Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-248

186 248. országos ülés 1897. február 25-én, pénteken. egészen új tér, melyen még nem működött. A j miniszter úr a helyett, hogy ily kiváló erőt megtartott volna az ügyészi pályán, elengedte menni, mert szerinte nem elég öreg arra, hogy főügyész legyen. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Fiatalabbat neveztem ki! Olay Lajos: Ott van például Baumgarten, a ki szintén kiváló jeles jogász és dúsgazdag ember. Ha neki lettem volna, régen azt mondtam volna: köszönöm a szolgálatot. Ez a legjelesebb tagja, volt a budapesti törvényszéknek, de ennek az arcza sem tetszett a miniszter úrnak, így a budapesti törvényszéket, a melynek elsőnek kellene lennie az országban, a helyett, hogy erősítette volna azáltal, hogy a nevezettet méltó helyére, az ügyészség elére állítsa, a mit nagy tudományánál fogva megérdemelt, nem nevezte ki, hanem mellőzte. Ez a szegény ember tűrte, míg a miniszter végre bevitte osztálytanácsosnak a minisztériumba és elvitte arról a helyről, a hol nagy szolgálatokat tehetett volna az országnak és annak a gyenge törvényszéknek legalább igazi ereje lett volna. Bevégzem beszédemet és egyszerűen kijelentem, hogy miután ily avatatlan kezekre van bízva az igazságügyi kormányzat, én a költségvetést nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Elnök: Krístóffy József képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. Krístóffy József: T. képviselőház! Szavaim félremagyarázása miatt vagyok bátor a t. képviselőháznak nagybecsű türelmét egy pár rövid perezre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos t. képviselőtársam a belügyi tárczánál tett felszólalásom kapcsán, midőn a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzetével foglalkoztam, azt imputálta nekem, mintha én azt mondottam volna, hogy a közigazgatási tisztviselők oly súlyos és mostoha helyzetben vannak, hogy ezáltal mintegy kényszerítve vannak megélhetésük és exisztencziájuk fentartása szempontjából illegális eszközökhöz és illegális jövedelmi forrásokhoz nyúlni. Olay Lajos: Sápolni! Krístóffy József: Én, t. képviselőtársam, e tekintetben hivatkozhatom bátran mindazokra, a kik ftdszólalásom meghallgatták, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) hogy ezt nem mondottam, hanem igenis mondottam azt, hogy a közigazgatási tisztviselők oly súlyos anyagi helyzetben vannak, hogy ennek folytán nélkülözik azt az anyagi függetlenséget, a mely a gyors és helyes közigazgatás intézése és vitele czéljából okvetlen szükséges, hogy meglegyen. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, de azt, a mit nekem imputált a legtávolabbról sem lehet beszédembe belemagyarázni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mert, t. ház, mikor én a tisztviselők érdekében felszólaltam, n^m akartam, és nem is engedem meg ma sem, hogy abból oly következtetések vonassanak le, mint a minőket übból t. képviselőtársam levont. (Helyeslés jobbfelöl.) Én akkor is úgy fogtam fel és óhajtottam volna, hogy a t. ház is fogja fel beszédemet, hogy én a helyes közigazgatás vitele és intézése szempontjából szükségesnek tartom a köztisztviselők anyagi függetlenségének biztosítását, de e mellett hangsúlyoztam a köztisztviselőnek jellembeli függetlenségét is, a mely pedig minden körülmények között meg fogja óvni a köztisztviselőket attól, hogy bármily súlyos viszonyok és helyzetben vannak, illegális és a törvénybe és a tisztességbe ütköző fegyverekhez és eszközökhöz nyaljanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem én, t, képviselőtársam, hogy az agrárszocziális mozgalomban . . . Elnök (csenget): A t. képviselő úr szavainak megmagyarázása czímén kért szót, kérem, hogy ettől eltérni ne méltóztassék! Krístóffy József: . . • szükség van jó és gyors közigazgatásra, de épen ezért szükség van egy harmadik dologra is, a tisztviselők tekintélyére, arra a tekintélyre, a mely a tömeget ily körlümények között a jó és helyes útra tereli, arra a tekintélyre, a melyet épen a t. képviselő úr beszédében lábbal taposott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az igazságügyminiszter kivan szólani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy Olay Lajost, képviselő úr kiválóan személyemmel foglalkozott, kénytelen vagyok egy pár szóval arra reflektálni. (Halljuk! Halljuk') A képviselő úr beszéde azt a benyomást teszi rám, mintha ő képviselői hatalmából merített súlyát velem akarná éreztetni, mint a múlt napokban egyik t. elvtársa, Wlassics Gyula t. miniszter úrral tenni akarta. Én azonban, minthogy meg vagyok győződve, hogy a személyeskedések a t. ház jóízléstí tagjaiban kellemetlen érzéseket keltenek, e térre a t. képviselő urat nem követem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a hely, a melyet eb foglalok, egy nagy kötelességet ró rám a tekintetben, hogy az országnak ebben a legelső, legkomolyabb tanácskozó testületében a keztyűt soha le nem húzhatom, dorongot kezembe nem vehetek. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a t. képviselő úr beszédének érdemleges részét illeti, ez általánosságban azt a meggyőződést keltette bennem, hogy bár vannak igen gyakran kételyeim, hogy jól töltő m-e be