Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-256
386 266. országos Més 1898. m&rciius J-én, nettón.' kaptak egymással és nem tudom: Mayländert és nem Dall'astat, vagy Dall'astat és nem Mohovichot választották meg, hogy azért mi most azt a Fiumét, a melyet mint kereskedelmi piaczot tisztán és kizárólag a magyar állam, a magyar adózó polgárok pénzén csináltunk nagygyá, a mely kikötőt az ország nagy áldozatai árán teremtettük meg Magyarország kereskedelmi emporiumává, hogy mi most lokális politikai viszályok indokából ezt a Fiumét önönmagunk saját pénzünkkel, tehát saját zsebünket saját zsebünkkel konkurrencziázzuk agyon. Ez oly abszurdum lenne, hogy e kívánalommal szemben szerintem igen helyes, hogy itt a t. ház kebelében és specziáliter a t. ellenzék részéről felszólaltak Azt hiszem azonban, hogy szakszerűleg t. képviselőtársamnak nincs igaza abban, midőn épen a magyar keleti hajózási társasággal kötött szerződésben látja a fiumei kikötő versenyforgalmát. Miért? Fogunk mi tényleg nyugat felé, Franezia- és Angol-országba nyers terményeket, a melyek ma Fűimének mennek, kivinni ? Komjáthy Béla: Fogunk, nagyon is fogunk. Gr. Batthyány Tivadar előadó: Engedelmet kérek, fogunk igen is kivinni, például Magyarország azon délkeleti részeiből, a melyekből ma Fiamén át egyáltalán van forgalom; azon reláezióban megengedem, hogy fogunk talán, valamelyest kivinni, noha négyszeri hajóátrakodást ezen arák tudniillik a magyar nyerstermények, és egyáltalán a nyerstermények nem igen bírnak el. így tehát a veszély nem nagy. Hanem a magyar keleti társulatnak nem is ez aczélja, a keleti társulat egész bázisa, és az, hogy mely díjtételeket állapít meg, direkte arra irányúi, hogy a t. képviselő urakkal szemben, a kik azt állítják, hogy külön vámterület nélkül a magyar ipart megteremteni nem lehet, igen is megadja a módot és alkalmat a magyar iparnak aira, hogy fejlődjék, hogy Keleten, a hol még van fogyasztási piacz, a melyen versenyezni tudunk, ott ezt a versenyt sikeresen fel is vegye. így azt hiszem a t. kormány nem csinált konkurrencziát Fiúménak és a fiumei relácziónak akkor, midőn e szerződést a keleti társasággal megkötötte. Ezek után kötelességem még mint a közgazdasági bizottság előadójának Komjáthy Béla t. képviselőtársam határozati javaslatára is röviden kiterjeszkedni. Én t. barátomnak igen szép és érdekes tanulmányát, az ő szakismeretét, bona fidesét a legteljesebb mértékben elismerem és honorálom; mindazonáltal kérve kérem a t. házat a magyar tengeri kereskedelem, a helyes magyar tengerhajózási politika érdekében, hogy ezen határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni, és pedig először azért, mert az utasítás első része, a hol azt mondja, hogy a folyami és tengerhajózási társulatokat egyesítsük, egyszerűen nem megy, mert nem fogunk a meglévő társulatok között találni egyet sem, a mely arra vállalkoznék, hogy magát összeolvasztássá egy másikkal, például a magyar-horvát társulat a folyam- és tengerhajózási társulattal vagy valamennyivel. Továbbá ne méltóztassék elfogadni, mert ezen szerződéseket felbontani nem lehet. Pardon, nem vagyok jogász, talán rosszul interpretálok, de úgy tudom, hogy ezen szerződések legnagyobb része a törvénytárba mint törvényczikkek be vannak iktatva és meg van minden egyes szerződésben mondva, hogy meddig tart azon szerződések érvénye. Tehát attól az egyetlen esettől eltekintve, hogy a társulatok maguk hozzájárulnának a szerződések felbontásához, a mit pedig kizártnak tartok, egyszerűen kereszttílvihetetlennek tartom az utasítás ezen részét, mert szentesített törvényekkel ellentétben áll. Ha talán t. képviselőtársam, úgy értelmezné határozati javaslatát, hogy a jövőben alakítsunk egy nagy magyar hajózási vállalatot, akkor a monopólium szent nevében kérem, hogy ne méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni. A múltból tudjuk, hogy a míg Ausztria-Magyarországban a Lloyd monopolizálta a hajózást, a míg a franezia hajózást a »Massageré maritime« monopolizálta, egyszóval mindenütt, a hol monopoliuaiszerűleg egy társulat vezette az illető ország hajózási összeköttetését, az a vállalat mindig igen nagy és igen sok kifogásnak szolgált alapúi, az a vállalat a közérdeknek nem felelt meg. Ezért a mi kormányaink igen helyesen jártak el akkor, midőn szakítva az Ausztriától átvett ezen politikával, áttértek a helyes munkamegosztás, a helyes, megengedett és szükséges versenynek létesítésére ép úgy mint azt Angliában is teszik, pedig azt hiszem, hogy Angliától a hajózás terén mégis csak a leghelyesebbet tanúihatjuk, hogy tudniillik minden egyes ágazatára a hajózásnak különböző hajózási vállalatok létesíttessenek, a melyek természetesen mind önálló magyar vállalatok legyenek. Ezek után kérem ezen határozati javaslatnak elejtését, ellenben a bizottság javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a h itározathozatal. Azt hi D zem s helyesen értelmezem Komjáthy Béla képviselő úr határozati javaslatát, midőn azt, mint ellenindítványt szembeállítom a javaslatnak általánosságban való elfogadásával. Kívánja a ház, hogy felolvastassák Komjáthy Béla képviselő úr határozati javaslata? (Nem!) A kérdés, a mely felett szavazni kell, az, hogy elfogadja-e a ház általánosságban a magyar keleti tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvén^.
