Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-246

246. országos ülés 1898. február 23-án, szerdán. 133 Nyegre László jegyző (olvassa): A debreczeni evangélikus református kollégium részére az Ápaffy-alapitvány kárpótlásául. Rendes kiadások : XX. fejezet, 20. czím. Kiadás 4000 frt. Elnök: Megszaväztatik. Nyegre László jegyző (olvassa): Népnevelési tanfelügyelőségek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 21. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 242.398 frt. Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! E czímnél két dologra kívánom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét felhivni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik olyan, hogy a reá vonatkozó óhajom a jelen rendszer következtében általa ugyan nem lesz teljesíthető, de elvi álláspontomnál fogva arra mégis fel kell hívnom, nem annyira az ő, mint a nagy közönség figyelmét. A másik dolog azonban, a melyet figyelmébe ajánlok, kétségkívül olyan, hogy az ez iránti kérelmet teljesítheti és hiszem, hogy fogja is teljesíteni. (Halljuk! Halljuk!) Már a múlt esztendőben behatóbban foglalkoztam a tanfelügyelet kérdésével; kifejtettem, hogy az én és partom meggyőződése szerint a népnevelésnek általában felekezeti, vallásos alapokon kelívén eszközöltetnie, (Helyeslés balfelöl.) nagyon természetes, bogy az államkormányuak főfelügyeleti ós ellenőrzési jogát olykép kellene gyakorolnia, hogy a felekezeti főhatótágokkal egyetértőleg alkalmazott egyének útján eszközölje a népoktatási intézetek feletti állami felügyeletet-, hogy így ez minden irányban megnyugtató legyen, megnyugtató legyen úgy az állam, mint a felekezetek szempontjából, és az lesz az állam szempontjából, mert az államkormány alkalmazza az illelő ellenőrző közegeket, de megnyugtató lesz a felekezetek szempontjából is, mivel az egyházi főhatóságok beleegyezésével alkalmaztatnak az ellenőrzésre hivatott közegek. Nem akarok hosszadalmas lenni, azért csak röviden utalok arrs, hogy ez az éu felfogásom szerint ez úgy lenne eszközölhető, a mint azelőtt Németországban volt, a melynek tanügye e rendszer mellett az egész világon a legmagasabb nivóra emelkedett. Tudom, hogy a mostani rendszer keretében a miniszter úr ezt nem valósíthatja meg, de azt hiszem, ha az ember valamely eszmét érlelni akar, itt a parlamentben alkalom adtán elő kell hoznia, és.azért voltam bátor ezúttal is felemlíteni. A másik dolog azonban, a melyről szólani akarok, olyan, hogy azt a miniszter úr a mostani rendszer keretében is megvalósíthatja. Városy Gyula t. képviselőtársam, gondolom, múlt pénteken igen körülményesen foglalkozott a tanfelügyelőkké]. Én nem szándékozom őt a személyes téren követni, csak általánosságban jegyzem meg, hogy a tanfelügyelő urak között találtatnak, a kik az ügy rovására hatalmukat sokszor igen alkalmatlan helyen ós időben — hogy úgy mondjam -- fitogtatják. Erre kívánom a t. miniszter figyelmét felhivni. Van például tudomásom oly esetekről, a mikor a tanfelügyelő, ha akár a tanítóval, akár pedig az iskolaszék elnökével szemben valami észrevétele van, legalkalmasabbnak tartja az iskolalátogatás idejét arra, hogy észrevételeit ott, a gyermekek előtt, sokszor bizony kíméletlen, parancsoló módon tegye meg, csorbítva úgy a tanító, mint az iskolaszék tekintélyét. Eszembe jut erről egy adoma. Állítólag Nagy Frigyes porosz királylyal történt egy falusi iskolalátogatás alkalmával. A tanító nem jött zavarba, olyannyira, hogy házisapkáját is a fején tartotta és oly fesztele ül viselkedett a királylyal szemben, mintha ő Felsége nem is lett volna az iskolában, mikor azonban kikísérte a királyt, bocsánatot kért tőle azért az udvariatlanságért, hogy a sapkáját sem vette le. így okolta meg eljárását: Felséges uram, az iskolában én vagyok az első úr, kell, hogy a gyerekek engem a legnagyobb tekintélynek tartsanak, mert különben nem gyakorolhatok nevelő hatást a gyerekekre, A filozófus király helyben hagyta, hogy igaza van. Én más nézetben vagyok. A tanítónak sem volt igaza, meg a királynak sem, mert a tanítónak úgy kell a gyermeket tanítania, hogy tudja az, hogy a tanítón felül még egyéb tekintélyek is vannak, a kiknek nemcsak a gyerekek tartoznak engedelmességgel, hanem a tanító is. Abban azonban mindenesetre igaza volt a tanítónak is, meg a királynak is, hogy a tanítónak nagy tekintélyre van szüksége. Az a tanfelügyelő tehát, a ki a gyermekek előtt korholja, utasítja rendre a tanítót, roppantul árt az ügynek, mert azzal a tanító tekintélyét rongálja. Szolgálhatnék esetekkel is, de azt hiszem, hogy felesleges, és kérem az igen tisztelt miniszter urat, a ki gyakran szokott általános intelmeket magukban foglaló leveleket intézni a tanférfiakhoz, szíveskedjék majd alkalmat keresni, hogy az ellenőrzésre hivatott tanfelügyelőket figyelmeztesse, hogy a tanítók és más iskolai elöljárók tekintélyét tapintatlan eljárásukkal ne rongálják. Csak ezeket kívántam e czímnél a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Lakatos Miklós jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Nem volt szándékom c czímnél felszólalni, de mégis bizonyos körülmény késztet arra, hogy a t. ház figyelmét rövid időre kikérjem. (Halljuk !) Az előttem szólt t. képviselőtársam hangsúlyozta, hogy a népiskolákban szükségesnek