Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

142 284. országos ülés 1898. márczius^ 18-án, pénteken. is; már pedig az 1883-iki uzsora törvény meghozatala után többé ilyen kamatokat betáblázni nem lehetett. Azok a felvételek tehát az 1883-iki évről valók és kifejezik^ különösen az 1873-iki nagy közgazdasági válságnak következményeit. Igaz. hogy ezen adatokról ért tettem említést egy kiadványban, de tettem említést egy történeti leirás kapcsán, tettem említést azért, hogy előzményeit adjam a statisztikai munkálkodásnak. Csak azt kívánom megjegyezni, hosíy ha az igen tisztelt képviselő úr többi adatai is ilyen hitelesek és ilyen aktuálisak, akkor azokból messzemenő következtetéseket nem szabiul vonni. (Úgy van! Tetszés jóbbfelől.) Kubik Béla: Ez megint gyanúsítás! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Micsoda gyanúsítás van ebben? (Zaj jóbbfelől. Elnök csenget.) Azt mondtam, hogy a t. képviselő úr régi adatokat idézett, mert az 1883-ki feltételekre alapította okoskodását, és hogy ennélfogva nem ismerhetem el, hogy az ebből vont következtetések ma aktuálisak lehetnek. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Nem akarom én szépíteni a helyzetet, hiszen tárczám szempontjából sem volna helyes azt mondani, hogy a mezőgazdaságnak nagyon jó dolga van, hogy a mezőgazdaságon nem kell segíteni, hogy nem kell annak hóna alá nyúlni. Ez nem volna helyes. De a mily helytelen az, ha valaki rózsás színben akarná festeni az ország állapotát, époly helytelen volna ezt tűlsötéten festeni is, mert ez alkalmas volna arra, hogy hitelünket és a hitelviszonyainkban való bizalmat külföldön megrendítse. (Igazi Úgy van! jobbfelöl.) Csak arra utalok, hogy milyen nagy jelentősége van annak, nemcsak általában, de minden egyes kölcsönre szoruló magyar gazdára nézve, hogy zálogleveleink külföldön mi módon helyezhetők el. Egy kis bizonytalanság hire, mely viszonyaink felől a külföldön felmerül, elég lenne arra, hogy zálogleveleink értékének csökkenése által minden egyes kölcsönkereső sujtassék. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr a földbirtokot terhelő jelzálogkölcsönök összegét 580 millió forinttal vette fel, — tisztán 440 millióval, — ehhez azután hozzászámított több tartozást, úgy hogy számításával ezen összeg kétszeresét állapította meg; hozzávette a kamatterhet és törlesztést, majd pedig szembeállította a, főtételt a kataszteri tiszta jövedelemmel. Minthogy azt tartom, hogy a t. képviselő úr ebben is túlsötéten festett, bár nem kívánok mindeat elmondani, a mit e részben mondhatnék, (Halljuk! Halljuk!) és talán az is méltánylást érdemel a mai időpontban, ha nem akarom Horánszky Nándor képviselő úr egyes tételeit épen ma oly szempontból sem rektifikálni, hogy nekem legyen igazam. Horánszky Nándor: De halljuk; szükséges rektiíikálni. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter : Annyit azonban mégis konstatálni kívánok, hogy 90-es évek átlagában a mezei termények értéke évi 946 millió forintot képviselt. Ha ebből 75°/o-ot, tehát igen nagy hányadot leütünk a rezsire; akkor a tiszta jövedelem még mindig 236 millió; az évi teher ennek e szerint 25°/o-a. Megjegyzem, hogy ebbe a jövedelembe nincs beleszámítva sem az állattenyésztés, sem a szőlőmívelés, gyümölcstermelés, kertészet és más ágazatok jövedelme. (Egy hang a szélső baloldalról : Az állattenyésztésről jobb hallgatni!) Ezeket kívántam Horánszky Nándor t. képviselő úrnak előzetesen megjegyezni, beszédére különben később még visszatérek. Most azonban a t. ház kegyes engedelmével talán általában a munkáskérdésről, különösen pedig arról nyilatkozom, hogy miképen áll a munkástörvény végrehajtása? (Halljuk! Halljuk!) Itt mindenekelőtt gróf Benyovszky Sándor képviselő úr szavaira kívánok reflektálni. A t. képviselő úr szavaira épen most vett hiteles értesítés alapján azt felelhetem, hogy Pest megyében az igazolványok kiváltása az egész vármegye területéti minden zavar nélkül folyik. Megengedem, hogy ott a hol a képviselő úr is lakik, egy-két községben, — a melyek a megyének e részben legrosszabb vidékét képviselik, és a melyek közel feküsznek Duna-Földvárhoz és a Duna másik oldalán fekvő felizgatott fehérmegyei községekhez, — mondom, megengedem, hogy egy-két községben léteznek anomáliák, de méltóztassék megengedni, t. képviselő úr, én magam is birtokos vagyok a szomszédban, a helyzet nem olyan ottan, hogy a csendőrökről tanácsos volna kicsinyléssel beszélni. A képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy nem csendőrökkel kell megoldani a kérdést. Tökéletesen igaza van. De méltóztassék megengedni, a hol a némely izgatók által a közbiztonság, a személy- és vagyonbiztonság is fenyegetve van, olyan exponált helyeken bizony szükség van az állam fegyveres erejére. (Úgy van! a jobboldalon.) Ez elöl nem zárkózhatunk el, és e nélkül sem én, sem a képviselő úr nem lennénk megvédve. (Helyeslés a jobboldalon) Áttérve már most a munkástörvény végrehajtására, annyit jelenthetek, hogy az eddig nagyban és egészben oiy simán folyik, hogy a törvény által nekem adott azon joggal, hogy a munkásigazolványok kiváltása tekintetében törvényhatóságonkint, vagy járásonkint fölmentést adjak, élnem nem kellett, Sőt tovább megyek, épen az Alföld legexpouáltabb részein, épen