Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
114 245. orsaágos ülés 1898. február 19-én, szombaton. esetleg elvégeznők. Méltóztatnak elfogadni?(lgen!) Akkor ezt határozatilag kimondom, most pedig az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szimet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Következnek az interpelláeziók. (Zaj.) Hock János jegyző: Városy Gyula! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Városy Gyula: (Halljuk l Halljuk i) T. ház! A negyvennyolezas honvédek nyugdíjügyében szerencséra volt már néhány izben ebben a házban felszólalni és felszólalásaimra a t. miniszterelnök úr szíves is volt válaszolni. Ezen felszólalások, a melyekhez hozzájárult Lakatos Miklós t. képviselőtársamnak is a negyvennyolezas honvédek nyugdíjügyében tartott parlamenti előadása, az ország ezen ügy iránt érdeklődő közönségének figyelmét bizonyos fokig felhívták s úgy hiszem, innen történt az, hogy csekélységemet is némely kérésekkel megkeresték, sőt nyugdíjért való olyan folyamodványukat is elküldöttek egyesek, a melyek már a miniszterelnöki ügyosztálytól el lettek utasítva azon czím alatt, hogy: »a záros határidőn belül hondvédmivolta nem igazoltatván, kérelmével elutasíttatik«. Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úrhoz ma nem lehet szerencsém, a mennyiben lesz beszédemnek egészen a személyéhez szóló részlete, a mely őt egy bizonyos fokúlag kötelezi is. E tekintetben helyes volna, ha előadásomat meghallgatná. Midőn a miniszterelnök úr január kö zepén kijelentette interpellácziómra adott válaszában, hogy ő a záros határidőt fentertja és nyugdíjat senkinek sem ad, ezen utóbbi kijelentését később megváltoztatta és így módosította : »a záros határidőt fentartom, nyugdíjat azonban csak némelyeknek adok, a kik honvédmivoltukat kellő módon igazolni fogják*. Ez igen tág és elasztikus fogalom; ezért azt kérdem a miniszterelnök úrtól, a ki nincs itt, hogy kik azok az ő protezsáltjai, a kiket a negyvennyolezas honvédekből kiválaszt s őket saját felfogása szerint a nyugdíjra érdemeseknek tart? A miniszterelnök úr, midőn január közepén nekem válaszolt és midőn február elején Lakatos Miklós képviselőtársamnak beszédére is válaszolt, mind a két beszédben általánosságban és homályba burkolva, a 48-as honvédek nyugdíjazásinak kérdéséről úgy nyilatkozott, hogy jobb ezen ügyeket nem bolygatni, mert igen különös dolgok kerülnének felszínre, a melyek sem a honvédség, sem a mi érdekünkben nem állanak; hogy az állam nincs hivatva minden község házi koldusait eltartani; hogy a történt számos viszszaélésre való tekintettel ezeknek egyszer s mindenkorra való megszüntetését kívánja. Én | tehát a 48-as honvédek nevében egyenesen kérdem a miniszterelnök urat és felhívom arra, hogy államférfiúi beesületbe vágó kötelességének tekintse, hogy a 48-as honvédeket megillető tisztelet, méltányosság és elismerés alapján őket ezen gyanú alól itt a ház szine előtt tisztázni, vagy bebizonyítani azon gyanút név, hely, idő, személy szerint, mert mi ezen általános czím alatt, hogy a község koldusait nem tartjuk, azt értjük, hogy tehát csalók és alaptalanul folyamodók voltak azok, a kik a nyugdíjat az érdemesek elől elvonták. Mit cselekedett a miniszterelnök úr a csalásoknak, visszaéléseknek megtorlására ? Vájjon a nyugdíjat élvezők lajstromában fordűlnak-e még mindig elő olyanok, a kik csalárd módon jutottak a segélydijhoz? Számoljon a miniszterelnök úr erről, de általánosságban és burkoltan ne gyanúsítson. De van egy másik eset is, a mely interpellácziómnak tárgyát képezi. A többi közt hozzám fordul — és ez nagyon különös világításba helyezi a központi kormányzatot és a közigazgatást (Halljuk! Halljuk!) Kézdivásárhelyről idősb Thuróczy Dávid. Folyamodványát azon kérelemmel küldte kezeimhez, hogy nyugdíjügye rendeztessék. Őt a miniszterelnöki ügyosztályból már elutasították, még pedig ekképen (olvassa): »A záros határidőn belül Thuróczy Dávid nem igazolta 48-as honvéd mivoltát; azonfelül is egy forint házadót és négy forint kereseti adót fizet.* Ezzel szemben azonban Kézdivá sárhely polgármestere és főjegyzője szegénységi bizonyítványt állított ki részére, mely szerint neki sem ingó, sem ingatlan vagyona nincs és teljes értelemben vett szegény. Hát kinek van itt igaza? A kézdivásárhelyi előljáróságnak-e vagy pedig a miniszterelnöki ügyosztálynak? Amaz igazolta a teljes vagyontalanságot és ehhez hozzájárult a Kézdivásárhelyen állomásozó ezredorvos bizonyítványa is, a ki azt igazolja, hogy Thuróczy Dávidnak az egyik szemén szürke hályog, a másikon pedig látási gyengeség lévén, teljesen keresetképtelen. A miniszteri osztályban mégis négy forint kereseti adót jegyeztek fel. (Zaj.) Elnök (esenqet); Kérek egy kis csendet! Városy Gyula: Hogy történt ez, hogy Kézdivásárhely elöljáróságának bizonylata és a miniszteri ügyosztálynak ezen indokolása ellentétbe került? Ennek megvizsgálására kérem fel a miniszterelnök urat, és miután községről van szó, kérem a belügyminiszter urat is, indítsa meg a vizsgálatot Kézdivásárhely elöljárósága ellen, helyezze az ügyet teljes világításba, s ha közokirathamisítás történt, hajtsa végre a megtorlást. Ennélfogva interpelláczióm a következőleg hangzik: »Interpelláczió a miniszterelnök és a belügyminiszter urakhoz. .