Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-247

164 247. országos ülés 1897. február 24-én, csttt5rt5kön. felszólalásomnak szántam. (Halljuk! Halljuk!) És hiszem ez nem is szükséges, mert meg vagyok győződve, hogy mihelyt az Iparrnűvészi Múzeumnak a szükséges fedezettel meg lesz adva a mód a működésre, a mulasztásokat pótolni fogja. Csak egyet említek fel, mint legsürgősebbet ezen két tételen kívül, és ez a vételekre szánt összegek felemelése, a mi két szempontból szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Szükséges először azért, hogy az itthon készített műtárgyak összegyűjthetők legyenek, miáltal a művészek és iparosok nagyobb szabású működésre buzdíttatnának; másodszor pedig szükséges azért, hogy az iparos osztálynak azon nagy érdeke kielégítést találjon, hogy a külföldi iparművészeti mozgalmakat szemmel tarthassa és annak nivój'át ismerhesse. Ezt csak úgy érhetjük el, ha az Iparművészeti Múzeum, mint azt vezetősége az utóbbi időben meg is tette, időnként kiállításokat rendez külföldi mtíipartárgyakból. É kiállítások eredménynyel azonban csak akkor birhaínak, ha a külföldi termelők tárgyaik legalább egy részének eladását remélhetik. Ezen két irányban való működésre eme csak 3000 forintos dotáczió nem lehet elégséges. Különösen czélszertínek tartanám az idén való emelését ez összegnek tekintettel az 1900. évi párisi kiállításra..Soha jobb alkalom arra, hogy az Iparművészeti Muzenm modern műtárgyakkal, gyűjteményekkel kiegészíttessék, nyújtatni nem fog, mint akkor és erre tudtommal semmi összeg rendelkezésre nem áll. Körülbelül elmondtam azokat, a miket elmondani szándékoztam. Részletezni azt, hogy mily összegekkel volna a múzeum e költségvetése emelendő, nem tartom feladatomnak. Meg vagyok győződve, hogy a kultuszminiszter úr, a ki annyi jelét adta annak, hogy a művészetek iránt érdeklődik és az iránt érzékkel bir, meg fogja találni a helyes módot, a melyben az az általános keretbe beilleszthető lesz. Csak figyelmébe akartam e kérdéseket ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. ház! Csak igen röviden kívánok arra a teljesen tárgyilagos, szakszerű fejtegetésre reflektálni, melyet ép most hallót tünk és csak Örvendek, hogy a t. ház osztatlan és megérdemelt figyelemben részesítette Andrássy Tivadar t. képviselőtársamnak a művészeti ipar érdekében elhangzott beszédét. Előre is hozzáteszem, hogy hozzájárulok azon fejtegétéshez, melyben a képviselő úr arról szól. mily igen hasznos befektetés az, a mit az iparművészetre és az Iparművészeti Múzeumra fordítunk. És legyen róla meggyőződve a képviselő úr, de a képviselőház is, hogy ha én azt a mértéket veszem, hogy hová szeretném a magyar művészeti ipart emelni, hiszen én is igen csekélynek tartom azt a pénzösszeget, a mely e czélra költségvetésembe be van állítva. Azonban nekem, mint a kormány tagjának kötelességem az ország pénzügyi helyzetét is tekintetbe venni és a kulturális szükségletek egyetemes érdekeit képviselni. Méltóztassék elhinni, hogy a tárczámra bízott ügykörnek nincs egyetlen egy ága sem, a hol ne érezné az ember, hogy itt is, ott is nagy hiány van és lényeges pénzáldozatokra volna szükség. Ennek a körülménynek méltóztassék tulajdonítani, hogy nem állítom be azon összegeket, a melyekkel nagyobb eredményt érnénk el. Én mindig törekszem arra, hogy az ilyen nagyfontosságú és elismerem bőven kamatozó dologban, mint az iparmíívészet fejlesztése, a lehető legteljesebb mérvben áldozatot hozzunk. Helyesen mondta a képviselő úr, hogy egész Európában tulajdonképeu a londoni múzeum az, a mely e nemben az első organizált intézet s a mely 1857-ben nyilt meg. Ha megnézzük a mi iparművészeti Muzeumunk történetét, hogy micsoda nehézségekkel kellett küzdeni, hogy magánkezdeményezésből jött létre, és meggondolom, hogy az 1878 : XV. törvényczikk adta meg neki a bázist, hogy akkor csak 15.000 forinttal szerepelt a költségvetésben, ég ma már nagy palota áll rendelkezésre és 12.000 darab van kiállítva; látszik, hogy az ország a tőle telhetőt iparkodik megtenni az iparmíívészet emelésére. E múzeum szerény keretében szép feladatot töltött be eddig. Nagyon jeles kiállításokat is rendezett már. Csak egy-kettőt hozok fel. Méltóztatnak emlékezni az 1882-ki igazán jeles könyvészeti kiállításra. Méltóztatnak arra ie emlékezni, hogy a párisi Union central des árts decoratifs meghívására 1882 ben magyar szöveteket állítottunk, ki Parisban, a melyekért azután sevrei porczellánt kaptuk jutalmul a franczia kormánytól. 1884-ben ötvösmű-kiállítás volt, a mely igazán párját ritkítja. Tehát kiváló eredménynyel dolgozott eddig is a múzeum, a mit egyébiránt a képviselő úr maga is elismert. Én természetes dolog, hogy a müízlés finomítása és fokozása czéljából arra fogok törekedni, hogy minél inkább hozzáférhetővé tegyük a mintalapokat és könyvtárt is, de erre csak azt akarom mellékesen megjegyezni, hogy az intézet fennállása óta az én informáczióm szerint eddig körülbelül 35—40.000 ember fordult meg és használta a mintalapokat és könyveket. Természetes dolog, hogy első és főkötelesség az új épületben gondoskodni arról, hogy megfelelő helyiségek és személyzet is legyen. De ugyanakkor, t. képviselő úr engedje meg, a mikor a szervezet kibővítéséről szólunk, azt