Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-241

10 241. országos ülés 1898. február 15-én, kedden. volt egy örvendetes tapasztalatom Szegzárdon, hogy megnyílt a gimnázium és még sem csök­kent a polgári iskolai tanulók száma, sőt tizen­öttel több lett. Pancsován például a négy alsó polgáriban van 168, a gimnáziumban 119. És én azt hiszem, hogy addig is, mig a közokta­tási tanács elkészül a polgári iskolák reformjával még a mai keretben is lehet a polgári iskolán javítani, a fiúiskoláknál a szlöjdnek minél na­gyobb mérvű meghonosításával, a leányiskoláknál pedig a továbbképző női munka-tanfolyamokkal. Mivel sokszor hallottuk, hogy a polgári iskolai tanítók fizetésében némi aránytalanság van, azt nekem is konstatálnom kell e helyről, hogy a IX. fizetési osztályban van 61, a X. fizetési osztályban 544. Nagy tehát az arányta­lanság, de törekedni fogok, természetesen a pénzügyi helyzet tekintetbevételével, hogy ez az aránytalanság lehetőleg eíenyészszék. (Élénk he­lyeslés jobb/elől.) Áttérek a tanító- és tanítónőképzőkre. A felső nép- és polgári-iskolák tanítóképzőiben lényeges szervezeti reformra van szükségünk, me­lyet azonban csak a polgári iskolákkal kapcsolat­ban lehet létesíteni, nem pedig elszigetelve. Ennek a munkálatai szintén előkészítés alatt vannak, de addig is a tanítóképaőintézetek részére a tan­tervi utasításokat megállapítottam — és ezek rövid idő múlva közzé is fognak tétetni — addig is fejlesztjük az internátust, a mennyire eszközeink engedik, példáid Znióváralján bővült, Kolozsvárott pedig jóformán máris minden igény­nek megfelelő karba van helyezve az internátus. (Helyeslés.) Itt fel kell még említenem, hogy a kisded­óvónők száma rengeteg sok, nem lehet őket elhelyezni, 600—700 van kenyér nélkül; ellen­ben tanítónői hiány van. Megengedtem azt is, hogy a kisdedóvónők letehessék a tanítónői vizsgát, (Helyeslés.) ki is nevezem őket ideig­lenesen azzal a kötelezettséggel, hogy két év alatt tartoznak a vizsgát letenni. (Élénk helyes­lés jobbfelöl.) Eperjesen pedig kisórletet teszek a két intézet, tudniillik a tanítónő- és óvónő­képzöintézet kombinatív kezelésével. (Helyeslés.) A kereskedelmi és iparoktatással mai beszé­demben nem kívánok foglalkozni. A részleteknél mindenesetre kiterjeszkedem erre is, mert igen fontosnak tartom, hogy idevágó bizonyos kérdések itt, a ház szine előtt beszéltessenek meg. (He­lyeslés jobbfelől.) A felsőbb leányiskolák ügyének törvénynyel szabályozását tervezem, mert méltóztatnak tudni, hogy ily törvényünk nincs; a felsőbb leány­iskolák jelenlegi tanterve pedig mindenesetre reformra szorul. Első lépésnek tartottam azt, hogy egy új tantervi javaslatot készíttessek. Ez is a közok­tatási tanácsnál munkában van. Hibája a régi­nek az, hogy a tantárgyak nincsenek szervi kapcsolatban és a két felső osztály bizonyos benső összefüggés nélkül van a négy alsó osztály fölé helyezve. Ezen tehát segíteni óhajtok és azután mihelyest a tantervvel próbát tettem, akkor igenis a törvényhozás elé fogom a felső női iskolák ügyét terjeszteni, de főleg azért is, mert szeretném, hogy lassanként minden iskola­nemre vonatkozólag ne a kormány rendeletei képezzék a jogforrást, de maga a törvényhozás mondaná ki a nemzet akaratát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A nőknek egyetemi pályára való előkészí­tésével szintén foglalkoznom kellett, mert mél­tóztatnak tudni, liogy ő Felsége a nőktiek egyetemi pályákra való bocsátásukat javaslatomra megengedte. Még úgynevezett állami leánygim­náziumot nem állítottam fel, de igenis a nőképző egylet által felállított leánygimnáziumot, továbbá két előkészítő tanfolyamot is segélyezek. (He­lyeslés.) Örömmel hallom, hogy azok a nők, a kik ma az egyetemen vannak, tehát minden in­tézményes előkészítés nélkül tették le az érett­ségit, a tanár urak részéről a legnagyobb elis­merésben részestílnek; (Helyeslés.) igen jól tanúinak és jól végzik azt a feladatot, a mely rájuk van bízva. (Helyeslés és tetszés.) Bocsánatot kérek, hogy így a részletekkel foglalkozom, (Halljuk ! Halljuk!) de méltóztassék elhinni, nemcsak a házban, hanem a házon kivül is az a sok kulturmuukás mégis csak érdeklő­dik az iránt, hogy a közoktatási kormány miként gondoskodik és gondolkodik róluk. (Helyeslés a jobboldalon.) És épen azért, ha kissé száraz is, unalmas is, (Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. (Halljuk !) T. ház! Áttérek a tulajdonképeni közép­iskolákra. Én, bár igen nagy súlyt helyezek a rendszerre, a tantervre, a jó tankönyvekre, de még mindig csak azt állítom, a mit egyik — talán legelső miniszteri — beszédemben mond­tam, hogy a fő a jó tanár. (Igás! Úgy van! jobbfelöl.) Tehát a tanárképzésre kell a legna­gyobb súlyt helyezni. (Helyeslés jobbfelől.) De, t. ház, én a tanárképzést elsősorban az egyetemre bizom. Az egyetemtől, hol a tanár elnyeri elmé­leti kiképeztetését, ezt elvonni nem szabad, nem lehet. A tanárképző intézetnek 1872-iki szabá­lyai azonban már alaposan revideálandók. Hiszen 1872 óta nagyon sokat tanúltunk, okúitank. És pedig szükséges, különösen, hogy a tanárjelöl­teknek tervszerű tanúimányi menete biztosíttassák az egyetemen. Mit jelent ez? Azt, hogy olyan előadásokat hallgathassanak és olyan sorrendben és fokozatban, a mely az igényüket kielégíti. Az egyetemi autonómia teljes épségben tartása mellett keresztül tudom ezt vinni, a mint már

Next

/
Oldalképek
Tartalom