Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-248

248. országos illés 1898. február 25-én, pénteken. 183 Olay Lajosi T. képviselőház! Bátor leszek majd kimutatni, hogy a jogrend olyan teljes felfordulása, a mint beszédem elején jellemeztem, okozója a szocziálizmu^nak is. Alig egykét napja hangzott itt el Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamnak nagy beszéde a túloldalról, ugyancsak a választási visszaélések ellen. 0 mondta, hogy a czímekórt, rendjelekért és mindenféle egyéb ilyen előnyökért a pártkasszába óriási összegek, milliók folynak be. Igaz, hogy a miniszterelnök úr tagadta ezt; de nem hiszem, hogy báró Bánffy Dezső, a gavallér is tagadni merné, mert hisz itt a képviselőházban, a folyosón, a börzén nyíltan beszélik és tudják, hogy mi az ára a grófságnak, báróságnak, nemességnek és egyik-másik rendjelnek. Nem akarom én azt mondani, hogy valódi érdemeket nem jutalmaznak kitüntetésekkel; de kétségtelen tény az, hogy e grófi, bárói és nemesi czímekért és a rendjelekéit igen sok esetben óriási összegek folynak be a pártkasszába. De nemcsak ezt beszélik a börzén, hanem azt is, hogy egyéb előnyök nyújtásáért is pénz foly be a pártkasszába. Hiszen én nem tudom; de világosságot akarunk, világosságot akar a képviselőház, világosságot akar az ország. Tudni akarjuk, igaz-e az, hogy

4 választási czélokra csakugyan milliói voltak a miniszterelnök úrnak. Már moat, hogy két, három vagy hat milliója volt-e, az magában véve nem kérdés, hanem csak az, hogy csakugyan folynak-e be a pártkasszába ilyen illegális jövedelmek. Annyi tény, hogy a börzén mint hiteles dolgot beszélik, hogy más előnyök nyújtásáért is — a telefon megváltásánál, a zálogkölcsönöknél, az osztálysorsjátéknál — óriási összegeket fizettek be ugyanabba a pártkasszába. Ez pedig, engedelmet kérek, nagyon is a jogrendhez tartozik, (Úgy van! a szélső balon.)mevt én úgy tudom, van a büntetőtörvénykönyvnek egy szakasza, — talán a 467. §., — a mely az ilyen cselekményeket büntetéssel sújtja. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Föl kell jelenteni! Olay Lajos: Az ilyen bűncselekményekre öt évi fegyházat ró a törvény. Már most a kormánynak azért, hogy a pártkasszába nagy öszszegek folyjanak be, szabad-e büntetlenül elkövetni olyan cselekményeket, a melyeket ha más hivatalos egyéniség követ el, azt öt évi fegyházbüntetéssel sújtják? Hát, t. ház, ugyancsak hatalmi érdekből megtörtént az, hogy nagyon előkelő egyént emberölésért a Kúriánál felmentettek, egy másikat 500 forint bírsággal büntettek, egy harmadik szintén felmentetett. Igaz, erre az igazságügyminiszter úr azt mondhatja, hogy res judicata, abba beleszólni nem szabad, mert most már a végérvényes ítélet meghozatott. De, t. ház, a mikor valakit, a ki igenis emberölésben bíínös, nem bírsággal, mert bírság nincsen, hanem pénzbüntetéssel sújtanak, engedelmet kérek, ezt a nép, a polgárság megjegyzi magának és azt mondja: ha ő a korcsmában felhevültén, verekedés közben valakit megöl, 10 —15 évi fegyházbüntetést kap, az a nagy úr pedig, mert talán a leghatalmasabbnak közelállója, felmentetik, a másik dúzgazdag nagy embernek a fiát összeköttetéseinél fogva 500 forint pénzbüntetéssel büntetik, a harmadikat felmentik: aiikor itt a jogegyenlőségről, jogrendről szó sem lehet. S ez mindenki előtt világos, mikor még a Curia is ítéleteiben ily borzasztó tévedést képes elkövetni. Deaz aszegénynépnemcsakazigazságszolgáltatás és a közigazgatás terén, hanem minden téren érzi ezt, érzi az adórendszernél és mindenütt, hogy sújtva van, azt sem tudja, mennyi az adója. Mi következik ebből ? Van Magyarországon egy óriási számú polgárság, mely teljesen elégedetlen, jegyzőjében, közigazgatási tisztviselőjében — épen Kristóffy József t. képviselőtársam előadásából következtetve — a pióczát játja, a ki rajta élősködik. Midőn tehát nem bízik sem a közigazgatási tisztviselőben, sem jegyzőjében, a kivel közvetlen érintkezésben van, mert az a közigazgatási tisztviselő, az a jegyző nem azt nézi, hogy a nép érdekében dolgozzék, hogy a népnek igazságot szolgáltasson, hanem vagy hatalmi érdekből, vagy személyes haszna javáért jár el: ennek a nagy, elégedetlen tömegnek az elégedetlenségre igenis oka és joga van, és most már jönnek e közé az elégedetlen tömeg közé a lelketlen izgatók, a kik megint nem azért jönnek oda, hogy a nép javára működjenek, hogy a szegény elégedetlen népnek a baján segítsenek, hanem hogy kiszipolyozzák őt, bizonyos díjakat szednek tőle csak azért, hogy maguk jól, kényelmesen élhessenek és nem azért jönnek, hogy a szegény népet jogaikra figyelmeztessék és kitanítsák, mily úton orvosolhatják sérelmeiket, hanem felállítanak és hirdetnek egy veszedelmes tételt, mely az ország felforgatäsára vezet, így aztán természetes, hogy felüti fejét Magyarországon is a szocziálizmus. A jogrendnek fenn nem tartása, a minden téreni visszaélések, a melyek egyenesen és elsősorban a kormány tagjai és annak feje által követtetnek el, és ezt látja a nép, tudja a nép és tudja azt, hogy joga van az elégedetlenségre, — csoda-e, ha szoczialista lesz belőle? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem mondom, hogy ha már meg van az a nagy baj, azzal szemben ne történjék erélyes intézkedés, hogy az elnyomassák. Történjék meg, én magam is kívánom, mert ez veszélyes, ez az államot képes megsemmisíteni, felforgatni, de