Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-267

222 267, orBEAgos ülés 1898. márczlns 22-éu, kedden. volt úrbéresek dülőutait. 0 megtiltotta ennek folytán, hogy a volt úrbéresek az ő tagjain és az ő dűlőutain keresztíílrnenjenek. Ehhez is joga volt kétségtelenül, ámbár ha boszuból tette, nem volt nemes cselekedet; de joga volt hozzá. O tehát megtiltotta dűlőutainak használatát a parasztoknak, de mikor aztán egyszer neki szüksége volt rá, akkor ő a parasztok földjén akarta áthozatni a cséplőgépet. A parasztok azt mondták, jliogy ha neked nem szabad járnunk a te útaidon, cseléd sem szabad járnod a mi ntainkon. És ebben megint igazuk volt. Mikor aztán a bérlő át akarta vitetni a cséplőgépet, akkor a nép összeállt és nem engedte át. Ékkor azután az történt, a minek nem szabad és nem kellett történnie: Lövi elment a szolgabíróhoz, ez adott neki asszisztencziát, a géphez odatették a zsandárokat, Lövi a géppel és a zsandárokkal keresztül vonult a parasztok földjén, a parasztok ellenszegültek, mert törvényes jogukat akarták védeni, s mivel törvényes jogvédelmet nem találtak, ellenszegültek erőszakkal, a mire nem volt joguk; a parasztokat lelőtték, egy pár zsandár és egy pár paraszt odaveszett. Hát, t. ház, így csinálják a szoczializmust és az antiszemitizmust. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) A volt úrbéresek ellen megindult a bíínper, talán már meg is tartották a végtárgyalást, talán el is vannak ítélve. Ok törvényes jogukat, miután törvényes jogoltalmat nem találtak, erőhatalommal akarták érvényesíteni, és ezért bűnhődni fognak. De én várom, t. ház, hogy halljam, hogy az a bérlő és az a szolgabíró is, a kik sokkal nagyobb bűnösök, elvették a büntetésüket. Én ezt várom, mert ha nem fognak azok is bűnhődni, akkor azt fogom hinni, hogy t. igazságügy és belügyminiszter urak csinálják a szoczializmust és antiszemitizmust. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Én elismerem, t. ház, mert igyekszem mindig tőlem telhetőleg igazságosnak és méltányosnak lenni, elismertem ismételve, nevezetesen már ezen országgyűlés felirati vitája során is, hogy a jelenlegi t. kormány előnyösen különbözik elődeitől két dologban. Az egyik az, hogy magából a legfőbb hatalomból legalább nem indul ki hivatalos és sajtó-apparátusában olyan gyűlöletes hang minden ellen, a mi vallásos érzület, mint azelőtt. Másodszor pedig elismerem, hogy mig a t. miniszter urak elődjei alatt a földmívelési válságot egyszerűen el akarták tagadni, most beismerik és különösen a t. földmívelési miniszter úr minden részről elismert buzgalommal törekszik azt orvosolni is. Míg az előtt valahányszor beszéltünk a kisebb gazdasági exisztencziiknak nyújtandó védelem szükségéről, ebben mindenféle odiozus tendencziákat kerestek, most ismételve tapasztaljuk, hogy elismerik a t. miniszter urak, hogy ezen kisebb gazdasági exisztencziáknak védelme imminens szükség. Csak a múlkor is a t. földmívelésügyi miniszter úr felsorolta a kisebb és nagyobb intézkedéseknek egész sorát, melyeket a t. kormány e tekintetben kontemplál. Mert éit elismerem szívesen, hogy azok közt vannak nagyobbszabású dolgok is. Ilyen nagyobb jelentőségű dolognak tartom én például földbirtokos és nevezetesen a kisbirtokos és kisiparos személyes hitelének kérdését, ilyennek tartom például az öntözés ügyét. A baj csak az, hogy a hosszú rombolás után ezek a dolgok részint elkésve jönnek, részint magukban is elégtelenek és szórványosak, (Úgy van! balfelöl.) részint pedig ismételt és ismételt Ígéretek csak. A legnagyobb baj pedig az, hogy ezeknek hatását mindig újra és újra keresztezi a nép, a honpolgárok jogainak és érzelmeinek erőszakos megtámadása. Egyébiránt, t. ház, van ebben ránk nézve, a kik ezeket a dolgokat régóta hangoztatjuk és sürgetjük, valami vigasztaló és elismerő. Van benne elégtétel ránk nézve azért, mert ezeket a dolgokat mi éveken át sürgettük; így például, hogy csak egyet említsek, sürgettük a gazdáknak személyes hitelét. Már évekkel ezelőtt volt szerencsém szót emelni azon felfogás ellen, hogy a föld természete csak a jelzáloghitelt tűri meg, holott pedig, t. ház, épen azért, mert átmentünk és mindinkább átmegyünk a naturális gazdálkodásról a pénzgazdaságra, s a földmívelés ennek folytán sok tekintetben épen olyan üzletté vált, mint minden más üzlet, a gazdáknak és a kisgazdáknak is személyes hitelre van szükségük. Épen így beszéltem és sürgettem ismételve a múlt országgyűlésen az öntözés nagy kérdését is, a melyet azonban csatorna-hálózat nélkül kielégítően meg nem oldhatunk. Valahányszor ilyeneket hangoztattunk és sürgettünk, mindig megtámadtak és szidtak bennünket. No jó, t urak, szidjanak, üssenek bennünket ezentúl is, csak hallgassanak meg, és a mi eszméinket, bár későn és nagy vonakodás után is, .de fogadják el. És mert ezt tapasztaljuk, megérjük még, hogy a t. túloldal elfogadja vagy legalább komoly konszidei áczió tárgyává teszi még a revízió eszméjét is. (Derültség a jobboldalon.) Én és barátaim tartózkodtunk attól, hogy formulázzuk a revizió mérvét. Azt hiszem, helytelen is volna annak mérvéről beszélni, a míg meg nincsenek hozzá a parlamenti konstelläcziók. Vagy az, hogy mi leszünk többségben, vagy az, hogy más pártok, vagy azok egy része, talán a t. szabadelvű párt egy része, belátja, hogy sokkal fontosabb a vallási béke helyreállítása, mint ez a makacsság, mely a revizió fölött szóba sem akar állani.