Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-255
370 ^*" ° r8!! &? 0 £ ülés 1898, maratna 5-én, szombaton. és én magam sem szándékozom kérni több szónokot már, mint épen az igen tisztelt képviselő urat, a ki már jelentkezett. (Felkiáltások bálfelöl: ő maga kéri az elhalasztást!) Olay Lajos: A házszabályokhoz kivánok szólani. T. képviselőház ! Én is nagyon kérem a t. házat, hogy a hétfői ülésre méltóztassék halasztani ezen ügy folytatólagos tárgyalását. Legyünk őszinték, az interpelláczió, a mely most következik, oly fontos és nagy kérdés lehet, a mely nagyon is igénybe fogja venni a képviselőháznak idejét. Nagyon kérem tehát a házszabályok értelmében, hogy a tárgyalást halaszszuk el a hétfői ülésre. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy úgy látom, hogy a ház mind a két oldalán oda irányúi a kívánság, hogy ezen törvényjavaslatnak tovább tárgyalása a hétfői ülésre halasztassék, ennélfogva kimondom, hogy a ház ezen ügy további tárgyalásától ma eláll. Következik Dániel Gábor képviselő úr interdelláeziója. Dániel Gábor: T. képviselőház! (Nagy zaj és mozgás.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Dániel Gábor: T. képviselőház! Köztudomású tény az, hogy hosszabb idő óta Szalavszky Gyula főispánt, becsületét mélyen sértő vádakkal illetik. Köztudomású tény az is, hogy Szalavszky Gyula minden lehető lépést megtett arra, hogy magát ezen vádak alól tisztázza és azokat megczáfolja, de ezen törekvésében rajta kivíü álló körülmények beállta folytán megakadályoztatott. Ha Szalavszky Gyula egyszerűen magánember volna, nem tennék egyebet, mint azzal a szimpathiával kisérrém törekvését, a mely minden jóérzésű emberben benn kell, hogy legyen akkor, a mikor bárki becsületét védelmezi mindaddig, mig az ellene emelt vádak bebizonyítva nincsenek ; de Szalavszky Gyula, t. ház, a közélet embere, exponált állást foglal el, közmnkcziót teljesít. Az o ügyével szemben már ezen exponált állásnál, közfunkczionarius voltánál fogva meg kell szűnnie minden egyéni érzésnek és előtérbe kell, hogy lépjen a közérdek. Mi ezen ügyben a közérdek kívánsága ? Az, a mi minden ehhez hasonló dologban, a mikor egy közpályán bvő embert vádolnak, hogy tudniillik az egész igazság kideríttessék, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy a közvélemény, a mely méltán fel van izgatva, méltán nyugtalanítva van a miatt, hogy egy közpályán levő férfiú becsületbeli ügyében még nincsen teljesen tájékozva, ebben a tekintetben teljes tájékozást és megnyugvást szerezzen. Ennélfogva, t. ház, a következő iuterpelláczióval akarom czélomat elérni (olvassa): »Interpelláezió a magyar királyi belügyminiszter úrhoz. 1. Szerzett-e a belügyminiszter úr magának kellő informácziót a Szalavszky Gyula főispán ellen felhozott vádak mibenlétet illetőleg? 2. Ismeri-e a tényállást és annak alapján méltónak tartja-e Szalavszky Gyulát állásának további betöltésére?* Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Halljuk a nagymosást! Bálijuk! Halljuk !) Leszek bátor a hozzám intézett interpelláczióra a választ azonnal megadni. Annál könnyebben tehetem ezt, mert e kérdésben ismételten volt szerencsém e házban nyilatkozni, különösen a legutóbbi alkalommal a képviselőháznak január 28-án tartott ülésében kijelentettem azt, hogy igenis ismerem a panaszokat, ismerem nem mondásból és egyoldalúlag, hanem ismerem az elém terjesztett és általam tüzetesen átvizsgált objektív iratokból. Ezen vizsgálat folytán szerzett meggyőződésemből jelentettem ki azt, hogy igenis a kormány alkalmasnak és méltónak tartja Szalavszkyt . . . (Zaj a széhő baloldalon.) Endrey Gyula: Méltók egymáshoz! (Elnök csenget.) Perczel Dezső belügyminiszter: . . . Pozsony vármegye és Pozsony szabad királyi város és Trencsén vármegye főispánját arra, hogy a főispánságot továbbra is viselhesse. Ma is csak ezt jelenthetem ki, ma is csak ezt a választ adhatom a t. interpelláló képviselő úrnak. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Különben, hogy azoknak a képviselőtársaimnak is, a kik politikai bizalommal a kormány iránt nem viseltetnek és a kormány kijelentéséhez a maguk részéről épen a bizalom hiányánál fogva nem járóihatnak, alkalmat nyújtsak arra, hogy objektíve, higgadtan a tárgyiratokból maguknak meggyőződést szerezzenek, készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy az erre vonatkozó összes aktákat a ház asztalára letegyem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e tudomásul venni a miniszter úr válaszát, igen, vagy nem? (Félkiáltások: Igen! Nem! Nagy zaj Halljuk! Halljuk!) Dániel Gábor: T. ház! Miután e czélom, mely — miként ínterpelláczióm előterjesztése alkalmával jeleztem — azt volt, hogy ezen ügjre teljes világosság deríttessék s e ezélomat azáltal, hogy a t. belügyminiszter úr az erre vonatkozó összes aktákat a ház asztalára letette, elértem, a t. miniszter úr válaszát tudomásul
