Képviselőházi napló, 1896. XIV. kötet • 1898. márczius 9–április 11.

Ülésnapok - 1896-262

262, országos ülés 1898, märczius 16-án, szerdán. 97 hátsó padjain.) Ha ebben a t. képviselő urak antiszemitizmust látnak: akkor én a magam részéről büszkén vallom magam antiszemitának. Rövidség okáért, (Általános derültség.) mert az anyaggyűjtés' után nem volt fizikai időm arra, hogy bizonyos időhöz méthettem volna beszédemet, igen röviden kiterjeszkedem arra, hogy kik csinálják az antiszemitizmust. Egy csomó adatom van hozzá, (Derültség.) de röviden végzek vele. Csinálják az antiszemitizmust izraelita polgártársaink között azok, a kik oly igen önérzetesen — hogy erősebb kifejezést ne használjak — szokták szellemi felsőbbségtiket, stúdiumra való roppant hajlandóságukat a keresztényekkel szemben hangsúlyozni; csinálják azok az újságírók, a kik a vidéki lapokban, úgy mint a fővárosiakban, még a »Pester Lloyd«-ot sem véve ki, minduntalan támadásokat intéznek a kereszténység ellen és a keresztény intézményeket minduntalan gúny tárgyává teszik ; (Úgy van! Úgy van! bal felől.) ezek csinálják az antiszemitizmust. De még a fővárosból is kell egy példát felhoznom arra nézve, hogy mit csinálja az antiszemitizmust. (Halljuk!) A múlt évben olvastam, itt van a tudósítás róla, hogy Budapest főváros keresztény kereskedői közül egy küldöttség ment a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, arra kérvén őt, hogy intézkedjék aziránt, hogy teljes vasárnapi munkaszünet legyen, mint a művelt Angliában, A t. kereskedelemügyi miniszter úr azt mondta, hogy sajnálja, de nem teljesítheti ezt a kívánssígot az orthodox zsidókra való tekintettel, (Felkiáltások hal felől: No hát! Mozgás.) a kik azt mindenesetre elleneznék, hogy most a reczepezió után, ők vasárnap egész nap az üzletektől tartózkodni legyenek kénytelenek. (Mozgás balfelöl.) Nos hát, t. ház, akkor, a midőn az ország óriási nagy többségét képező keresztények nem bírják azt kivinni, hogy az ő ünnepnapjukon, vasárnap tökéletes munkaszünet legyen, (Felkiáltások bálf elől: Botrány!) mert a t. kormány előbb arra gondol, hogy mit fognak hozzá szóhd az orthodox zsidók, (Felkiáltások bálfelöl: Bóssival! Mozgás) akkor engedelmet kérek, nem mi csináljuk az antiszemitizmust, hanem abból a táborból jönnek azok a tapintatlan és ügyetlen dolgok, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) a melyek az antiszemitizmus terjesztik. És hogy ezzel a kérdéssel végezzek, egyre kívánok még rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Rk akarok mutatni a magyar nemzet politikai érzéke, a magyar nemzet érdekeinek oltalmazása szempontjából arra, hogy izraelita polgártársaink s az azok kezében levő sajtó, a Dreyfuss-Zólaféle ftgyből kifolyólag mily álláspontot foglaltak el? Ők tapintatos és helyes dolognak tartották, pláne KÉPVH. NAPLÓ, í 896—1901. XIV. KÖTET. a magyarság nevében foglalni állást, (Úgy van! balfelb'l.) beleavatkozni egy nagy nemzet belső ügyébe, (Felkiáltások balfelöl: Botrány/) tapintatosnak, helyesnek tartották — s erre elég vakmerők voltak — egy magyar czímerrel ellátott kardot küldeni, — legalább akarták, és ha a keresztény Borostyám' Parisból őket nem figyelmeztette volna, hogy abból baj lehet, el is küldték volna — Piequardtnak. Rakovszky István: Szemtelenség! Mócsy Antal: Tették pedig ezt a magyarság nevében. Ez is terjeszti az antiszemitizmust, mert nekünk magyaroknak nem lehet az közönyös, hogy egy nagy nemzet, mely eddig a magyarral mindig rokonszenvezett, ily tapintatlan beavatkozás által esetleg ellenünk hangoltassék. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Épen ezért felemlítendőnek tartom ez alkalomból azt is, hogy az egész Dreyfuss Zola Piequart-féle esethez, a vérszerinti keresztény magyarságnak semmi köze. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Csak pár szót akarok még mondani. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hog}

T február 16-iki beszédem alkalmából több liberális lapban azzal vádoltatott a néppárt, hogy Luegerrel szövetkezik. T. ház! Kijelentettem már, hogy én nem párthatározat folytán beszéltein, hanem a magam kezdeményezéséből tettem, a mit tettem. Rakovszky István: Helyesen tette! Mócsy Antal: Nekem Luegerrel semmiképen, sem közvetlenül, sem közvetve nem volt szerencsém érintkezni. (Felkiáltások balfelöl: Bóssival érintkezett. Derültség. Zaj. Flnök csenget.) Annyit tudok róla, hogy ő és társai Ausztriában szintén iparkodnak a keresztényeket a zsidók túlnyomó befolyása alól kiszabadítani (Mozgás jobb fél öl.) s az őket már számarányuknál fogva is megillető vezérszerephez hozzájuttatni. (Úgy van! balfelöl.) Nos hát én nem csinálok abból titkot, hogy Lueger és társainak ezen törekvésével én igenis rokonszenvezem és azt hiszem, hogy a néppárt is rokonszenvez, mert mi is ugyanazon czélra törekszünk. Hogy Luegerék és társaik miként törekeszenek e czél felé, nem tudom . . . Hegedüs Sándor: Magyar gyűlölettel! Mócsy Antal: . . . Nem tudom, csak gyanítom, mert az ellenkezőről tudomásom nincs, de azt hiszem, hogy mindenesetre a keresztény szeretet korlátai, és a törvények korlátai között törekednek czélt érni. Hegedüs Sándor l Magyarország ellen! Magyar gyűlölettel! Mócsy Antal: Mi legalább ilyen korlátok között iparkodunk ezen czél felé menni. Hogy már most mi és Luegerék, akár külön váltam, akár pedig egyesülve törekedünk ezen közös keresztény czél felé, azért épen a t. liberális 13