Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-244

78 244. országot) ülés 1898. fabruár IS-án, pénteken. Városy Gyula: Nem volt Idba! (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) Rohonczy Gedeon: A t. miniszterelnök úr felszólalt ma is, hangsúlyozta, hogy igen sokan, szerinte a legnagyobb része azoknak, a kik az utóbbbi időben ő Felségének kitüntetésre lettek ajánlva, rangot, kitüntetést vagy czímet kaptak, az ő felfogása szerint erre érdemesek is voltak. (Egy hang a szélső baloldalon: Szitnonia!) Kétségtelen, egy nagy része azoknak feltétlenül találkozott a nemzet bizalmával, óhajával, örömével. Helyesen tették, hogy például egy Jankovich grófi rangra emeltetett, ki 50 évig szolgálta hazafiasán a hazát. Elnök*. Kérem a t. képviselő urat, ez nem tartozik ide! Rohonczy Gedeon s Tehát igen rövid leszek nyilatkozatommal. (Zaj.) Elnök: A szabályok mindenkire állanak; a szabályok pedig azt mondják, hogy a képviselő úrnak joga van szavai értelmét megmagyarázni. Ezt megtette Polónyi Géza képviselő úrral szemben. Joga van személyes megtámadásra válaszolni, de ez alkalommal nincs joga egyéb fejtegetésekbe bocsátkozni. Legyen szíves ehhez tartani magát. Rohonczy Gedeon: A legrövidebben igyekszem befejezni felszólalásomat. En az előbbi felszólalásomban azt a megjegyzést tettem a t. függetlenségi pártra vonatkozólag: idők jele az, hogy a függetlenségi pártkassza üres. Az, hogy a t. miniszterelnök úr mondja, miszerint ezen kitüntetésekért utólag hála, vagy elismerés részén folytak be összegek pártczélokra, de viszont ezzel szemben szintén szomorú jele az időknek, hogy ily túlnagy összegek folyhattak be az adott czímekért hála fejében. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Nem est mondta!) Elnök: Most már következik a napirend ; a közoktatásügyi tár ez a költségvetése (írom. 310). Kin van a sor? Hock János jegyző: Juriss Mihály! Juriss Mihály: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Kérem a képviselő urat, tessék megkezdeni beszédét, most már csend van. Juriss Mihály: T. ház! Félmilliárdnyi költségvetésünkből Í6 millió esik a kultusz-budgetre. Ez igaz, nem sok, de ez utóvégre nem határoz, hanem határoz a szellem, az irány, melyben a közoktatást vezetik, az ifjúságot nevelik. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Magyarország ezer esztendő óta keresztény volt intézményeiben, hitében, erkölcseiben. Keresztény volt maga a nemzet is és ha fenn akar maradui, ilyennek kell maradnia. Ha pedig ilyen akar maradni, akkor az ifjúságának keresztény módon kell neveltetni, úgy otthon, mint az iskolában. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) A liberalizmus minden vallásnak ellenség'e, különösen a kereszténynek, tehát a keresztény nevelésnek is. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Azért hozta meg az 1868. népiskolai törvényt, hogy megteremtse az állami iskolákat, a melyekben helye nincs a keresztnek, a képeknek, a felekezeti imádságnak, a hitoktató csak vendég; azért hozta az 1883. évi képviselet a középiskolai törvényt, hogy a katholikus iskolákat elközösítse. E törvény megállapítván a viszonyt a katholikus iskolák és az^állam közt, azt mondja, hogy ez a katholikus iskolák jellegén és jogos természetén nem változtat. Ez azt jelenti, hogy a katholikus pénzen fentartott iskolák, katholikus iskolák. És mégis az igen tisztelt kultuszminiszter úr egyre-másra mellőzi katholikus jellegöket, hogy a közvéleményt félrevezesse, hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy ez iskolák nem katholikus, hanem állami iskolák. Évi jelentésében pozsonyi királyi, nagyváradi királyi akadémiáról beszél, pedig ezek királyi katholikus akadémiák. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Hiszen maga a jelentés szerint e két akadémia a tanúimányi alapból tartatik fenn. A minisztériumban ugyan azt fniondják, hogy a királyi jelző annyit jelent, mint katholikus. Ez nem áll, mert akkor a királyi vinczellériskolának, a királyi postának is katholikusnak kellene lennie. (Derültség jobbfelöl.) De ez évi jelentésben találkozunk még egy elegendőképen meg nem róható czélzatossággal. Tudjuk, hogy a kassai akadémia két esztendővel ezelőtt elállamosíttatott és mégis azon kassai állami akadémia, a pozsonyi és nagyváradi akadémiákkal egy sorban áll, mint hasonló jellegű intézet, valószínűleg azért, hogy a két utóbbi katholikus akadémiának katholikus jellege eltűnjék. Méltóztassék az igen tisztelt kultuszminiszter úrnak kezeibe venni a gimnáziumi értesítőket, különösen azokét, amelyekben világi tanárok vannak alkalmazva. Azt látjuk, hogy mindenütt csak királyi gimnáziumokról van szó és nem katholikus királyi gimnáziumokról, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) pedig ezen királyi gimnáziumok, ha nem volnának kathoiikusok, nem volnálnak királyiak sem. Az igen tisztelt kultuszminiszter úr ekkép jár el a vallási alappal szemben is, mert úgy jelentéseiben, mint irataiban, rendeleteiben mindenütt közalapokról beszél, pedig világosan ki van tüntetve éí be van bizonyítva az, hogy ez alapok kathoiikusok kizárólagos tulajdonát képezik. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Hát, igen tisztelt miniszter úr, nem kommunizmus-szagú ez az eljárrs? (Felkiáltások balfelől: Bizony ag!.) Hát nem mi mutatjuk meg annak a szocziál-