Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

264. országos ülés 1898. otárczins 18-án, pénteken. 139 A gyülekezési szabadság is lomtárba került e t. kormány alatt. Csak az imént, egy-két héttel ezelőtt olvastuk a belügyminiszter úrnak azon gyászkeretbe ülő rendeletét, a mely felfüggeszti nem egy bizonyos területre, vagy bizonyos időre, — a mi jelenleg helyén és rendén lett volna, — hanem általában és mindenkorra a szabad gyülekezés jogát és odautal bennünket, hogy kuncsorogjunk és könyörögjünk a városi kapitányok, vagy főszolgabírók előtt, hogy kegyeskedjenek megengedni a gyűléseket; ki vagyunk szolgáltatva azok önkényének, hogy a szegény nép még jajgatni se legyen képes. (Felkiáltások a baloldal hátsó padjain: Ez a liberalizmus!) A t. belügyminiszter úr, íigy látszik, még rosszabb fizikus, mint a milyen miniszter, mert nem ismeri sem a víznyomás titkát, sem a légnemű testek feszerejét; nem tudja, hogy minél nagyobb a súly, mely a vízre nehezedik és minél kisebb a tér, a melyre a légnemű testet kondenzálják, annál magasabbra szokik amaz, s annál rettenetesebben működik emez, ha azután véletlenül rést talál. Fiat applicatio, tessék ezt alkalmazni a népre. És mit szóljak a választói szabadságról? (Felkiáltások a baloldalon: Az nincs!) Hogy vagyunk azzal ? Ügy, mint a düledező házzal, a szúette deszkakerítéssel. Már csak a neve, hogy él, de úgyszólván teljesen el van törölve a magyar föld színéről. Hogy a községi bírákat a főszolgabírák oktrojálják a községekre, azt mindenki tudja; hogy a községi képviselő-választások valóságos botrányokkal járnak ; hogy megtörtént és megtörténik, hogy a szavazás folyama alatt a szavazó-czédulákat kiveszik az urnából, elolvassák s ha ellenzékire szólnak, a padlóra dobálják: az is mindnyájunk előtt ismeretes, valamint az is, hogy midőn valahol az ellenzéki győz, a választást megappelláltatják és egymásután kétszer is megsemmisítik, mint a hogy az Szalavszky vármegyéjében kilencz helyen is történt; és viszont a hol kormánypárti győzött, ha bárki, bármilyen erős indokokkal támadja is meg a választást, nincs igaza, — ez is nyilt titok. Csak egy példát hozok fel a száz közül ezt a különféle machinácziót illetőleg, íme, a malaczkai járás főszolgabírójának — az aláírás": Bartal Aurél; van-e, ki e nevet nem ismeri? — a búr-szentmiklósi választó kerületben február 24-én végbement vármegye bizottsági tagválasztás ügyében az 5421/97. alispáni határozattal elrendelt vizsgálat eredményéről szóló jelentése (olvassa): »A vizsgálat alkalmával tanúkként kihallgatott Tatka József, Jabloniczky Mihály és Benyek Ignácz, azt vallották ugyan, hogy Grünhut Bernát búrszentpéteri lakos, bizalmi férfiú a,választási eljárás alatt az urnából szavazólapokat kivett és zsebébe tett; de ezzel szemben Maszarovies Pál, stb. oda nyilatkoztak, hogy Grünhut Bernát a választás során egy ízben a mellékszobából a választási helyiségbe visszatérvén, azt kérdezte a jelenvoltaktól, vájjon távolléte alatt-nem vett-e ki valaki szavazólapokat az urnából? s ennek mintegy illusztrálása végett ugyanő a választási küldöttség szemeláttára, tehát a nyilvánosság előtt néhány szavazólapot kivett az urnából, azokat zsebébe tette; de onnan az urnába ismét visszatette. Ezek szerint tehát nem bizonyulván valónak a felhozott ama vád, mintha Grünhut Bernát egy csomó szavazó-jegyet a választás urnából elvett volna, a kérdéses választás a felebbezós elutasítása mellett immár igazoltatik.« Nohát, t. ház, midőn be van bizonyítva mind a vádlók tanúi, mind a vádlott védői beismerése alapján, hogy Grünhut csakugyan kivett egy csomó szavazólapot s azt betette a zsebébe, micsoda eljárás, micsoda abszurdum az, hogy — ha az a Grünhut ugyanazokat a szavazólapokat tette is vissza az urnába és nem másokat, mint a milyeket kivett — ily óriási szabálytalanság ellenére is helybenhagyják azt a választást, mert hiszen írva van: az a választás »immár igazoltatik«. Hát még az országos képviselő-választásokról mit szóljak? Semmitsem szólok, még pedig azért nem, mert az a lelketlenség, az az embernyázás, az az égbekiáltó igazságtalanság és gazság, a mely az 1896-iki általános, és az azóta megejtett különféle részletes választások alkalmával is felmerült, nagyon-nagyon élénk emlékezetünkben van- mindnyájunknak. Erről tehát nem szólok, inkább röviden azokról az előzményekről, a melyek előkészítik a talajt, választásoknál a kormánypárt Hét pontba szedtem össze az vannak tehát, mint a markotai ördögök. Először a törvény elrendeli, hogy az összeírás kihirdettessék, akár dobszóval, akár plakátok által. És mi történik? Nemesak hogy ki nem hirdetik, hanem a kérdezőskodők előtt el is tagadják. Egyszerűen azt mondják: megvolt az összeírás; természetesen nem látott senki abból valamit, A mi azután még czudarabb eljárás, az, hogy a jegyzőkönyvbe, melyet az összeírásról felvesznek, beleírják, — a papír türelmes, — hogy kellő módon ki lett az összeírás hirdetve, pedig ez sohasem történt meg. Továbbá a törvény megengedi, hogy az összeírásnál mindenki megjelenjék, és élőszóval érvényesítse a jogát. És mi történik ? Ellenzéki ember ha jön, akárhányszor kiutasítják, vagy ha műveletlenebb, kilökik, kitaszítják. Harmadszor az van az 1874-iki választási törvényben, hogy a választók kiigazított lisztá18* hogy azután a jusson diadalra, egészet. Heten