Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-243

58 243. országos ülés 1898. február 17-én, csütörtökön. tem, a ki a pártnak egy szerény tagja voltam és közte, a ki az egész pártnak a feje, ereje, akarata, minek tulajdonítsam én azt? Vagy annak, hogy semmibe sem vesz engem, vagy hogy azt akarja velem megéreztetni, hogy te egy nulla vagy, egy lekötött, egy megfizetett ember és éreztetni akaíja ezt velem. Nyugodt, békés időkben talán ez az emberben oly nagy felháborodást nem idézne elő, s ide nem fajult volna a helyzet de most, midőn nekem vannak alapos indokaim, hogy aggódjam hazámért és aggodalom tölti el a kebelemet, akkor ágy látom magamat, mint a Madách színdarabjában azt a numerust, a kinek a keze le van kötve, a kinek az elméje azonban szabadon repül, de azt még esak tanács alakjában sem érvényesítheti. Midőn látom s meg vagyok győződve, hogy a tisztelt kormánynak, úgy a múltban!, mint ezentúli intézkedései kicsinyesek, (Igaz I Úgy van! a szélső baloldalon.) és gyengék arra, hogy a nagy agrár-szocziális forradalom evoluczióit odakinn elnyomják, meggyőződésem szerint nagy lelkiismeretlenség lett volna tőlem, ha ezen tudatra ébredve, kötött kézzel hallgattam volna; ez az én szerény nézetem és véleményem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az eddig elmondottakban magyarázatát adtam az 5000 forintnak, most jön a három millió. (Halljuk! Halljuk!) Mikor e három millió ajkamról elrepült (Derültség balfelöl.) és leesett önök közé, felfogtak, mint a parazsat és most dobálóznak vele. Lehet, hogy kevesebbet, lehet, hogy többet mondtam a kelleténél, de egyet konstatálnom kell és ez az, hogy ez a parázs a lefolyt két év alatt már többször felrepült a t. ellenzék padjaiból. Hivatkozom a ház naplóira. Nem újság ez. De súlyt kölcsönöz ezen három millió forintról szóló állításomnak az, mert onnan (a jobboldalra mutat) nem mondta ezt soha senki, (Úgy van! balfélől.) és mert én a magam 5000 forintjával ezen állítás valószínűségét megerősíteni látszottam. Épúgy, — és ezt kötelességem megmondani, — a mint az urak mondották ezt innen, ugyanolyan jogon mondhattam én is felháborodásomban amonnan. (Ügy van! balfélől,) Én is úgy hallottam, valószínűleg ugyanazon forrásból, a honnan önök hallották. (Úgy van ! balfelöl.) Tényleg három millió volt-e az összeg: nem tudom, (Felkiáltások balfélől: Több!) lehet, de az összeg nagysága nem határoz. (Úgy van! balfelöl.) Hisz ez a jelenség oly különös, hogy a társadalom például tud valamit, még a vak is látja, de ha ezt onnan egy még kormánypárti mondja, az akkor nagyobb hiba, mint míg csak a t. ellenzék állította. (Mozgás.) Én ezt mondottam, mert hallottam, de bizonyítani nem tudom, azonban hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy igaz. (Tetszés balfélől.) Más volna az, ha a kezemen ment volna keresztül ezen összeg, mert akkor állíthatnám, hogy erre le tudom az esküt tenni; de én sem szavamat, sem eskümet azért nem adhatom, csak hiszem. (Derültség jobbfelöl.) De tovább megyek, és t. képviselő urak valószínűleg olvasták a t. szabadelvű párt nagyérdemű elnökéhez intézett levelemet. (Igen!) Egyénileg igenis kötelességemnek tartottam bocsánatot kérni az indiszkréczióért, mert az is volt, de mint törvényhozó erre nem vagyok kötelezve. (Élénk helyeslés balfélől.) Mint ilyennek, mert összeütközésbe jött hazafiúi meggyőződésem a kormány eljárásával s mert egy czélt akartam elérni hazám érdekében, ez ment az indiszkréczióért mint törvényhozót. Zmeskál Zoltán: Ugy-e, nem tetszik? Kubinyi Géza: Nekem nem! (Mozgás.) Rohonczy Gedeon: Legyen szabad azért ezek után még valamit mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Már az előbb Sima Ferencz képviselő úrral szemben ugyebár megvédtem azt az álláspontot, és megmagyaráztam azt, hogy nagy a különbség az eladott parlament és a közt, hogy egy parlament többsége nagyobb, rendelkezésre álló alkotmányos költségek által, tehát nem egészen jogos alapon, de a pénz értéke által kerül ki. Egyet azonban nem szabad felejteni. (Halljuk! Halljuk !) Ha én ezt az állítást, ezt a szikrát kidobva, azzal élni akarok, akkor vagy be kell annak, a ki azt elkapta, ismernie — úgy mint én beismertem — hibáját arról az oldalról is, vagy pedig ne tessék hozzányúlni, mert különben megégeti önmagát. Sima Ferencz: Helyes! Rohonczy Gedeon Miért? Mert ez a társadalmi szokás egyforma minálunk. Minden párton gyakorlatban van. csakhogy itt, (a jobboldalra mutat) itt van a hatalom, az erő, itt több a mód és eszköz ; ott nincs hatalom, csak egyesek jóindulatából és egyesek jóakaratából gyűlhet össze egy bizonyos alkotmányos összeg a pártok kasszájába, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely gyakorlat minden alkotmányos pártban exisztál, épúgy a függetlenségi párton is. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Mert hogyha ezt túlszigorúan vennők, akkor a legnagyobb tehetségek — mert vagyontalanok — majd soha nem érvényesülhetnének és teljesen ki volnának innen a parlamentből zárva. Itt egy disztinkcziót kell megtenni, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Ha az a gyanú merül fel, hogy a kormány, mondjuk: czímek eladása révén szerezte e 3 milliót. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) — kérem, ezen álláspontot védeni, ez már nem az én dolgom, ezen állításomra talán felelni fog a t. miniszterelnök úr, (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon; Dehogy fog!) mert ez, az ő dolga ...