Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-264

264. országos ülés 1898. márczins 18-än, pénteken. 133 Vegyük például Francziaországot. Sokkal nagyobb államadóssága van, mint nekünk, ámde ez a nagy államadósság Francziaországot egyáltalán nem terheli, mert hiszen ez az óriási államadósság egyszersmind óriási nemzeti vngyon is, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert Francziaországnak ez az óriási államadóssága magában Francziaországban van elhelyezve és így a franczia nemzet egyúttal hitelezője az államnak is. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalán.) A mit tehát a franczia állampolgár, a francda adófizető adóban fizet az államnak, annak jelentékeny részét az állami kötvények kamataiban visszanyeri. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez tehát Francziaországra és a többi nyugati európai államokra nézve nem inproduktiv kiadás, nálunk azonban — sajnos — az. Hiszen tudjuk, hogy államadósságunk legeslegnagyobb része részint külföldön, részint Ausztriában van elhelyezve. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) így az az óriási összeg, a melyet ez a szegény ország államadósság kamataiban fizet, kivándorol részint Ausztriába, részint külföldre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a hadügyi kiadásokat illeti, nálunk ezek is inproduktivek. Fizetjük az óriási hadsereget, a nélkül pedig, hogy ez a miénk lenne, mert a hadsereg nem a miénk. Bár közös hadsereg a neve, de nincs benne semmi részünk, mert bizony osztrák hadsereg az. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne felejtsünk azonban el, t. ház, még egy fontos körülményt és erre a fontos körülményre a jelenlevő t. pénzügyminiszter úr becses figyelmét felhívom. Nemcsak ez a félmilliárdos költségvetésünk van; hanem ezenkívül van még más — sajnos — nagyon jelentékeny és terhes költségvetésünk is. Ez a költségvetés pedig terhel mindenkit. A félmilliárdos költségvetésen kivííl ugyanis külön költségvetése van a városoknak és községeknek. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Köztudomású dolog, hogy a községek túl vannak terhelve adókkal. A félmilliárdos költségvetésből az állam vajmi keveset ad a községek, a városok czéljaira, hanem a roppant költségeket a községek nyakába akasztja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért aztán vannak községek, városok, a melyeknek pótadója 50—60°/o, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon; Száz is!) sőt vannak olyanok is, a melyek az óriási állami adókon kivííl 100°/o pótadót is fizetnek. Ez, t. ház, tarthatatlan állapot. Ezt tovább kibírni nem, ezt ignorálni nem lehet. E két budgeten kivííl még más adókkal is meg van terhelve a szegény adófizető. Ott van az egyházi adó, iskolaadó, útadó, betegápolási adó, katona-beszállásolási adó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon sok község meg van terhelve védgátadóval, megyei és jó ég tudja miféle más adóval. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) így nem lehet csudálni, sőt e fatális helyzetnek természetes következménye, hogy a mint 1867 óta az adók növekedtek, úgy növekedtek a magán terhek is, mert közbejöttek ínséges évek s a szegény adófizető nem volt képes máskép megfelelni az állam iránti tartozásának, minthogy a tőkéből fizette adóját. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Irtózatos mérvben el van ez a szegény ország adósodva úgy, hogy az államfentartó birtokos osztály közel áll a bukáshoz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nagybirtokosok valahogy csak el tudják viselni ezen nyomasztó terheket, de az ő jövedelmük is nagyon leszállt a termeszt vények rossz ára folytán. A közép birtokos osztályról azonban már jóformán nem is lehet beszélni, mert ez részint tönkrement, részint tönkremenőben van. Pedig ez volt ám Magyarországon az államfentartó osztály. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De még inkább megdöbbent az a, körülmény, hogy most a kisbirtokos osztályra kerül a sor, a mely csaknem országszerte irtózatos, nyomorúságos helyzetben van. Ha a t. pénzügyminiszter úr nem akarja mindezeket elhinni, csak két körülményre hívom fel becses figyelmét: a kivándorlásra, a mely ijesztő mérvben szaporodik és a szoczializmusra. Sokan azt mondják, hogy a szoczializmust az izgatók idézték elő, sokan meg azt mondják, hogy annak a nyomorúság az előidézője. Én pedig azt mondom, hogy mindkét körülmény idézte elő a szoczializmust. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A főok a nyomorúság, s csak azután jöhetnek az izgatók, mert ha a nyomorúság nem volna oka a szoczializmusnak, akkor az izgatók nem találnának termékeny talajra. Miért nem szoezialista a vagyonos osztály ? Oda hiába megy a szoezialista izgató. Hanem ezeknek is van magukhoz való eszük; tudják, hogy hol találnak termékeny talajra; de nem is lehet csodálkozni, ha a szegény emberből szoezialista lesz, mert ez olyan, mint a vizbefulő, a ki még a fűszálhoz is kapaszkodik. így kapkod a szegény nép is a szoczial izmushoz, mert onnan várja üdvét, onnan várja, hogy sorsa javulni fog. Ha a t. miniszter úrnak ez sem elég, tekintsen szét az országban, szerezzen magának adatokat, hogy a földbirtok mennyire meg van terhelve. Azután nézzen szét, mily óriási mértékben el van adósodva a nép. Hisz a kisbirtokos osztály a tönkremenés szélén áll már! Csekély birtoka, kivált rossz években, nem adja ki sem az adót, sem az adósságok kamatját. A szoczializmus alapoka mindenesetre a nyomorúság; azért nem lehet azt szuronynyal elnyomni. Segíteni kell a nyomoron, emelni kell a közjólétet! Hogy a miniszter úr láthassa, mekkora a nyomor, csak