Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-268

268. országos ülés 1898. mérczins 23-án, szerdán. 23! a kormánypárt, midőn a liberalizmusról egyáltalában beszél. Mert bármikép magyarázzák azt a merényletet, melyet a szabadsajté ellen elkövettek, midőn a czenzurát behozták, egy bizonyos, hogy 1840-től egész 1848-ig e nemzet összes nagyjai és az országgyűlések mind az előzetes nyomozásban találták a legnagyobb sérelmet és ugyanezt a kifejezést találjuk most meg 50 év múlva Erdély Sándor igazságügyminiszter indokolásában, a ki szintén az előzetes nyomozásokra hivatkozik. T. ház! Mikor a belügyminiszter úr itt egyesületekbe hatolva be, egyesületekbe rendőröket küldve be, gyűjtések után kutat, mert a a gyűjtés rendeletileg szabályozva van, akkor, midőn én a bizalmi kérdésről szólok, először mindenekelőtt azt kérdem az igen t. belügyminiszter úrtól, hogy adott-e engedélyt gyűjtésre egy olyan gytíjtó'íven, a melyen gróf Eszterházy Pál, gróf Pálffy András, Pejacsovics László, gróf Schönborn Ervin, gróf Széchenyi Kálmán, gróf Zichy Ágost vannak aláírva, a kik előtt aztán előttemeztetett és az ívnek élén áll dr. Luegei Károly, Magyarország legjobb barátja, adott-e erre a gyűjtésre igen tisztelt belügyminiszter úr engedélyt, mert ha ő elvonta munkásoknak azt a jogát, hogy gyűjtsenek bizonyos czélokra, azt hiszem, ez a gyüjtőiv is az ő hatáskörébe tartozik és dr. Lueger Károlynak ad-e engedélyt gyűjteni vagy nem ? Úgy vélem, de sőt tudom és érzem, hogy olyan párthoz tartozom, a mely párt demokratikus irányban biztosítani akarja ennek a nemzetnek a jogegyenlőséget és a szabadságot, hogy független és önálló és mindenek felett magyar. Miután úgy tudom, hogy ennek a pártnak alapvető programmja, Hogy az ország a maga erejéből ősi erényeiben megerősbödve és fejlődve, haladjon előre a boldogulás útján; midőn itt egy appropriaczionális vitát hallgattam végig, a melyben nem annyira az ország ügyeiről, mint inkább két odadobott jelszóró], a liberalizmus és a reakczióról volt szó: elsősorban kötelességemnek tartottam rövid szavakban arra utalni, hogy milyen az a liberalizmus, a mely a kormánypártot vezeti. Az a liberalizmus nekem nem imponál, a mely csak a vesztegetésben, a szabad gondolkozásnak katonai erővel való megkorlátozäsában, a szabad eszmék terjesztésének meggátlásában találja minden erejét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert nincs az a szabadelvűség, a mely megengedné, hogy erőszakkal megakadályozzák a szabadelvűség nevében az elvek szabad hirdetését, vagy csorbítsák az azok által elért sikert, (ügy van ! Ügy vem ! szélső baloldalon.) Szerintem nem szabadelvű az a párt, a melynek ha egyszer akad — elismerem — két kitűnő tagja, a kiknek egyéniségét és tudását nagyra becsülöm, ha politikai nézetüket nem osztom is, a kik egyetlen egyszer merészkedtek szabadelvű meggyőződésüknek kifejezést adni és ezért ugyanakkor kirepültek azokból a bizottságokból, a melyekhez azelőtt tartoztak. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tartom liberálisnak azt a pártot, a mely az egyházpolitikán élősködve és rágódva, jóllehet nem is ez a kormány alkotta meg, hanem örökségképen vette át elődjétől, hogy keresztülvigye, ezzel az örökséggel úgy bánt, hogy első lépesével a hatalmas famíliák, a nagy dinasztiák bizonyos tagjait iparkodott megbékéltetni, a támadt ellentéteket kiegyenlíteni, nehogy útjában álljon hatalmi uralmuknak. De nem liberális az a párt, a mely kaczagásban tör ki, midőn a néppárt a revíziót "említi, és ugyanakkor a többség és a kormány kegyelméből az a gróf Szapáry László, a ki megírta egy levelében, a melyet mindezideig vissza nem vont, hogy: a míg élek, utolsó lehelletemig a revízió mellett fogok lándzsát törni, ugyanaz a gróf Szapáry László Fiume kormányzója lesz. Kérdezem, liberális gondolkozás-e ez? Nem, t. ház, nem ez az a liberális gondolkozás, a melytől nagy intézményeket és alkotásokat várhatnánk, és a mely hatalmat és tekintélyt ad a további működéshez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Érzem és tudom, hogy noha nem találkozik a túloldalon nyilt helyesléssel az, a mit mondok, de lehetetlen, hogy azou a párton is ne legyenek igazán szabadelvűén gondolkozók, a kik az olyan eljárást nem helyeslik. Ha a kormánypárt tulajdonának vallja a liberalizmust, miért nem csinál demokratikus földbirtok-politikát, miért nem valósítja meg a demokratikus adó politikát, miért nem terjeszti a választói jogot, és miért nem áll elő a parlament reformjával, mind ezekkel a szabadelvű eszmékkel. Ezek a jeíképezó'i és kritériumai a liberalizmusnak, de nem élősködés a múltban és a jelenben, ez inkább a reakezió, mely uralkodik a néppártban is. Mert, t. ház, legnagyobb hálával csak egyetlenegy pártnak tartozik a kormánypárt ebben a házban és ez a párt a néppárt. Mert a néppárt szolgáltatott módot a kormánypártnak, épúgy, mint régente Tisza Kálmánnak néhány nemzetiségi politikus hogy Tisza Kálmán azoknak "szavaiban mindig módot talált arra, hogy tűntessen hazafiságával. Most ugyanazt a feladatot teljesíti a néppárt, midőn módot és alkalmat nyújt a kormánypártnak, hogy tüntessen azzal az álliberalizmussal, melyet tulajdonának'nevez. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt, t. ház, áttérnék beszédemnek tulajdonképeni tárgyára — és csak rövid ideig akarom a t. ház figyelmét igénybe venni — (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) engedje meg