Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-267
267. országos ülés 1898. márczins 22-én, kedden. S25 visszajöttek és a kik nem jöttek vissza élve, azok visszajöttek halva. De hogyha a szegény nép egyszerű fia hátat fordít a falu tornyának, mely alatt bölcsője ringott, hol édes anyja van eltemetve, s felkelvén, megyén új hont keresni túl a tengeren, vajmi kevés az, a ki vissza fog jönni, azok magyarok nem lesznek többé, azok oda vesznek! Vagy nem az ellenhatástól, de az evangéliumi eszméktől irtóznak önök ? A ki irtózik, keljen fel és mondja meg, hogy mi van azokban sérelmes? Hisz azok nem sérelmesek a zsidóságra nézve sem, mert ugyanazon eszméket megtalálják a saját szent könyveikben, azokban, a melyek nekünk is szent könyveink, nevezetesen Sirákh könyvében. Hanem, t. ház, az a jelszó, hogy keresztény szellemben és az evangélium elvei alapján szükséges egy ellenakezió egy ellenhatás alkalmat adott egy inszinuáczióra, a mely bizonyos homálylyal volt kifejezve — mindenesetre szándéktalan homálylyal, úgy hogy én nem tudtam kivenni, hogy ki ellen irányúi tulajdonkép ez az inszinuáczíó. Azt mondja gróf Tisza Ist ván, hogy (olvassa) ; »Több ízben fordult elő, hogy uralomra jutott egyházak, és hozzáteszem, hogy engem semmiféle felekezetiség nem vezet, protestáns egyházak épúgy, mint katholikns egyházak szervezetében az idők folyamán olyan felfogások tolultak előtérbe, melyek az egyház érdekeit tették a vallás érdeke helyébe, a melyek világi érdekeket, világi czélokat tettek a vallás örök igazságai, a vallás örök czéljai helyébe, melyek azt a hatalmat, mely azért adatott az egyháznak, hogy az igaz kereszténység jóltevő hatását gyakorolja, azt a hatalmat politikai érdekek, osztályérdekek, reakeziouárius érdekek szolgálatába bocsátották.« Továbbá még egy pár sort mond utóbb, gróf Zichy János kifejezéseire czélozva: »Igy odavetve ezen jelszavak igenis feltámaszthatják a magyar közvéleményben azt az aggályt, azt a félelmet, hogy itt az egyházi hatalom túltengése felé tör egy reakczió, hogy itt a magyar állam, a magyar nemzeti élet lenytígözése a fel adat.« Mondottam, hogy nem vettem s nem vehettem ki a legnagyobb jóakarat mellett sem tisztán, hogy ki és mi ellen irányul ez az inszinuáczíó. De abból a feltevésből indulok ki, hogy ezek a tendencziák a felekezeti uralom, a papi uralom tendeneziái, a t. képviselő úr szerint nem magának a katholikus egyháznak tulajdoníthatók, s erre nézve csak az a támpontom van, hogy t, képviselőtársunk ama tendencziákkal szemben appellál a klérusra. S én azt hiszem, hogy nem volt az a szándéka a képviselő úrnak, hogy a klérust ellentétbe hozza magával az egyházzal. Én tehát csak azt óhajtottam volna, hogy explicite mondja meg a képviselő úr, hogy ő nem a katholikus egyháznak tulajdonít ilyen tendencziákat, mert különben az ilyen állítás nagyon alkalmas volna a felekezeti gyűlölködésnek és féltékenységnek újabb tápot adni és akkor azt hihetné mindenki, hogy a midőn a képviselő úr Horánszky Nándor t. barátomat vádolta, hogy ő itt izgat és uszít, ezért kiáltott tüzet, hogy észre ne vegyék, hogy ő gyújtogat. Tehát én egész készséggel a különböző lehetségek közííi, a melyek között választanom kell, azt választom, hogy határozottan nem a katholikus egyház ellen irányúi az az inszinuáczió, s hogy nem a katholikus egyháznak, hanem nekünk 17 néppárti képviselőnek tulajdonította a képviselő azokat a tendencziákat. Hát nagyon túlbecsüli a képviselő úr a mi erőnket, ha azt hiszi, hogy ha nekünk ilyen tendencziáink volnának, abban valami veszedelem volna és hogy mi tizenheten nemcsak Magyarország, hanem az egész katholikus egyház ellenére — a melynek a képviselő úr ilyen tendencziákat nem tulajdonít — etablirozhatnók Magyarországon a felekezeti és a papi uralmat. Én ellenkezőleg azt hiszem, hogy a képviselő úr nyugodt lehet, mert meg vagyok róla győződve, hogy ilyen tendencziákat csak az táplálhat, a ki Magyarországnak sem múltját, sem tényleges viszonyait nem ismeri, s mag vagyok arról győződve, hogy a ki ilyen tendencziákat táplálna, a ki Magyarországon akár a papi, akár a felekezeti uralomra törne, csak magamagát és azt az ügyet tenné tönkre, a melyet felkarol s mindenekelőtt kompromittálná magát azt az egyházat, a melynek érdekében ezt tenné. A költségvetési javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozás folytatása a holnap d. e. 10 órakor kezdődő ülésre marad. A napirend a következő lesz és a következő sorrenddel: először jön a quóta-bizottság megválasztása kapcsolatban a két bizottsági hely betöltésével, azután a költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Hozzájárul a ház ? (Helyeslés.) Ezt tehát határozatként kimondom. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 percekor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIV. KÖTET. Ki»