Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-242

48 242. országos ülés 1898. február 16-án, szerdán. ki-kifosztották az országutakon békésen haladó polgárokat. Azok az idők elmúltak, (Felkiáltások a szélső halon: Nem egészen!) de azok az oligarchák, s említettem lovagok még ki nem haltak; (Úgy van! balfélől.) mert még ma is nem egyszer találkozunk itt is, ott is azon a vidéken olyanokkal, a kik példátlan ravaszsággal s hasonló erőszakossággal le-lecsapnak a békés polgárokra, és kifosztják őket, vagy választói, vagy egyéb alkotmányos jogaikból. (Ügy van ! balfélől.) íme, t. ház, azon számtalan példa után, a melyeket itt a házban feltártunk, itt van a legújabb. Városy Gyula: Nem a legutolsó! Molnár János: . • . Trencséni Csák Máténak, a ki ez idő szerint nevét és személyét Szalavszkyra változtatta, hírhedt megyéjéből, Csaezának községéből, tegnap előtt délelőtt e házban a következő expressz-sürgönyt kaptam (olvassa): »Ho!nap, kedden, a csaezai katholikus kör tagjai műkedvelői előadással egybekötött íánczvigalmat akarnak rendezni A főszolgabíró több ragályos betegségi eset ürügye alatt ezt betiltotta. A liberálisok tegnap tánczoltak, báloztak, (Zaj balfelöl.) a korcsmák tömve vannak, az iskolák nem szünetelnek, haláleset nincs.« Úgy vélem, hogy csak a hülye, vagy esztelen nem látja itt azt a határozott zaklatást, a melyben a t. főszolgabíró úr a katholikusokat részesíti. (Zaj balfélől.) Azután így folytatja a sürgöny (olvassa): »Kérnők, kegyeskedjék a belügyminisztériumnál a főszolgabíró ezen hallatlan erőszakos átiratának nullifikálását kieszközölni. Benyács István, a katholikus kör elnöke.« (Za\ balfélől.) Én e sürgönyt megkapván, azonnal föltelefonáltam a belügyminisztériumba, kéretvén az államtitkár urat, hogy e tekintetben intézkedjék. Azt kaptam válaszúi, hogy előbb az alispánhoz sürgönyözzenek, és, ha majd az alispán nem tud végezni, akkor fog a belügyminisztérium intézkedni. (Nagy zaj balfélől.) Hogy mi történt, azt nem tudom, nem is azért szólaltam fel, mert az nem tartozik tárgyamhoz. Csak annyit jegyzek meg, hogy akármi történt, akár intézkedtek a végett, hogy az a tánczmulatság tegnap megtörténhessék, akár nem, kérdem a t. belügyminiszter urat, hogy miképen jut egy hatóságilag helybenhagyott alapszabályok szerint működő katholikus kör ahhoz, hogy midőn jogával akar élni, fííhöz, fához, Poncziustól Heródesig, Heródestől Pilátusig (Derültség jobbfelöl) kelljen futkosnia. És, t. belügyminiszter űr, még önök beszélnek arról, hogy Magyarországon a katholikus vallás szabad, sőt hogy Magyarország a katholikusqk eldorádója. (Zaj balfélől) Önök beszélnek így, t. belügyminiszter úr, a kik, mihelyt egy katholikus pap, vagy világi, az ő hitét akár szóval, akár tettel, akár elveivel megtagadta — nomina sünt odiosa — azonnal pártul fogják, támogatják, sőt tenyerén hordozzák ? Önök, a kik a Veigelsberg Hugókat és a legádázabb szoezialista iratok szerzőit futni hagyják, de a katholikus sajtó napszámosait bírságolják, börtönözik, nyomorgatják? Önök, a kik a katholikus autonómiát olyan Wlassics-féle memorandumokkkal már csirájában megfőitani akarják? (Élénk helyeslés balfélől.) önök, a kik a katholikus népgyűléseket meggátolják, vagy legalább főszolgabíráikkaí megzavartatják? Önök, a kik a katholikus körök és szövetkezetek alapszabályait hónapokon, sőt egész éven keresztül is hevertetik, megerősítésöket házzák-halasztják s a kérvényezőket vérig zaklatják? . . . Önök, t. belügyminiszter úr, a kik a katholikus köröknek még tánczmulatságait is megülj ák, s a katholikusokat még így is táuczoltatják? Ugyan kérem, vessék le az álarezot és mondják meg nyíltan, bátran, férfiasan, hogy önök valóságos katholiko-fóbiában szenvednek, mert cselekedeteik, intézkedéseik ezt mutatják; már pedig contra facta non dantur argumenta, még ha a miniszteri ajkakról hangzanak is le azok! Az előbb felolvasottak kapcsán van szerencsém a következő interpellácziót intézni a t. belügyminiszter úrhoz (olvassa): »1. Az ő megbízásából adta-e ki a csaezai főszolgabiró úr az itt jelzett tilalmat? 2. ha nem, van-e tudomása felőle ? 3. ha nincs, szándékozik-e megvizsgálni az ügyet ? 3. helyesli-e ezen példátlan zaklatást? 5. szándékozik-e ezt személyesen megtorolni ?« Nemcsak sejtem, de majdnem tudom,... Lukáts Gyula: Elmondom válaszát szóról szóra már most. (Derültség balfelöl. Elnök csenget.) Molnár János: .. hogy a belügyminiszter válasza így fog hangzani: Én nem adtam semmi utasítást; nem volt tudomásom semmiről; megvizsgáltam az ügyet; mindent rendben találtam és így semmi megtorlásnak helye sincsen. (Derültség a szélső balon. Zaj jobbfelöl.) Perczel Bezsö belügyminiszter: Én magam sem tudom, hogy mit fogok felelni. Molnár János: Ám feleljen így a belügyminiszter úr, egy czélt mégis elértem és ez az, hogy bemutattam ország-világnak a t. kormány