Képviselőházi napló, 1896. XIII. kötet • 1898. február 15–márczius 8.
Ülésnapok - 1896-241
4 241. országos ülés 1898. , február 15-én, kedden. jogát is képezi és mert az államnak ezen jogát e házban senki kétségbe nem vonta, ezen jognak fejtegetésével foglalkozni is felesleges. Nemcsak az állam ezen jogát, de készséggel azt is elismerem, hogy a népoktatással járó állami érdekek, legteljesebben maga az állam által leimének biztosíthatók és én mindezek daczára a kizárólagos államosítást, ez idő szerint, sem czélszertínek, de még keresztülvihetőnek sem tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Ma úgy állunk, t. ház, hogy a 17.000 népiskola közül 1200 az állami iskolák száma, általános államosítás esetére a szükségképen felállítandó iskolák hozzászámításával körülbelül 15.000 népiskolát kellene felállítanunk és fentartanunk. Ezen feladat oly óriási beruházást és feutartási költséget igényelne, hogy eltekintve a tanítóhíányto], az ily gyökeres átalakulással járó adminisztratív nehézségektől — mondom — ezen akadályoktól egészen eltekintve, az állam pénzügyi egyensúlyának megzavarása nélkül, ezen feladat teljesítésére hosszú ideig nem is gondol hatunk. Hasonló fontos akadálya az általános államosítás eszméjének azon féltékenység és érzékenység, a melylyel az egyes felekezetek és nemzetiségek az iskolájukat érintő minden intézkedés iránt viseltetnek. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és én nem szeretném a felkeltett ellenhatást oly törvényes alkotások által növelu^ a melyek, ha nem is okúi, de mindenesetre ürügyűl szolgálhatnának izgatásra és a felekezeti béke megzavarására. Hogy a népnevelés terén sikerrel haladhassunk, különben is szükségünk van az összes erőtényezők közrehatására és ezért oda kell törekednünk, hogy az állami tevékenységet és erőt, a felekezeti és nemzetiségi erővel szolidáris kapcsolatba hozzuk és egyesítsük, és nem arra, hogy ezen erőket egymással szembe állítsuk. (Helyeslés jobbfelöl.) És elvégre, t. ház, az általános államosítást önmagában úgy én sem tekinthetem önálló czélnak, hanem csupán eszköznek arra, hogy a kor szinvonalán álló oly iskolánk legyen, a melyben a hazafias nemzeti szellem és az állami nyelv kellő ápolásban részesül; és ha ezen cz'él, alkalmas más eszközökkel elérhető, úgy a kizárólagos államosítás, melynek egyelőre leküzdhetlen akadályait már érintettem, feleslegessé válnék. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) A népnevelés körül mutatkozó hiányok és \isszaélések egyik okát főleg abban találom, hogy az érvényben levő 1868-iki népoktatási törvény á közoktatási kormányzatnak nem nyújt kellő módot és hatalmat árra, hogy úgy a népiskolák, valamint a tanítóképezdékkel szemben Rendes bevételek, VII. fejezet, 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 317.948 forint. Sámuel Lázár! (Halljuk! Halljuk!) Sámuel Lázár: T. képviselőház! (Halljuk!) A közoktatási kérdések keretében nincsen foníosabb és az országra nézve jelentó'ségteljesebb, mint a népoktatás ügye; ezzel áll szoros összefüggésben az államnak nemzeti alapon való kiépítése, gazdászati haladásunk és sok tekintetben kifelé való hatalmunk, tekintélyünk. Ezért a népnevelés fontosságát pártkülönbség nélkül mindig elismerte a ház minden tagja és csupán az ország pénzügyi helyzete volt a múltban és sajnos akadálya még most is a fokozottabb fejlesztésnek. Jól tudom, hogy az országnak sem szellemi értékét, sem kulturális erejét számokkal kifejezni nem lehet, de a számokból mégis lehet következtetéseket vonni és szembe állítani az 1870. évi első miniszteri jelentést az igen tisztelt miniszter úr által benyújtott 26, jelentés adataival. - . ; Ezen két jelentés adatainak összeállításából megtudjuk, hogy e két jelentés benyújtása között letelt 26 évi bosszú időköz alatt a tankötelesek száma 600.000-rel emelkedett, az iskolába járók aránya 48-ról 80 százalékra, a magyar tannyelvű iskolák aránya pedig 40-ről ij 1 /^ százalékra emelkedett. Ezen adatok valóban alig remélt haladást és azon örvendetes eredményt mutatják, hogy ifjúságunk számban -és magyai érzelmében erősbödik. . Ha azonban, t. ház, a népnevelés ügyét őszinte bírálat alá akarjuk venni, úgy tagadhatatlanul oly jelenségekkel találkozunk, a melyek jövőben az állam és társadalmi erők fokozott tevékenységét kell, hogy igénybe vegyék. Ha azt látjuk, hogy még ma is, a tankötelesek több mint 20 százaléka iskola és tanító hiányában nem részesül tanításban; ha látjuk, hogy az országban még ma is, a magyar állami nyelv nélkül 3700 iskola áll fenn; hogy 700 iskola szünetel tanító hiánya miatt és hogy számos iskolában a magyar állameszme ellen izgatnak és tanítanak; ha mindezt látjuk és tapasztaljuk, akkor meghiszem, nemcsak a tanügyi, hanem első sorban állampolitikai szempontból kötelességünk népuevelésünk ügyével minél behatóbban foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől) A kultúrpolitika czélja és irányzatára nézve, azt hiszem, egyetértünk mindnyájan, de egyet kell értenünk abban is, hogy államellenes üzelmeket és tanításokat megtűrnünk nem lehet és nem szabad. Kétségtelen, t. ház, hogy a népoktatáshoz fűződő fontos állami érdekek folytán, a népnevelés az aljamnak nemcsak feladatat, hanem j
