Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.
Ülésnapok - 1896-264
130 264. országos ülés 1898. márczlne 18-án, pénteken. ássa-e alá a papság tekintélyét? Nem maga mozdítja elő a szoczializmust! midőn a kormány által fizetett lap arra hívja fel a népet, hogy lépjen ki egyházából és felekezetnélkíflivé legyen, vájjon nem-e azt az izgalmat mozdítja elő, a melyet elnyomni nem tudunk ? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Hiszen a kultuszminiszter úrnak arról tudomásának kellene lennie; vagy tudja ezt, vagy nem. Ha tudja és nem szünteti meg ezt a visszás eljárást, akkor rosszul teszi; ha pedig nem tudja, akkor is rosszul teszi; miért nem informáltatja magát? (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És most vbszatérek a tulajdonképeni tárgyamra. (Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés óta kétféle hajsza indíttatott meg a kultuszkormány által a katholikus iskolák dekatholizálására: az első a 70-es és 80 as években, a másik pedig most, újólag 1893-ban, midőn a t. kultuszkormäny állami segélyt akar a szegény katholikus községeknek nyújtani és azok elfogadni nem akarják. Figyelemmel kisértem a dolgot mindig és figyelemmel kisérem most is, de azt tudom, hogy egyetlen egy protestáns iskola volt, a mely el~ közösíttetett, a többi elközösített iskola mind katholikus. Az első hajsza, a melyet a kultuszkormány a katholikus iskolák dekatholizálására indított, az 1870-es és 1880-as években történt, Megmondom, hogyan. Először telebeszélték a szegény hitközségnek a fejét azzal, hogy szegény, hogy nem birja iskoláját berendezni úgy, a mint a kormány és a törvény előírja, hogy nem képes tanítóját fizetni és a kegyes kormány akar neki iskolát építeni, be fogja szépen rendezni, a tanítóját fogja fizetni, és akkor semmi terhe nem lesz; a szegény község ilyen édes Ígéretektől elkapatva lépremegy. Csak akkor ocsúdott fel, midőn a kultuäzkormány közegei szerződést kötöttek vele és abban mit kívántak: ingyenes telket az iskola és a tanítói lak számára pénzt vagy ingyenes fuvarmunkát az építtetésre, 5°/o-os pótadót az iskolára. Az iskolai és tanítói teleknek bekebeleztetését az állam részére és végre azt, hogy a tanítót a kultuszminiszter fogja kinevezni. A szegény község most vette észre, hogy a kormány által csúnyául beesapatott, (Derültség a baloldal hátsó padjain.) hogy ő neki telket kellett adni ingyen, az iskolaépítésnél kellett neki dolgoznia, 5 forintot iskolai pótlékot fizetnie, a telket át kellett vennie az államnak és tanítóját a kormány nevezi ki. (Mozgás balfelöl.) Arról természetesen igen okosan hallgattak, hogy a kormány utoljára még az esetleges tiszta katholikus gyermekek számára (Derültség.) zsidó tanítót is nevezhet ki. Midőn így a katholikusok becsapattak és többé lépremenni nem akartak, akkor egy másik hajszát gondoltak ki, a katholikus iskolák dekatholizálása, a mely az előbbinél sokkal furfangosabb. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával az igen tisztelt kultuszminiszter úr Páder Rezső t. képviselőtársam beszédére felelte, akkor a többi közt íölheuílve azt is mondotta, hogy: »Hiszen a t. községeknek akarok adni segélyt, de nem akarják elfogadni*. Hát igen tisztelt miniszter úr, ezt csak úgy szárazon a közönség elé dobni s meg nem mondani okát annak, hogy miért, nem akarják elfogadni a pénzbeli segítséget a szegény hitközségek annyit tesz, mint a közvéleményt félrevezetni. Majd elmondom én, hogy miért nem akarják elfogadni. (Halljuk! Halljuk !) Ugyan kérdem alássan az igen tisztelt kormánytól, mi az a maximum, a mit ezen szegény községeknek segélyképen pénzben nyújtani akar? 60 nyomorult forint. Ha 60 forinton felül, 65 — 75, — tegyük fel — 100 forintot kér a hitközség, mit kivan a kormány ezért cserébe ? (Halljuk! Halljuk!) 1 lőször azt akarja, hogy a hitközség az ő engedelmével három folyamodó tanítót terjeszszen fel a miniszternek és az választ ezek közül egyet. Ha egyik sem tetszik neki ezek közfii, akkor más előterjesztést tesznek, és ha ezek közül sem nyeri meg egyik sem a tetszését, akkor ő nevezi ki a tanítót. Másodszor azt akarja a kormány, hogy a kulluszminiszter a tanítót elmozdíthassa. Nohát hiszen erre ezer ok van! Ahhoz nem szükséges egyéb, csak egy választás; (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) ha a választás alkalmával a kormány ellen szavaz az illető tanító, hát egyszerűen elcsapják. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Ez az a furfangos eljárás, a mely a szegény katholikus hitközségeket a segélykéréstől visszariasztja, mert tudják, hogy a nyomorult segély mellett iskolájukat elveszthetik. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A kultuszminiszter ár ezen eljárása nagyon hasonlít ahhoz a kancsalszemtí mészároshoz, (Nagy derültség a bal- és sseíső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) a ki megkereste szomszédját, hogy jöjjön hozzá és fogja az ökröt addig, a míg ő lebunkózza. El is jött; megfogja az ökröt, de észrevette, hogy a mikor a mészáros fölemelte a fejszét, hogy az ökröt lebunkózza, a kancsal mészáros egyik szemével ő reá néz . . . Lepsényi Miklós í Rossival! (Derültség és mozgás.) Juriss Mihály: Erre megijedt a szomszéd és ezt kérdezte tőle: »Komám! hát oda akar vágni, a hová néz ?« »Hát hova máshova ?« »Akkor az ördög tartsa magának az ökröt, de
