Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-265
168 265. országos ülés 1898. márczíus 19-én, szombaton. az, a ki látja ezeket a veszélyeket és birtokában van egyszersmind a segítség módjának is, az nemcsak az ország iránt, de önmaga iránt is tartozik azzal, hogy — félretéve minden személyes tekintetet — az aktiv politika terére lépjen és igyekezzék eszméit megvalósítani. Mert, t ház, igen szép és tiszteletreméHó az a hely, a melyet a történelem biztosított azoknak a kapitoliumi madaraknak, a melyek figyelmeztettek a veszélyre s így sikerűit a várat ez ellenségtől megoltalmazni, de hogy egy államférfiú élete egész feladatát, végső czéiját, ambiczióinak netovábbját ez a szerep képezze, azt sem helyesnek, sem méltónak nem találom. Kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetési törvényjavaslatot elfogsdni. (Élénk helyeslés és hosszantartó, meg-megújoló éljenzés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a ba 1- és szélső baloldalon: Éljen Horánszky !) Elnök: Az illést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Tekintettel az idő előrehaladott voltára, azt hiszem, a t. ház helyeslésével találkozom, ha most azt a javaslatot teszem, hogy térjünk át az interpellácziókra. (Helyeslés.) Mielőtt azonban erre áttérnénk, méltóztassanak megengedni két dolgot. Először jelentenem kell, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr egy határozati javaslatot adott be beszéde végén, a mely tiz aláírással van ellátva és így őt a vita végén még zárszó illeti. A második dolog az, hogy a javaslatot tegyek a legközelebbi ülés napirendjére (Báli juk! Halljuk!) A legközelebbi ülés a szokott időben hétfőn tartatnék; napirendje ugyanaz volna, a mely ma volt, tudnilíik a költségvetési törvény tárgyalása. Mást nem javaslok a hétfői ülésre. Méltóztatik elfogadni? (Helyeslés.) Akkor kimondhatom, hogy a ház ezt elfogadta. Következik az interpelláczió. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lepsényi Miklós: Hol van Arányi? (Zaj. Felkiáltások: Vezessék elő!) Polónyi Géza: A képviselőháznak folyó évi márczius 3-án tartott ülésében, tisztán a közérdek által vezérelve, egy rövid felszólalásomban utaltam arra, hogy a kormánynak kötelessége volna a külföldi biztosító társulatokkal szemben legalább annyit megtenni, hogy a magyar állampolgárok vagyonának biztosítása czéljából azoknak díjtartalékai magyar állampapírokban helyeztessenek el. Utaltam már akkor arra, hogy a kontinentális államokban, Európában, ez már majdnem mindenütt törvény. Miután ez volt kiindulási pontom, felemlítettem azt is, hogy a külföldi, de különösen amerikai biztosító társulatok díjtartalékai nemcsak azon hiányban szenvednek, hogy nem magyar állampapírokban vannak elhelyezve, hanem ezen felül trauszportábiíis természetüknél fogva, miután leginkább ingó értékekben vannak, annak a veszélynek is kiteszik a magyar állampolgárt, hogy mikor a díjtartalékot keresi, az esetleg Amerikába vándorol, vagy ott sem található. Felemlítettem azt is, hogy a kereskedelmi törvény a biztosító társulatoknak oly jogot biztosít, mely szerint az úgynevezett szerzési díjak a biztosítási idő tartamára repartirozva állíthatók a mérlegbe, a számadásba. Ezen utóbbi állításom világosan csak oly társulatokra vonatkozhatott, melyek élnek a kereskedelmi törvények ezen kedvezményével, és nem a New-Yorkra, a melyről ki fogom mutatni, hogy a szerzési díjakat már az első évi díjrészletből levonja. Körülbelül ezen fog sarkallani a dolog azon nagymérvű üzelmek tekintetében, melyeket kimutatni lesz szerencsém. A kik azon alkalommal jelen voltak, emlékezni fognak, hogy én sem társulatokról, sem egyénekről meg nem emlékeztem, és minthogy előzetes tudomásom volt arról, hogy a t. pénzügyminiszter úr lesz szíves azt a törvényjavaslatot, melyet én sürgettem, kilátásba helyezni, nyugodtan távoztam a képviselőházból. Nagy meglepetésemre értesültem arról, hogy Arányi Miksa t. képviselő úr, midőn én eltávoztam, felszólalt és egy beszédet mondott, melyet legjobban a »Budapesti Napló« jellemzett, midőn azt a kishirdetések közt tette közé. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Egyébként Arányi Miksa t. képviselő úr azt a hibát, hogy saját üzleteinek a képviselőházban reklámot csináljon, nemcsak akkor követte el, de egy kezeimben levő régebbi beszédében is. Akkor egészen ártatlan sziníínek látszott a dolog. Megemlékezett ugyanis arról, hogy Magyarországon tízszer annyi hivatalnok van, mint. Amerikában és ennek panaeeája gyanánt azt ajánlotta, hogy a kormány hivatalnokok helyett írógépeket alkalm izzón. (Derültség.) Akkor én még nem tudtam azt, a mit ma tudok, hogy tudniillik egy írógép-intézet fépen a NewYork palotájában van elhelyezve. (Élénk derültség.) Azt hiszem, a képviselőház legtöbb tagja ezt szintén nem tudta. De hogy mindenféle félreértést kizárjak, én örömmel konstatálom, hogy az ily természetű törekvéseket elítélte pártkülönbség nélkül — és ez dicséretére legyen mondva a t. szabadelvű pártnak — a közvélemény egyhangú megnyilatkozása. Előre is jelzem, hogy akkor, midőn interpellácziómat megteszem, engem úgy, mint múlt alkalommal, semmiféle pártpolitikai tendenczia nem vezet. Ez nem
