Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-248

188 248. országos ülés 1898. február 25-én, pénteken. Olay Lajosi Azt nem is mondtam. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Tessék megnézni, hogy hol van megtartva a sorrend a kinevezéseknél, akár a táblánál, akár a Kúriánál. Én rámutatok törvényszékekre, a melyekhez nagy gonddal és körültekintéssel kerestem ki embereket és ennek folytán ezek a törvényszékek igen jó törvényes testületek, igen jó törvényszékek lettek. Napról-napra kinevezéseimnek eredményét látom a bíróságok javulásában. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben is azt mondhatom erre a dologra, hogy szinte örülök, hogy a képviselő ár nincs megelégedve kinevezéseimmel, mert én ebből merítem a meggyőződést, hogy azok jók. Három év óta ezerszámra menő kinevezéseket teljesítettem és azt is teljes lelki megnyugvással mondhatom, hogy egyetlenegy kinevezésnél egyetlenegy pártfogoltam nem volt. A t. képviselő úr egyetlen egy kinevezést sem teljesített, de azért pártfogoltja volt. (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Á la Wlassics! Olay Lajos: Nem igaz! Hazudik! Elnök (csenget): A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Mit mondott?) Erdély Sándor igazságügy miniszter: Azt hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr által ellenem felhozott támadások a t. képviselőház egyik tagjában sem fogják azt a meggyőződést kelteni, hogy az én igazságügyi kormányzatom részére a költségvetés tételei nem lennének megszavazhatok, a mit tisztelettel kérek. (Helyeslés jobbfelöl.) Olay Lajos: Személyes kérdésben szólalok fel, t. képviselőház. A miniszter úr engem meggyanúsított azzal, hogy én képviselői hatalmamat akarom itt érvényesíteni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs hatalma! Zaj. Elnök csenget.) Ezt mondta beszédjének kezdetén; tessék meggondolni, a mit mondott; a mit én mondok, az szentírás. (Derültség a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. ház meggyőződött róla, hogy én Erdély Sándor úr személyével nem foglalkoztam. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is érdemes!) Ha valaki, úgy én vagyok az, a ki a becsületet, a tisztességet, a magánegyént mindig megkülönböztettem a politikustól és legyen meggyőződve Erdély Sándor miniszter úr, habár meggyanúsított is, ha az ő személye, tisztessége volna itt megtámadva, én volnék az első, a ki védelmére kelnék és meg merném bátran mondani, mint sokszor megmondtam politikai pártfeleimmel szemben ie, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy igenis a politikát és becsületet mindig más lapra tartozónak tartom. A miniszter engem mégis meggyanúsított azzal, hogy talán én valakit protezsáltam. Hát ez nem igaz! A miniszter úrtól én soha protekcziót nem kértem; erre becsületszavamat adom, és "ha ő azt merte mondani, nem mondott igazat. Egy alkalommal csak bejöttem és arra kértem, hogy fogadjon egy bírót, mert nincs audienczia-nap. Az életben vele többet nem beszéltem; ez pedig három-négy év előtt történt; soha neki nem is köszöntem, soha rá nem néztem, (Nagy derültség.) tehát nem mondott igazat, ismétlem; az pedig nem illik, csúnya dolog, a mit a miniszter úr itt mívelt. 0 azt gondolta, hogy ha Wlassics Gyula miniszter úr Városy Gyula képviselővel szemben, a ki hibázott, sikert ért el: ő itten nem igaz mondással, vagy nevezzük, a hogy akarja, ráfogással, gyanúsítással ugyanezt a sikert fogja elérni. De a miniszter úr nem Wlassics Gyula, annak képességei vannak, ön pedig teljesen tudatlan és képtelen ember. (Zajos derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza van! Elnök csenget.) De kérem alásan, egyet még megjegyzek. Azt mondotta a miniszter úr, hogv ő kénytelen volt a gabonával megterhelt hajót megmentem* egy csekély rész feláldozásával. Hát nem azt mentette ő s nem arra törekedett, hanem arra, hogy a hajó miniszterét mentse meg. Elnök: Kérem képviselő úr, ez nem tartozik szavai értelméhez. Olay Lajos: Ezt akartam mondani! (Zaj.) A bársonyszéket akarta megmenteni. (Zaj. Elnök csenget.) Perczel Béni jegyző: Neumann Ármin! (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Neumann Ármin: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Az igazságügyi tárczäval kapcsolatos azon nagyfontosságú kérdések komplexumából, a melyek sikeres megoldása jogrendünk kiépítésének (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) nélkülözhetlen feltételeit képezi, mai felszólalásom tárgyává . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet! Neumann Ármin: . . . esak azon egyetlen egy problémát veszem, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Neumann Ármin: - . . a mely nemzeti, társadalmi és családi életünkre való kihatásánál fogva figyelmünket kiválóan lekötni képes, tudniillik az általános polgári törvénykönyvnek czélba veit és kidolgozás alatt álló kodifikácziójának kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Készségesen elismerem ugyan, t. ház, hogy igazságügyi kormányunk jogéletünk számos más terén is üdvös tevékenységet fejti ki. Ki tagadhatná, hogy a befejezés stádiumában levő polgári peres eljárás reformja, a büntető törvénykönyv novelláris módosítása a szövetkezeti jog több ágainak újbóli szabályozása és jogéletünk rendezésére vonatkozó egyéb intézkedések által