Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-246
246. országos ülés 1898. február 23-án, szerdán. 127 gonddal ellenőrizzük a test egészséges fejlődését. (Helyeslés. Ügy van! jobbfelől.) A gyermekeknek helyes testi nevelése a a leghatékonyabb eszközt nyújtja arra, hogy koruknak legöldöklőbb betegsége, a tüdővész ellen küzdhessiink. Bizonyítja ezt Anglia példája, hol a tüdővész félszázad alatt 50°/o-kal csökkent, mely eredményt legnagyobb részben az angol ifjak testi nevelésének lehet tulajdonítani, az ifjúsági játékok felelevenítésének és mindenféle sportnemek elterjedésének. Az angolok nemcsak ismerik a gyermekek helyes testi nevelésének fontosságát, hanem ezt kellő mértékben a gyakorlatban is alkalmazzák, nem úgy mint nálunk, a hol a theoriában szintén elismerik ezt, de az ifjúság helyes testi nevelésére a gyakorlatban kevés gondot fordítanak. Nemcsak minden iskolát kellene játszótérrel ellátni, a hol a gyermekek naponta legalább két órát játékkal elfoglalva tölthetnének, mert ennél kevesebb a tanítás káros hatásának ellensúlyozására nem elég, hanem ezenkívül különösen a nagyobb városokban gondoskodni kellene nyilvános gyermek játszóhelyekről, a hol a nép gyermekei szabadon mozoghatnak és játszhatnak. Különösen Budapest főváros vezetőire háramlik e tekintetben igen nagy feladat és egyúttal nagy felelősség. Legyen szabad követésre méltó példa gyanánt London városát felhozni, a hol az utóbbi években, mint ezt a kezem közt lévő adatokból olvasom, nem kevesebb mint 6000 játszóteret tartottak fenn eriquetre, 1000 teret lapdajátékoknak és még több kisebb-nagyobb teret apró gyermekek számára. Ezt nevezem, t. ház, gondoskodásnak egy város lakosságának egészségi szükségleteiről. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy London mennyit költ lakosságának egészségére, annak bizonyítására legyen szabad egy példát felhoznom. Egyetlen egy nagyobb játszó-tér alkotása, teremtése czéljából a szükséges kisajátítások eszközlésére London városa 1,500.000 forintot fordított és évenkint 1,200.000 forintot fordít a körülbelül 2000 hektár kiterjedésű játszóterek fentartására. Nálunk, t. ház, nemcsak nem teremtenek játszó-tereket kisajátítás útján, hanem fájdalom, inkább arra törekszenek, hogy minden kis zugot gondosan beépítsenek, minden, még létező fjkertecskét ^kiirtsanak. Budapestnek általában véve kevés a tere, és a mi van, az is többnyire dísztér, a hova a gyermekek csak felnőttek kíséretében kézen fogva, járszalagon vezetve mehetnek sétálni. Virágágyakkal beültetett díszterek gyönyörködtetik ugyan a szemet, de nem pótolhatják azokat a nyilt pázsitos tereket, a hol a gyermekek tetszés szerint szaladgálhatnak és játszadozhatnak. Most rendezik az István-, a Hunyady- és Rákóezy-tereket, ezeket is beültetik majd szép virágokkal, melyekben a gyermekek jó távolról gyönyörködhetnek, a helyett, hogy egyszerűen pázsitot nevelnének ott és megengednék a gyermekeknek, hogy arra a pázsitra rámenjenek és ott játszhassanak. A budapesti szegényebb sorsú gyermekek egészségének javítása tekintetében elismeréssel kell megemlékeznem a szünidei gyermektelepről. Ez az egyesület valóban áldásos munkát végez és megérdemli a társadalomnak lehető legnagyobb támogatását. Elismeréssel kell megemlékeznem a turista-egyletről, a mely a turistaságot törekszik megkedveltetni a fiatalsággal és ebből a ezélból külön egyetemi osztályt alkotott és diák-szállókat rendezett be az országnak a turistaságra különösen alkalmas pontjain. E szállókban csekély díjak lefizetése mellett a diákság kap ellátást. Nagyon kívánatos és czélszerű volna, hogy a tanárok a turistaságra buzdítsák a fiatalságot, a környékre kirándulásokat rendezzenek és azokat maguk vezessék. (Helyeslés,) A »Magyar athletikai klub« beadványt intézett a t. miniszter úrhoz az ifjúság testi edzésének ügyében, s különösen a szabad mozgást igénylő játékok, tehát futás-, ugrás-, labdajátékok intenzivebb művelését sürgette az iskolák keretén belül s a mennyiben az iskolák keretében játszóterek létesítése nem volna keresztülvihető, azt ajánlja a klub, hogy engedtessék meg a középiskolák felsőbb osztályaiba járó fiatalságnak, hogy az egylet gyakorlatain és versenyein részt vehessen. Erre a beadványra a t. miniszter úr azt válaszolta, hogy az iskolai fegyelem szempontjából nem engedheti meg a középiskolák fiatalságának, hogy az iskolákon kivíü álló egyletek gyakorlatain, versenyein résztvehessen. Én, t. ház, nagy barátja vagyok a fiatalság testi nevelésének, azonban ezen kérdésben mégis igazat adok a t. miniszter úrnak, mert nézetem szerint csakugyan nem engedhetjük azt meg, hogy a középiskolai fiatalság az érettebb és fejlettebb fiatalság közé járjon és azok szokásait utánozza és elsajátítsa. De ha ez nem engedhető meg, akkor gondoskodni kell arról, hogy a középiskolai fiatalság az iskola keretén belül feltalálja testi nevelésének, fejlődésének és nemes szórakozásának feltételeit. (Helyeslés jobbfelől.) Nem akarom tovább igénybe venni a t. ház figyelmét, (Halljuk.' Halljuk!) azzal zárom be felszólalásomat, hogy nézetem szerint kivánatos volna, hogy a t. miniszter úr megvizsgáltassa az összes középiskolák és felsőbb leányiskolák növendékeinek egészségi állapotát, úgy, mint az más országokban, — tudtommal Dániában történt, — s ezen vizsgálat eredményét közölni szives volna szokásos évi jelentésében, hogy adatokkal és támpontokkal bírjunk annak a
