Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
G 241. országos ülés 1898, február 15-én, kedden. tetnének, hanem a nép nyelvét beszélő tanerőket nyerhetnénk és a kultúra fejlesztésére megbízható nemzetiségi elemek is bevonhatók lennének. Még csak néhány szóval kivánok megemlékezni a tanfelügyelői intézményről, mert egye • nesen mulasztásnak tartanám, ha fel nem említeném, hogy a népnevelés terén elért haladásunk sok tekintetben a tanfelügyelők hazafias működésének köszönhető. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezen intézményt üdvösnek tartom, de hogy működésük minél eredményesebb lehessen, kívánatos volna, ha bizonyos fokig menő juriszdikczionális hatáskörrel ruháztatnának fel; és kívánatosnak tartanám azt is, hogy az 1400 és 1600 forint fizetést a tanfelügyelők fontos és társadalmi állására való tekintettel javíttatnék. T. ház! Tudom, hogy a népnevelés ügye és az azzal járó reformok megvalósítása első sorban pénz kérdése; de azt is tudom, hogy az egész állami szervezetnek nincsen egyetlen oly intézménye, melynél azt hasznosabban beruházni lehetne. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Teljes bizalommal vagyok az igen tisztelt közoktatási miniszter úr iránt, és eddigi tényei és programmja alapján hiszem, hogy a nemzeti népnevelés ügyét a hatalmában álló minden eszközzel továbbra is elő fogja mozdítani. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelől. Szónokot számosan üdvöslik.) Molnár Antal jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, helyesen járok el, ha, eddigi szokásomhoz híven, azonnal a vita elején szólalok fel és tárezám néhány kérdésére nézve előzetes tájékozást nyújtok. Talán helyeselni fogja a fc. ház azt is, ha ez alkalommal a magyar kultúrpolitikának nagy, összefoglaló gondolatai helyett inkább a legközelebbi teendők részletes expozéját terjesztem elő, annál is inkább, mert a magyar kultúrpolitika összefoglaló tételeit volt szerencsém már több alkalommal itt e házban fejtegetni. Hiszen azt is mondhatnám, hogy a magyar kultúrpolitikának azon nagy, általános tételei jóformán magna-ehartaként vannak a nemzet közvéleményébe beültetve, És ha ezek közül valamit szükséges szünet nélkül hangsúlyozni, %J 7 hegyen szabad épen erről a felelősségteljes helyről különösen csak ebből kettőt kiemelni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, hogy itt, ezen a magyar földön nekünk kötelességünk és hivatásunk a magyar kultúra faj súlyát emelni, mert a vezető és elsőrendű kultúrának itt, e földön a magyarnak kell lennie. (Élénk helyeslés jőbbfelől.) Ha nem a magyar lenne itt az elsőrendű kultúra, az nemzeti létünket alapjában ingatná meg. (Igazi Úgy van! jőbbfelől.) Nem erőszakos eszközökkel kell itt tért foglalni, hanem a magyar kultúrának tartalmával, erejével, vagy — ha úgy tetszik, — mondjuk, bájával és varázsával kell a hódító munkát elvégezni. (Tetszés jobbfélöl.) Ez az egyik tétel, a mit szünet nélkül hangsúlyozni kell. A másik tétel pedig az, a minek már most felszólalt t. képviselőtársam is kifejezést adott, hogy T az államnak, társadalomnak, egyeseknek és testületeknek sokkal fokozottabb mérvben kell a magyar kultúra ügyével foglalkozni, ennek áldozatot is hozni, a miként azt eddig tettük. De megígértem, hogy úgynevezett általános kultúrpolitikai tételekkel nem kivánok foglalkozni; áttérek tehát magukra a részletekre és kijelentem, hogy tisztán a közoktatási politikáról óhajtom nézeteimet kifejteni. (Helyeslés jőbbfelől.) Először is a népoktatásra és itt Sámuel Lázár képviselő úr felemlítette akt, hogy a népoktatási törvény revíziója programmomat képezi. T. ház! Ennek előmunkálataival foglalkozom, a közoktatási tanács szintén fog rövid idő múlva a népoktatási törvény revíziójával foglalkozni. Én mindinkább meggyőződöm arról, a minek már más alkalommal is kifejezést adtam, hogy nem novelláris úton, hanem teljes revízióval lehet csak a népoktatási törvényen javítani. (Helyeslés jobb/elől) Azt is kiemelem, a minek a t. képviselő úr szintén kifejezést adott, hogy a törvénynek nem aniyira a tanügyi, mint inkább a közigazgatási része az, mely különösen reformra szorul. Teljesen osztom abbeli nézetét is a képviselő úrnak, hogy nem volna helyes és ezélszerű most felekezeti harczot felidézni. A felekezeti érzékenység kerülésével kell az ügyet megoldani, de igenis hozzáteszem, hogy a felekezeti sztíkkebluséggel azonban nem kell megalkudni. (Helyeslés jobbfelöl.) Magam óhajtom azt, hogy ne csak a tanügyi közvéleményben jegeczesedjenek ki azok a tételek, melyek a népoktatási törvényben reformra szorulnak, hanem maguk az iskolafentartók is belássák azt, hogy szükséges reform. Csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni, hogy akkor, mikor még 1998 tanító nem tud magyarul, 2217 iskolában nem tanítják sikerrel a magyar nyelvet és a tanítók között van sok, a ki tud magyarul^ de nem akar tanítani, a fegyelmi eljárásoknál pedig, mikor megkeressük a főhatóságokat, ezek egy része meglehetős könnyedén bánik el a fegyelmi ügygyei és szemet huny a legerősebb állami izgatások tárgyában is, akkor az iskolaíentartókuak maguknak kell a kezüket szivükre tenni és fontos hazafias érdekek szempontjából maguknak követelni a népoktatási törvény oly revízióját, hogy az állam szuverenitása a maga erejében érvényesülhessen.
