jelenségek, melyeket az egyes földesúr jóakaratával orvosolni lehet, kérdem, hol vannak ezek az egyes földesurak ? A gazda a maga érdekét védelmezi, de kell is, hogy védelmezze, mert a mai rendszer és a mai kormányzat terhei mellett a gazda még a helyi bajok orvoslására szolgáló előnyöket sem nyújthatja. De jót tudja a t. miniszter úr, hogy nem helyi bajokkal van dolgunk. Mindenünnen kapja a hivatalos és nem hivatalos jelentéseket, melyekből látja, hogy a magyar társadalomnak egy negyedik osztálya szervezkedik és az egész állami életet katasztrófával fenyegeti a maga jogos, vagy jogosulatlan követeléseivel. Nagy tévedés azt hinni, hogy a szoczializmus egy exisztencziális kérdés. Ez nem pusztán exisztencziális kérdés, t. ház, ez egy jogkérdés, melylyel szemben és ezzel a kérdéssel szemben a kormánynak véghetetlen gyöngesége az, hogy a mig egyrészről semmit, de semmit nem tud tenni maguknak az exisztencziális kérdésből származó bajoknak az enyhítésére, másrészről egyáltalában még csak tervei sincsenek arra, hogy a jog szempontjából iniképen szabályozza ezeket a dolgokat, miképen akar és miképen fog annak az új Magyarországnak, a mely jövő második, új ezredévre lesz hivatva ezt a nemzetet itt fentartani és ezt a hazát megőrizni, politikai létet, politikai befolyást, tehát jogot biztosítani. Azt a kijelentést, melyet Darányi Ignácz t. miniszter úr itt tett, hogy ilyen kérdésekben olyan kormányra van szükség, mint a mai, megkoczkáztathatná egy nagy stilü államférfiú; az igen tisztelt miniszter úr pedig, bizonyára nem hiszem, hogy oly szerénytelen legyen, hogy magát akár önmaga is — mert hiszen a történelem úgysem fogja megtenni ezt a szolgálatot, bár sajnálja, de nem teheti — a nagyobb stilü államférfiak sorába iktassa be. Ezzel a stíllel, a melyben a t. miniszter úr dolgozik, azokat a nagy bajokat, a melyek ez országot fenyegetik, enyhítem, vagy még csak pillanatról-pillanatra eltolni sem lehet. Meglehet, hogy az igen t. miniszter úr azzal kecsegteti magát, — mert hiszen az ilyen nagy stilü államférfiútól még az is kitelik, — a miről például tegnap Asbóth János t. képviselőtársam a következő kijelentéseket tette: Ha nem jöttök törvényhozás útján segíteni az itt fenyegető bajokkal szemben, a következő veszély fenyegeti az országot: A nép kivándorol ebből a hazából és elveszíti a nemzet, elveszíti az állam a maga létfentartásáuak, a maga fenmaradhatásának egyik hatalmas fundamentumát. Nem úgy áll ez; nagy tévedésben van e tekintetbea Asbóth János t. képviselőtársam. A társadalom rétegeinek az a része, a melyben benne van az exisztencziális fogyatkozások révén a vándorlásnak az ösztöne, a jobb hazába való törekvésnek az individuális vonása az, ha kevés baj van is, már megy és egy jobb világot keres magának. De az a nagy milliónyi emberáradat, a mely Magyarországon egyrészről kenyeret, de másrészről és legfőképen jogot követel, az hozzá van forrva a földhöz elválaszthatatlanul, az nem megy el innen, az itt marad és a nagy stilü államférfiaktól megköveteli, hogy ezt az országot törvényhozásilag egy Aj politikai világ számára igyekezzenek átalakítani és előkészíteni, Hát mondja meg nekem bárki, hogy e tekintetben mi az, a mit akár az összkormány, akár pedig a t. földmívelésügyi miniszter úr tett. Én már nem hánytorgatom azt fel, megamnál érdemesebb és derekabb férfiak elmondták, hogy a sajtónak a megszorításával igyekszik operálni a szoczialis bajokat a t. miniszter úr. Hát azt méltóztatik gondolni, t. képviselőház, hogy akár a sajtó korlátozásával, akár a gyülekezési jognak rendőri felügyelet alá helyezésével, akármilyen apró, szinte az együgyííségig nevetséges kormányintézkedésekkél egy nagy evolucziót, a mely előtt a nemzet és az ország áll, rendszabályozni lehet'? Hisz ez csak egy pöhöly; mihelyt a nemzet azon nagy rétegeinek tüdeje megnyílik, elsősorban egyet, Isten és ember nevében joggal követelhet, hogy legyen joga a törvényhozás kérdéseibe mint állampolgárnak beleavatkoznia, a mivel, ha pusztán annak nevében teleszívja ez a millió és milliónyi embertömeg a maga tüdejét: az összes kormányintézkedéseket, mint pehelyt fújja el. S mi az, t. ház, a mivel a t. miniszter úr egyébként vigasztalni akarja az apróbb gazdáknak Horánszky Nándor t. képviselő úr által a házban feltüntetett nagy nyomorát, a melynek révén ő rámutatott arra, (Mozgás jobbfelöl.) — érdemes ezt meghallgatni, t. ház, — hogy a magyar kisgazda sorsát elviselhetetlenné teszi egyrészről a kataszteri aránytalanság, — és ezért a miniszter úr az utolsó községi jegyzőt, de az utolsót: a esányit azonnal elcsapná, ha operáczióképen azt ajánlaná fel Horánszky Nándor t, képviselőtársam követeléseivel szemben, a mit a miniszter úr — azt mondja, hogy hiszen azok a kataszteri aránytalanságok kiegyenlítést nyernek a birtokeladásban s a parczellák eldarabolásában. Hát miféle kiegyenlítés ez, t. ház ? Ha egy darab föld magas kataszteri nívón van fölvéve, akkor azzal, hogy azt apróbb darabokra vágják, vagy azzal, hogy az másnak birtokába megy át, az kataszteriíeg kedvezőbb helyzetbe jut? Mert a t. miniszterelnök úrnak ez a felfogása. Igaz, hogy megemlítette a reambulacziót is. Na hát ebben igaza van, mert a síírü reambulaczió segélyével a túlságos kataszteri tiszta jövedelmet az illető gazda és birtokos javára