Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-265
Jg2 3fi 5' országos ülés 1898. márcílns 19-én, szombaton. pár észrevételt tegyek azokra, a mik az én tárczám keretébe tartozó dolgokra vonatkozólag mondattak, Ígérvén, hogy lehetőleg rövid leszek, a mit annál is inkái b tehetek, mert hiszen a felhozott kifogások egy részére már részint a földmívelésügyi miniszter t. kollégám, részint gróf Tisza István t. képviselőtársam megtették észrevételeiket. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy lehetőleg a sorrendhez tartsam magamat, mindenekelőtt gróf Benyovszky t. kép viselő urnak tegnapi beszédében két oly állítással találkoztam, a melyeket rektifikálni kötelességemnek tartom. A t. képviselő úr panaszolván, hogy Magyarországon magas a kamatláb, ezt arra az okra vezette vissza, hogy Magyarország az osztrák-magyar bank jogköréhez tartozik és nincs önálló magyar bankja. Azt hiszem, t. ház, hogy ez határozott tévedés, mert minden jót lehet várni az Önálló magyar banktól, de azt, hogy önálló magyar bank felállítása esetén a bank-kamatláb, a mely alapját képezi az öszszes többi kamatlábaknak, alacsonyabb legyen, mint a mai, nem lehet várni; mert a dolog úgy áll, hogy a mai bankkamaíláb alakulására Ausztriának sokkal fejlettebb hitel- és pénzügyi viszonyai birván befolyással, ez a befolyás a mi javunkra is érvényesül, a mely befolyás egy önálló magyar banknál egyáltalán nem léteznék. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Második téves állítása a t. képviselő úrnak az, midőn azt kivátija, hogy a szövetkezeti ügy rendezésére szükséges összes anyagi eszközöket az osztrák-magyar bank szolgáltassa. Erre sem az osztrák-magyar bank. sem egy önálló magyar bank nem képes és nincs is hivatva, és ha azt tenné, hogy azokat a nagy összegeket, melyeket a szövetkezeti ügy fellendítése érdekében igénybe kell venni, a jegykiboesátó bank szolgáltatná, határozottan eltévesztené feladatát és abba a hibába esnék, a melybe esnek például azon takarékpénztárak, a melyek a rövid idei felmondásra betett összegeket immobilizálják, ingatlanokban helyezik el, és mikor vissza kell fizetni, arra nem képesek. A jegykibocsátó banknak első feladata mindig az, hogy készfizető bank legyen, hogy jegyeit készpénzzel minden körülmények közt és minden pillanatban beváltsa. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből természetszerűleg következik, hogy habár készleteinek egy részével igenis segélyezheti a szövetkezeteket, — és ezt megteszi az osztrák-magyar bank ma is, a mennyiben bizonyos határok közt szövetkezeti váltókat ma is leszámítol, — de hogy az egész szükségletet ő fedezze, azt tőle kívánni nem lehet . . . Gr. Benyovszky Sándor: Nem is állítottam! Lukács László pénzügyminiszter: . .. és meg sem volna engedhető azért, mert akkor oly váltókba fektetné be a készletét, a melyek kétségkivíít igen jók, de a melyekről köztudomású, hogy az esedékesség napján nem váltatnak be, hanem rendesen prolongáltatnak és a melyek épen ezen számos prolongáczió folytán bizonyos mértékig elvesztik a váltó jellegét, hanem inkább a kötelezvény jellegét öltik magukra. Ezeknek megjegyzése után Marjay Péter t. képviselő úrnak mai felszólalásával nem kívánok hosszasabban foglalkozni. Sajnálom, hogy a t. képviselő úr kifogásolja a pénzügyi adminisztrácziót, de az az ok, a melyet ő e tekintetben felhoz, szerintem nem indokolja állításának helyességét. A t. képviselő úr azt mondja, hogy Kismarja községének lakossága, önmagát kívánván segíteni, egy állatvédő szövetkezetet létesített és ennek a szövetkezetnek aktáit sem — a mint ő mondja — a közlekedési minisztériumban, sem az igazságügyminiszteriumban megtalálni nem volt képes. Ez lehet, hogy megtörtént, sajnálatos is a képviselő úrra nézve, de a pénzügyi adminisztráczió szempontjából egyáltalában nem bizonyít semmit. (Tetszés jobbfelől.) Arról pedig, hogy a t. képviselő úr a dohánycsempészetet veszi védelmébe, egyáltalában szólani sem akarok, mert nem akarom konstatálni azt, hogy egy képviselő, a ki különben még lelkész is, a törvény megszegését — mert a csempészet határozottan a törvény megszegése — itt a házban védelmébe veszi. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) kit hiszem a t. ház, nem fogja kívánni, hogy Kossuth Ferencz képviselő úrnak ma hallott beszédében foglalt egész szám-materiáléval részletesebben foglalkozzam, a mire természetesen e pillanatban nem is volnék képes, mert hiszen az a szám materiálé nem áll előttem. Az általános impresszió, a melyet a t. képviselő úr beszéde reám tett, az volt, hogy ha ezelőtt 10 vagy 15 egztendővel mondta volna el beszédét, igen sok igaz és az akkori viszonyokra alkalmazható foglaltatott volna abban, és akkor megfelelőnek lett volna tekinthető; de a mai viszonyoknak a beszéd azon része, a mely a pénzügyi politikát kifogásolta, azt hiszem, nem felel meg. A t. képviselő úr felpanaszolja, hogy a magyar állam kiadásai rohamosan emelkednek, és — a mint ő kiszámította — 30 év alatt talán 263°/o-nyi volt az állami kiadások emelkedése. Nagyon természetesen az állami kiadásokkal a bevételek emelkedése nem tarthatván lépést, defiezitek állottak elő s ezeket kölcsön útján kellett fedezni. Mindezek teljesen állanak a 10, 12 vagy 15 év előtti állapotra, de egyáltalán nem állanak
