Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268, országos Illés 1898. márczlus 23-án, szerdán. 237 baloldalon.) ez álliberalizmus, a mit az urak hirdetnek. Innen van az, hogy mikor egy eszme egy kormányzási rendszer által meghamisíttatik és ez a meghamisított erkölcsi élet köztudattá szivárog át a nemzet lelkébe, apródonként beleélik magukat az emberek abba, hogy csakugyan liberális mindaz, a mit ez a kormányzat cselekszik. De egyúttal innen van az is, hogy az ily liberális kormányzat teremti a reakczió azon szárnyait is, melyek nemcsak a kormány- és néppárton, hanem az egész parlamentben is mozognak már. Mert ne áltassuk magunkat, az álliberalizmussal nemcsak a kormánypártot vádolhatjuk, banem mi ellenzékiek se képviseljük a liberalizmust annak igazi szellemében. Majd később rámutatok, miért mondom ezt; most Pichler Győző t. képviselő úr beszédének egy részére akarok reflektálni. Tagadom, a mit az egyházpolitikai törvényjavaslatok napirendre kerülése óta dogmává akarnak itt tenni, hogy tudniillik állam- és hazaellenes büü, ha a templomban a politika is megszólal. Sajnálom, hogy Tisza Kálmán, a szabadelvű párt apja és „megteremtője nincs itt, mert rá hivatkoznám. 0 volt egyike az elsőknek Magyarországon, a ki a templomba belevitte a politikát, igaz, hogy nem a katholikus, hanem a kálvinista templomba. Ha tehát ő alkalmas terrénumnak tartotta a kálvinista szószéket, hogy ott politikai húrjait is megpendítsék : akkor ne lássunk hazafiatlanságot abban sem, ha más vallások papjai, hazafias aggodalomból, híveikhez a szószékről politikáról szólanak. Nem ez fenyegeti a magyar államot, a magyar hazafiságot. Ha pap volnék, akár katholikus, akár kálvinista, én is, ha egy po itikai rendszert veszélyesnek tartanék, hirdetném ezt a szószékről, még pedig abban a formában, melyet Jézus Krisztus használt, hogy egy fennálló rendszert megdöntsön s helyébe új világot alapítson. Nem ezt veszem zokon. Hanem azt méltán kifogásolom, — bár ez mindenkinek papi, egyéni és hazafiúi felfogásától függ, — hogy Molnár János képviselő úr a kormányt azzal vádolta, hogy letért a keresztény alapról, sőt hozzátette: a római katholikus alapról. Molnár János: Épen ellenkezőleg! Sima Ferencz: Azt igenis helytelennek tartom, ha a parlamentben keresztény és nem keresztény alapról beszélnek. Mindenki ám hirdesse a templomban, hirdesse a házában, a piaczon a maga hitelveit úgy, a mint azt meggyőződése, hite parancsolja, de ide benn a parlamentben állampolgárok vagyunk, itt nincs keresztény és nem keresztény alap, itt nincs keresztény és nincs zsidó. Kívánatos, lenne parlamentünk lelkéből ki kell küszöbölni azt a különben is dezolált, darabokra törött állapotot, hogy itt szertehúz minden ember. Mert, t. képviselőtársaim, mikor megvádolják a kormányt, — a mint megvádolom én meggyőződésből, és mert úgy van, hogy a liberalizmussal visszaél és a liberalizmus czége alatt megrontotta az ország közerkölcsét, egész a forradalom küszöbéig sodorta e nemzet életét, — mikor hallom egyik-másik képviselőtársam ajkáról, épen néppárti szempontból, hogy a szoczializmus rendkívüli veszedelme a katholiczizmusnak, — a mi végre is erre a parlamentre nem tartozik, mert ettől csakugyan a templom van hivatva megóvni az egyházat, — akkor azt kell mondanom, hogy az a párt, mely igazis néppártnak nevezheti magát, az egyedül a függetlenségi párt. Annak a milliónyi néprétegnek az erkölcse, mely a szoczialisztikus eszmék hatása alatt él, nem helyi bajként jelentkezik, a mint azt az imént Pichler Győző képviselőtársam mondotta, azt állítván, hogy elég lesz, ha a földesúr a robotot eltörli és a szoczialisztikus eszmék nagy áramlata le van szerelve, mert az egy vulkán, mely ott dúl a népek lelkében és nagy követelményekkel áll a mai jogrenddel és társadalmi élettel szemben. És azzal számolni kell a katholiczizmusnak is; de hogyha az nem számol, számolni kell magának az államkormányzatnak. Ne méltóztassék a kérdést úgy állítani fel. Jöj. jünk a fogalmakkal tisztába. Nagy tévedés a liberalizmus bünétíl tudni be a szoczializmus fejlődését. Hogyha a liberalizmus bűne a szoczializmus fejlődése, akkor a liberális eszme egy stáczió, mely a népélet hullámzásának egy kiindulási pontját képezi, a honnan halad a nép elébb és elébb és akkor, ha úgy áll, a mint t. képviselőtársaim állítják, — mert én a liberális eszméket legmagasztosabb elvi rugóknak tekintem az emberi ösztönben a haladás és fejlődés ú ja felé, — akkor a szoczializmus egy még magasabb fejlődési stádiumát jelenti az emberi és állami életnek. Epén azért örömmel hallottam azt, a mit tegnap Asbóth János t. képviselőtársam jelentett ki, hogy ő a parlamentbe semmiféle felekezeti szempontot mint a közéleti harcznak és mérkőzésnek anyagát nem kívánja bevonni. Molnár János t. képviselőtársam mondotta, hogy a katholikus vallásnak sérelmei vannak. Szeretném tudni, hogy mi az a sérelem? Ki sértette meg a maga nagy hatalmas, anyagi és erkölcsi komplexumában a katholikus egyházat? Hiszen a püspöki kar élvezi politikailag azt a kizárólagos jogot, a törvényhozásnak a jogát, minden külön felhatalmazás nélkül. A püspökök élveznek Magyarországon akkora jólétet, mint a művelt világon sehol. Mi sérelme van tehát ennek az egyháznak? Hogyha tetejébe veszem még azt, hogy ezen rendkívüli vagyoni előnynek tuíajdonképen oly történeti múltja van, a