Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

StiS. országos ülés 1898. február 19-én, szombaton. Í17 hogy ott semmi kifogásolni való nem volt. Én összejöttem az előző napon Petrás választási elnökkel, a ki, mellesleg mondva, a trencséni árvaszék elnöke is, kérdezvén őt, hogy miként komtemplálja a dolgot? kijelentette határozottan és becsületszavára, — habár ezt nem is kértem tőle, — hogy ő megbotránkozva az első és második választás alkalmával történteken, nem fog semmi körülmények között törvénytelenséget elkövetni vagy megengedni. Nem volt okom szavaiban kételkedni. Azon kérdésemre, hogy hány passe-partoiít fog kiszolgáltatni a néppárt részére és hányat a pártonkívüli jelölt részére? kijelentette becsületszavára, hogy c épen azért, hogy oly visszaélésekkel ne találkozzék, mint a múlt esetekben, nem ad, legíölebb minden pártnak négy-négy passe-partout. többet semmi körülmények között. Erre becsületszavát adta. Erre megkezdődik a választás. A pártok felállíttatnak egészen rendben, nem oda, a hol állott a néppárt két izben, hanem egészen részrehajlatlanúl. Az egész kordonon uégy szál csendőr állott, és fenn tudta a rendet tartani. Ez a négy szál csendőr csak akkor szaporodott fel tizenhatra, — mi akkor nem tudtuk az okát, — mikor éjfél után elhatározta magát a t. választási elnök úr arra, hogy nem lévén már most lehetséges tisztességes úton megbuktatni a néppártot, szavazatrablásra fogja magát adni. (Felkiáltások a baloldalon: Gyalázat! Zaj.) Ezért lett a csendőr-kordon megerősítve, de dolga nem akadt. Mit tapasztaltunk? A legelső az volt, hogy egy sereg passe-partout-tal ellátott gyerkőczöt, sihedert láttam a kordonon belül. Hogy jöhetnek azok oda? Hiszen az elnök becsületszavával biztosított arról, hogy összesen nyolcz passe-partou-t ad, négyet ide, négyet oda. Hogy történhetett ez ? Az elnök már előzetesen tévútra vezetett engem, mert mikor ő Lepsényi Miklósnak állította ki a passe-partout-t, akkor már előbb kellett negyvenet kiállítani, mert Lepsényi Miklós passe-partout-ja a negyvenkettedik számot viseli, Bóniez Ferenczé a negyveunyolczadikat. Az elnök tehát adott szava ellenére, megtette azt, hogy jegyzőnek és zsidó sihedernek adott passe-partout-t. A választás maga, ismétlem, egész rendes lefolyású volt, kissé vontatottan ment egészen éjfélig. (Zaj a baloldalon.) Elnök: T. képviselő urat zavarják a saját pártfelei. . . Zmeskál Zoltán: Bocsánatot kérek, ez a tárgyhoz tartozik, ezzel indokolom interpelláczióimat és ebben kérem .... _ Elnök: T. képviselő úr félreértett. Azon voltam, hogy a saját pártfelei ne zavarják beszédében. Zmeskál Zoltán : Köszönöm. És miért adta ki ezen feles számú passepartoukat? Ezt mindjárt megmagyarázom. Lakik Trencsénmegyében egy általam nem ismert, gondolom Popper Ármin nevezetű földbirtokos; a neve ismeretes, de őt magát nincs szerencsém ismerui, a ki épen annyit tesz és annyit számít, mint a tarok kártyában a pagát, (Derültség.) a mely kártyában a skiz reprezentálja a miniszterelnök urat, a huszonegyes pedig azon, fájdalom, izraelita gyerkőczöket, a kik a kordonon belül voltak. Rakovszky István: Ő is zsidó! Zmeskál Zoltán: ... És azok az izraelita gyerkőczök cselekedték azokat, a miket a t. túloldalnak emberei közül a legrosszabbak sem volnának képesek megcselekedni. A miket ők nem képesek megcselekedni, azokat megcselekedtetik azon zsidóság által, a melynek érdekében minket vádolnak antiszemitizmussal. Pedig megfordítva áll a dolog, mert én bűnnek tartom, annak tartottam miudig antiszemitizmust érezni, azt hangoztatni. De még Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt történt, hogy Istóczy Győző, kiválva a kormánypártból, szemébe vágta a miniszterelnöknek, hogy ő buzdította őt, hogy teremtse meg az antiszemitizmust. (Zajos ellenmondás és derültség jobbfelől. Felkiáltások: Nem igaz !) És miért cselekedte ezt meg az akkori miniszterelnök? Azért, hogy az legyea az eredménye, a mit most a választásoknál tapasztalunk : hogy megijesztessenek zsidó polgártársaink és a kormány védszárnyai alá meneküljenek és akármilyen piszkos dologba beleártsák magukat, a mi tőiiik követeltetik. (Derültség jobbfelől.) Nem tetszik? Hát mondok erre még más példát. Hogy mennyire vannak az urak a filoszemitizmussal, megmondhatom. Tavalyig legalább így volt, az idén nem tudom, hogy nem állt-e be fordulat a dologban. Az országos kaszinó elnöke Wekerle Sándor, a volt miniszterelnök. Kérdem, hogy a múlt évig befogadtak volt-e egy zsidót azok, a kik a zsidót mindannyiszor igénybe veszik, a hányszor érdekük megköveteli ? (Élénk tetssés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kérem, t. képviselő úr, tán ha nyugodtabban meggondolná, olyanokat, a kik nem tagjai e háznak, a kiknek semmi közük a. várnai választáshoz, nem méltóztatnék belevonni a tárgyalásba. (Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Még valamit, t. szónok úr. Azért is figyelmeztetem, mert óhajtom, hogy beszédét végig elmondhassa s nem szeretném, ha szenvedélye odáig ragadná, hogy kénytelen volnék tőle megvonni a szót. (Nagy mj a baloldal hátsó padjain.) Zmeskál Zoltán: T. ház! E félrevezetett és rossz utakra terelt zsidó polgártársainknak tipikus alakja Kepf Jakab, pelyvási körjegyző, a ki talán a harmadik járásban lakik Zsolnától. Ez jelenik meg mindenkor s ez használtatik fel