Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-226

gg 286. onwftgoft «é» 1898. január 27-én, csfltSrWkSn. latkozott (olvassa): »Törekvésünk lesz, hogy a magyar állam magyar nemzeti irányban való fejlesztése, a magyar állam eszme biztosítása és fentiirtása, minden ez ellen irányuló törvényellenes és államellenes tendencziák és izgatások határozott leküzdése és elfogadása,« (Helyeslés jobbfelöl.) Ehhez nyomatékosság kedvéért még hozzátette (olvassa): »Az egységes magyar állam magyar jellegének első sorban leendő ápolását korlátok közé szorítani nem engedem.« (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Én meg vagyok róla győződve, sőt tudom, hogy ez a nyilatkozat nem miniszteri programmja a kormányelnök úrnak, hanem politikai eszménye a közpályán töltölt ejíész életének. (Élénk tetszés és éljenzés jobbfelöl.) És mert kijelentését e kérdésekben a teljesített hazafias tettek egész sora nehéz küzdelmes évek eredménye előzte meg, (Élénk éljenzés jobbfelöl.) és mert három év alatt ezen kijelentéseket a valódi nemzeti sikerek egész sora követte : (Igás! Úgy van! jobbfelöl.) tisztában lehet a t. ház, és tisztában lehet vele az ország, hogy mily komolyan fogta fel ez a kabinet hivatását ebben a kérdésben, a nélkül, hogy a nemzetiségeknek törvényben biztosított jogait csak egyik ujjhegygyel is érintette volna (Úgy van! jobbfelöl.) Csak körfíl kell nézni és láthatja mindenki, elismerik maguk ellenségeink is, hogy mióta ez a kabinet kormányon van, a nemzetiségi mozgalom sokat vesztett alattomos tüzéből, és hogy vállalkozásukat nem egy kudarcz érte. (Derültség és ellenmondás a szélső baloldalon.) Erre a nevetésre, maguknak ellenségeinknek vallomásával felelek, felolvasván a »Drep tatea« erre vonatkozó kijelentéseit. A »Dreptatea« ezt irta (olvassa): »Ez az éberség—tudniillik a kormány ébersége — vigyáz minden lépésünkre és mihelyt valami román nemzetiségi akcziót sejt készülőben, jól tudja, miként kell azt még csirájában is elfojtani.* Rövid vonásokban rámutathatok addig a határkővekre, melyek e tekintetben a kormány politikáját s annak határozott irányát jelzik. így például, ott van a községek hivatalos elnevezéséről szóló törvényjavaslat, illetőleg most már törvény, a melyet én nagyon szimptomatikus jelentőségűnek tartok nem csak a t. kormány politikai irányára, hanem a közfelfogásra is. Mikor azt látjuk, hogy oly intézkedések miatt, melyek senkinek jogát nem sértik, (Igaz! a jobboldalon.) ott a kerületekben, ott a városokban, ott a nemzetiség lakta területeken izgtlmakat igyekeznek szítani a nemzetiségi izgatók, ebből csak az következik, hogy a mi nagy engedékenységünk, nagy türelmünk nem eredményezett egyebet annál, (Igaz! Úgy van! a jobb oldalon.) hogy a magyar állam szuverenitásáról, a magyar állam nemzeti feladatairól, a magyar állami jogköréről téves fogalmak gyökereztek meg a honpolgárok egy részének gondolkodásában. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez csak azt bizonyítja, hogy oly ingerültség, oly elkeseredés, oly ellenszegülés, a faji érvényesülés oly mohó vágya vesz erőt az embereken a nemzeti poli tika legkisebb, legóvatosabb lépésére, mintha legalább is Svájczban élnénk, s nem a magyar nép ezeréves nemzeti államában. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) A szerb kongresszus elnapolása, a fiumei közigazgatás rendezése, a román király budapesti látogatása, mely csak a magyar miniszterelnöknek a külügyek vitelére gyakorolt törvényes befolyásával jöhetett létre: mindezek bizonyítékai állításaimnak. De én nem arra fektetem a fősúlyt, hogy három rövid év alatt, mikor a kormány tevékenysége más igen fontos kérdésekkel volt igénybevéve, hány javaslata, hány intézkedése, hány nyilvánosságra került, vagy nyilvánosságra nem került rendelete vitt bennünket közelebb a czélhoz. A fődolog az, minden lépése, minden javaslata, minden intézkedése e czél szolgálatában állott, és hogy az ő tevékenységét ezen a téren a mulasztásnak még csak árnyéka sem érheti. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) A fősúlyt én mégis arra helyezem, hogy a korona és nemzet érzelmeinek harmóniába hozatalára s e harmónia épségben tartására törekedett a kormány, s azt politikai pályájának legkomolyabb feladata gyanánt fogta fel. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) A szomszéd állam belső zavarai, a nemesebb részek bajára mutató állandó hideglelése állandó veszedelmét képezi a monarchia nagyhatalmú állását biztosító dualizmusnak. Ezekből a zavarokból mi levonhatjuk azt a tanúságot, hogy Ausztria birtoka, hogy a monarchia nagyhatalmi állása ma már csak az egységes s konsolidált Magyarország által biztosítható. (Igaz! jobbfelöl.) Mert nemhogy maga a federativ államszerkezet, hanem már az arra való komoly törekvés is meggyengítette az állami élet minden alapjait s megnövelte a kifelé gravitáló törekvéseket és vakmerőségét azoknak, kik idegen államokban keresik politikájuk természetét. A magyar államnak szüksége van arra, hogy maga a dinasztia álljon élére a nemzeti törekvéseknek ; viszont a dinasztia nagyhatalmi politikájának szüksége van az egységes konszolidált, a nemzeti politika útján járó Magyarországra. (Igaz! a jobboldalon.) Es ha én ebből a két szempontbői bírálom meg a t. kormány azon törekvését, hogy minden lépésében a nemzeti politikának hódol, akkor ki kell jelentenem, hogy a politikája nem-