Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.

Ülésnapok - 1896-245

245. országos ülés 1898. február 19-én, szombaton, 99 oldalon.) a parlamenti intézmények dekadencziái, a törvényesen biztosított alkotmányos jogoknak elgázolása és konfiskálása (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és mindennek tetejébe azután a nép vallásos érzületének és hitének aláásása, megingatása, a mikor a tömegek belevonatnak a vallásos intézmények elleni demonstráezióba hivatalos rendezés mellett; nohát, t, ház, az ele­gendő magyarázata az anarchiának. (Helyeslés balfelöl.) Nevetséges naivitás és abszurditás azt hinni, hogy tizenkét külföldi szabólegény megcsinál­hatta azt, hogy Magyarország legszebb része, ott a hol a magyar nép színe-java él, ma fegy­verben és vérben áll. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem! Ezt azok csinálták, a kik éveken át rendszeresen űzött tévesztett közgazda­sági politikával (Úgy van! Ügy van! a balolda­lon.) megtámadták a nép anyagi megélhetésének a föltételeit és ugyanakkor parallel ezzel meg­támadták vallásos intézményeit, hitét és vallá­sos érzületét. (Ügy van! a baloldalon.) Egy nagy fekély fakadt ki Magyarországon, egy romlásos régime következménye. Ez a véres mozgalom lezárása egy inposzibilis politika számlájának, így odajutottunk, hogy ebben az esztendőben, a mikor a nemzet ünnepelni fogja a 48-diki szabad alkotmányos intézmények megteremtését, kivételes állapotokat, — a melyeket én szük­ségesnek tartok, — de melyeket a törvény­hozástól kell kérni . . . Gr. Apponyi Albert: Ez úgy van! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Asbóth János: . . . kénye-kedve szerint, elkésve és fejetlenül alkalmaz a belügyminiszter úr. Odajutottunk, hogy elkeseredés fog el minden embert, a kiben dinasztikus érzület van, és az megvan minden jó magyar emberben, és hogy arczunkba szökik a vér a szégyentől és indig­náeziótól, hogy mikor 8 Felsége ötven éves uralmának jubileumát készül megülni.... (Fel­Máltások a szélső baloldalon: Nálunk nem!) Thaly Kálmán: 1867-től tessék számí­tani az uralkodást! Rakovszky István: Az uralkodás mégis csak ötven éyes! Barta Ödön: De nem törvényes uralkodás ! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hallgassák meg csendben a szónokot! Asbóth János: Ismétlem: hogy mikor ő Felsége ötven éves uralmát készül megülni, . akkor mi odajutottunk, hogy szeretett jó királyunk, (Éljenzés.) a kit imád az egész magyar nemzet, mert mindnyájan tudjuk és át vagyunk hatva attól, hogy nincsen más óhaja, és egy hosszú élet nagy megpróbáltatásai és súlyos terhei közben nincsen más vágya és vigasza, mint boldogulni látni népeit; mert látjuk és tudjak azt, hogy ebből a czélból kész saját szivének és saját érzületének minden áldozatára, hogy, ha magyar tanácsosai azt mondják neki, hogy: ez a magyar nép kívánsága, hogy a szeretett jó királynak, a kit az Isten tartson és Őrizzen, (Éljenzés.) de őrizzen meg mindenekelőtt a rósz tanácsadóktól, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ötven éves uralkodásának jubileumát azzal készülnek megünnepelni, hogy a közös hadügyminiszternek tanácskoznia kell a miniszter­elnökkel, hogy miképen mobilizáltassék a had­sereg, nem a király és a nemzet ellenségei ellen, hanem a magyarnép ellen. (Úgy van! Igaz! balfelöl.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Bessenyei Ferencz: T. ház! Személyes kérdés czíméa esedezem a t. ház becses türel­méért. Asbóth János képviselő úr azt mondta, hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslat felett a főrendiházban történt szavazás alkalmá­val azok közt a kik a múzeum lépcsőjén állot­tak, én is ott voltam és a herczegprimást, a püspököket és a nőket én is lehurrogtam és le­gyaláztam. (Ellenmondás bálfelöl.) Bocsánatot kérek, ez a kérdés nem először fordul elő itt a házba gróf Batthyány Tivadar úr, most is képviselő, ugyan akkor nem a szabad­elvű párt tagja, felemlítette ezt, de nem nevezett meg, csak czélzáskép említette, hogy a kor­mánypárt egyes tagjai is ott voltak, és én nehogy csak árnyéka is rám háruljon, azonnal felkeltem és kijelentettem, hogy soha annyira alávalónak nem tartottam magamat, hogy képes lennék nőket legyalázni és lehurrogni, mert sokkal szentebb és tiszteltebb előttem a női becsület, semhogy magamnak megengedhetném ezt. Én nem tartoztam azokhoz sem, a kik ott illetlen ki­fejezésekkel illeték azon férfiakat, a kik csak törvényes jogaikat gyakorolták akkor, mikor meggyőződésük szerint szavaztak. Eu tehát kénytelen vagyok e vádat, nehogy rajtam szá­raljon, visszautasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Még csak annyit jegyzek meg, hogy ez állításnak épen annyi az alapja és a valósága, mint azon távirat tartalmának, a mely annak idejében Htobsából érkezett. (Derültség jobbfelöl.) Asbóth János : T. ház! Én csak annyit mondtam, hogy a képviselő úr ott volt. De ha a t. képviselő úr kijelenti, (Nagy zaj. HaUjuk ! Halljuk!) hogy semmi befolyása sem volt azon dologra, azt én készségesen elismerem, ezt a rektifikácziót elfogadom és eleget teszek kíván­ságának. (Zaj.) Bessenyei Ferencz. Kijelentettem már azon alkalommal, mikor gróf Batthyány Tivadar ezt itt a ház szine előtt felhozta, — és a törvény­hozó testület naplói bizonyára tanúságot tehet­13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom