Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-245
106 245. országos ttlés 1898. február 19-én, szombaton. formán, az egyiknek megengedjük, a másiknak nem, pártpolitikai szempontból. Nos, t. ház, még nem is döntöttem. Április 15-ét tűztem ki határidőül, hogy jelentsék be, kik azok, a kik iiyen mellékfoglalkozást tíznek. Egyszerre akarok dön teni és előre jelezem: nem az ő, hanem azok megnyugtatására, a kiket érdekel. Ennek a rendé létnek nem az a czélja. hogy a pénzintézeteknél minden mellékes állástól eltiltson, hanem csak az, hogy a kik nap nap után állandó igazgatói, vagy könyvvezetői teendőket folytatnak valamely pénzintézetnél, azok ne lehessenek ilyen állásban, mert azt csakugyan nem tartom összeférketőnek, hogy valaki egész nap a takarékpénztárban üljön és a melleit gimnáziumi igazgató, vagy ti'.nár legyen. De a ki havonként egyszer vagy kétszer jár be, az más. Vagy vannak helyek, a hol a tanáron kivííl mathematikus nincsen az egész városban, a ki nélkül tehát el sem lehetne végezni a különben közhasznú pénzintézetnél bizonyos teendőket. Ily esetben meg fogom engedni a mellékfoglalkozást A rendeletnek csak az volt a ezélja, hogy a pénzintézetnél állandó elfoglaltatással űzött visszaéléseket megszüntesse. A képviselő ár, nem is vettem ki egészen a beszédéből, mert olyan tekervényes úton járnak a gondolatai, gáncsolja-e vagy helyesli a magánórák adását megtiltó szabályt, de egészben véve ágy látszik, inkább gúnyolja azt, hogy a tanárok a magánórák adásától eltiltattak. Először nem tudja a képviselő úr, hogy nem én tiltottam el. Hívatalbeli elődeim tiltották el igen helyesen. És kinek a kívánságára? Maguknak a tanároknak kívánságára. Nem olvasta a minap a középiskolai tanáregyesület titkárának férfias, okos nyilatkozatát? Igenis azt mondják a tanári körök, a mi érdekünkben teszi a mini-zter és helyesen teszi, mert így annak a gyanúsításnak nem vagyunk kitéve, hogy privátakat adunk és a priváta czímén áteresztjük a fiúkat. Éu mást nem tetten 1 , mint hogy a kereskedelmi iskolák és felsőbb iskolák tanáraira is kiterjesztettem a régen létező tiltó rendeletet, mert ezeknél az iskoláknál abuzusok miatt erősen panaszkodtak. Ázt mondja azután a t. képviselő úr, hogy én a nepotizmus ellen is kiadtam rendeletet, — érti az egyetemi adjunktusok kérdésében ki adott leiratomat, — de előbb az összes rokonaimat jól elhelyeztem. Bizony isten kíváncsi vagyok a rokonaimra. Azt hiszem hiába erőltetem meg az eszemet, hogy a tanügyi pályán legalább, nem tudom, valami nagyobb állásra kineveztem volna valakit, a ki rokonom. Nem is emlékszem rá. De kijelentem, hogy ha egy olyan rokonom van, a ki alkalmas arra az állásra, nekem megvolna az a bátorságom és megvan az a bátorságom, hogy kinevezzem, mert miért jutna az abba a hátrányba, azért, mert véletlenül épen én vagyok a miniszter, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hogy ne neveztessék ki? Hanem mondhatom a t. képviselő urnak, higyje el, vannak itt oly képviselő urak, a kik ismerik családi összeköttetéseimet és jól tudják, hogy én nepotizmust nem igen gyakorlok. Városy Gyula: Talán jó barátai vannak? (Élénk derültség jobbfelől.) Megjelent a lapokban, tessék kutatni! Elnök: Talán nem akar a képviselő ár beszédet tartani mostan ? (Derültség és helyeslés jobbfelől.) Városy Gyula: Félremagyarázta szavaimat ! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Majd megmagyarázom. A t. képviselő úr azt mondja, hogy egy lap irta azt, hogy én rokonaimat jól elhelyeztem. Városy Gyula: Atyafiait! Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Nem tudom, melyik lapban volt ez állítólag, gondolom a Hazánkban. Én ezt nem olvastam. Én ugyan szorgalmas olvasója vagyok a Hazánknak, mert ritka nap, hogy nagyon kellemes megtámadásokban ne részesítsen, de épen ezt a számát a Hazánknak nem olvastam. De ha olvastam volna is, nem ismerem el azt a kötelezettséget, hogy minden kéjitelen hírlapi állításra reflektáljak. (Úgy van.' Úgy van! jóbbfelol. Mozgás a szélső baloldalon.) Ha arról vagyok meggyőződve, hogy a mit irnak a lapokban, az csak rosszakaratú egyének hiszik el, nekem a jobbak meggyőződése, lelkiismeretes szava elég arra, hogy az olyan táaiadásokra ne reflektáljak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De más panasza is Van a. képviselő úrnak. Nagy hibát követtem el azzal, hogy kiadtam a protekczió ellen a rendeletet. Először nem is én adtam ki egyedül, a kollégáim is kiadták, mégpedig azért, mert egy-egy állás elnyerésére mozgósítottak mindenkit, a kit csak lehet, pártkülönbség nélkül, a kirőí feltételezték, hogy némi befolyással bir. Azt sem tartom helyesnek, hogy egyes városok azzal jönnek, hogy csak ezt a tanárt, mást ne nevezzünk oda ki, ezt el ne helyezzük, mert összedől a város! Az ilyen eljárás ellen volt intézve az a rendelet és — azt hiszem — helyes volt azt kibocsátani. Azt is mondhatom, ha szabad arra hivatkozui, hogy e rendelet a közvélemény helyeslésével találkozott. (Helyeslés jobbfelöl.) Hanem más dolog is van. Azt mondja a képviselő úr, hogy kiadtam ugyan a rendeletet, de a gyakorlatban nem alkalmazom. A képviselő úr a legjobban emlékezhetik rá, hogy nem gyakoroltam a protekeziót olyan mértékben, a mint
