Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. 3B és fejlődnek. Nemzedékek fáradoznak, dolgoznak, izzadnak rajta, épúgy, miként valamely nagy épületen. E^yik az egészet látva, késznek képzelve tervel, másik anyagot készít, homokot fuvaroz, téglát hord, követ vés, a harmadik tákol, fúr és farag s hosszú idő kell, míg az épület készen áll. Ily egyszerű munkás akarok lenni magam is, talán egyszerűbb valamennyinél; mert hisz meg kell elégednem mostanság azzal, hogy a felszínen tartsam, hogy elfelejteni ne egedjem azt, mi szép, mi jó, mi szükséges. (Helyeslés a jobboldalon.) De hát mi már a világon csak úgy vagyunk, miként a nagy folyó, mely a hegyek óriásaiból összeszedve, ragadja magával az anyagot, mely hivatva lesz arra, hogy a völgyek dús tenyészetét, hosszú és hosszú útja után megteremtse, megadja. A föld, melyet hullámai karolnak, mind jó, mind termő, mind alkalmas arra, hogy annak egy része már útja kezdetén, más része később és később, a meder fenekére száll alá s elveszetten, vegyileg így s itt alakúi át s csak azon része fogja a völgy virágzását emelni, mely útjának egész folyamán a felszínen birta tartani magát Ezen okból akarok hozászólni a harmadik magyar egyetem kérdéséhez. (Halljuk! Halljuk!) A mostani körülmények és viszonyok, az előttünk újabban lefolyt események ismerése, minden irányban való fejlődésünk és emelkedé sünk, számban való gyarapodásunk, pénzügyeink állandó javulása, népnevelésünknek rövid idő alatt valóban bámulatra méltó fellendülése s kiváló eredménye, törekvéseinknek, iparkodásainknak, jó szándékainknak elismerése: felette alkalmatosnak látszan ik nekem arra, hogy e kérdés újra és behatóbb megfontolás tárgyát képezze. Megdöbbenéssel fogadta minden hazafi a hírt, hogy fővárosi egyetemünk ifjúsága körében oly eszmékkel iparkodtak egyesek társasággá alakulni, melyek az emberiség ezer és ezer éves fejlődésének alapjait, a hazát teremtő és fentartó család és tulajdon jogát megtagadták. A megdöbbenést még fokozta, midőn nyilvánvalóvá lön, hogy ezen, az egyetemi hagyomány, érzés, tudás és nevelés czéljaival egyenest ellenkező felfogás egyik okát a nagy drágasága, nagy népességű ég napról-napra rohamosan fejlődő, tehát nem mindig a kellő arányokban és megállapodottságban álló fővárosban, a létért való küzdelem súlyos voltában, a megélhetés nehézségében kell keresni s hogy egyetemi ifjúságunk jó része, igazolván kicsinyben Malthus tanát, Madách eszkimójával, magát a végső feladatnál képzelvén, felsóhajt: »Könyörgök, hogy kevesb ember legyen s több fóka.« KÉPVH. NAPLŐ. 1896—1901. XÍIT. KÖTET. Igaz ugyan, hogy ezen veszedelem elhárítására eléggé nem is dicsérhető buzgósággal, áldozatkészséggel és tanuló ifjúságunk jeíességéhez, érzékenységéhez raélíó módon, minden megtörtént, mi csík megtörténhetett; de vájjon ki merné állítani, hogy ezek rendes és nem rendkívüli eszközök és nem olyanok, melyek a tanuló ifjúságot tulajdonképeni hivatásuk és kötelességük teljesítésétől elvonják, de vájjon ki merné állítani, hogy a baj és oka mindezek által megszűnt és orvosolva van ? Van-e, ki nem látná be, hogy a baj igazi oka, első oka a fővárosi egyetem túltömöttségében, a hallgatóság aránytalanul nagy számában rejlik s ennélfogva az alkalmazásba vett eszközök a bajt ideigóráig enyhíteni, tovább tolni jók és alkalmasak, ele azt megszüntetni nem fogják? Számtalan dolog felel ezen felfogásom helyessége mellett. Beszéljen csak a kétségbe nem vonható emberi tapasztalás: a statisztika. Tény az, hogy Európának nincs egy

r művelt országa sem, a hol a terület és népesség arányához képest oly kevés egyetem volna, mint nálunk. Magyarországnak 5000 négyszögmértföldnyi kiterjedése s 14 milliónál több lakosa mellett két egyeteme van, mert az akadémiákat, melyek csak egy tudományágnak s olyannak, mely a realisztikus alapon való fejlődésünk szempontjából kevésbbé esik latba, úgy a hogy szolgálnak, számítani nem lehet. Eminek ellenében — Anglia, Franczia- és Olaszország nag3''gzámú s kiváló főiskoláiról nem is szólva — Hollandia 4 millió lakosa mellett három, Belgium 5 millió lakosa mellett négy egyetemnek örvend, és Németországnak 22, a szomszéd Ausztriának hét, a kis Svájcznak is négy egyeteme van. Mindezen számok elég ékesen szólnak és megadják a kulcsot ezen államok műveltsége, fejlettsége, tehetsége, ereje, vezérszerepe okának megismeréséhez. De ékesen beszélnek ezen számok másról is. Arról, mi az oka annak, — mely irányban oly sok panasz hangzott már fel, — hogy nálunk az egyetemi tanári kar, senki által kétségbe nem vonható kitűnő képzettsége és szorgalma mellett, a tankönyvek Írására s az egyes tudományágaknak nemcsak művelésére, de előbbrevitclére — mi az egyetem legelső, legnagyobb és legáltalánosabb tárgyát képezi — a kelleténél, a szükségnél kevesebb súlyt fektet, s mi az oka annak,' hogy oly nagy számban látogatják hazánk fiai a külföldi egyetemeket, melyeken csak Bécsben évenként egyre-másra közel ezernyi vagyon. Valóban elég nagy, elég jelentékeny szám, egy egyetem fentartására. Mily ki sem számítható kár ez nekünk nemzetiségi, kulturális, 4