Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-225
225. orsságos ülés 1898. január 26-án, szerdán. 73 egyesülését és rendőrileg szabályozza a szólásszabadságot. Egy államban, a hol az állampolgároknak minden vétsége és minden bűntettével szemben fennáll a büntetőjog minden következménye, én azt hiszem, hogy nagyobb visszaélést egy miniszter nem követhet el, mint hogy ha az állampolgár egyéni szabad megnyilatkozásának bármiféle korlátokat állít fel. Épen azért terjed Magyarországon a leghely tel énebb irányban a szoczializmus — és ebben téved gróf Zichy János t. képviselőtársam — mert a miniszter úr a szabad gyülekezési jogot nem engedi meg s azoknak a munkásoknak nem nyit tért arra, hogy azokon a nyílt gyűléseken magukat kipanaszolhassák és kibeszélhessék. Ok magukban egy üldözött népet látnak, a melyre békó van verve, mely gyűlésen szabadon meg nem jelenhet, sőt ha megjelenhet is, a rendőr akkor szólítja le a szószékről, a mikor neki tetszik. Nagyon természetes, hogy az a munkás, a ki e tekintetben a maga panaszát, a maga jogos, vagy jogtalan kívánságát ki nem fejezheti, keres magának titkos gyűléseket ; ezen titkos gyűlésen ellenőrizetlenül, apródonkint nő és fejlődik az az érzés, a mely magára az állami életnek rendjére esetleg veszélyt hozható lehet. Épen ezért, t. képviselőház, az államéletben minden polgárnak — e tekintetben munkás é.^ úr között különbséget tenni én nem kívánok — joga legyen szabadon gyülekezni és szabadon beszélni, elmondani a maga panaszát, hallja mer azt a törvényhozás, hallja meg azt a kormány, foglalkozzék vele a közvélemény, csak úgy lehetünk igazságos bírái annak a munkásvilágnak, hogyha módunk van az ő panaszaikat nyílt gyűléseken folytatott tárgyalások útján hallani, ismerni és objektíve megítélni. (Helyeslés a szélsőbalon.) E tekintetben tehát én nemcsak hogy egyáltalában nem helyeslem, de feltétlenül elitéiem a belügyi kormányzat azon ténykedését, hogy részben a munkás-egyletek alakulását, másrészről a munkásgyíílések szabad megtart hatását és a munkásgytíléseken a szabad szónak, gondolkozásnak teljes kifejthetését állandóan, rendszeresen mindenütt lehetetlenné teszi. T. képviselőház! Ázt mondja gróf Zichy János t. képviselőtársam, hogy a szocziálizmus mérge elég a vallás tüzénél, tehát a valláserkölcs ápolására kell az államnak, mint ilyennek különös súlyt fektetni. Az én meggyőződésem szerint nem az állam feladata a valláserkölcs ápolása és nevelése, sőt az államnak nem is szabad, nem is engedném, hogy a vallásos életnek bármily statuális rendszeréhez hozzá nyúljon és azt korlátozza. Hanem akkor nagyon téved gróf Zichy János t. képviselőtársam, ha azt mondja, hogy a szoczailizmus mérge el fog égni, mihelyt az emberek a templomba járnak. A szoc z j a ii z . KÉPVH, NAPLÓ. 1896—1901. XII. KÖTET. nius maga, mint tan, szintén hit, szintén vallás, és téved, a ki azt hiszi, hogy azt a hitet, a mely a szoezialista lelkében él, bármiféle más vallás pótolja. Semmisem. Ez is egy meggyőződéi, ez is egy tan, ez is egy hit, ezen hit ápolja és ad erőt annak a népnek, hogy az ő vágyai és reményei megvalósulnak. És épen azért, mert a hitnek megvan a maga vonzó ereje, a mely mint tűz terjed, kell az államnak megengednie azt, hogy e tekintetben minden gyülekezés szabad és nyilt legyen, a szólás teljes szabadsága biztosítva legyen, a sajtószabadság e tekintetben egyáltalában ne korlátoztassék. Az nem a közhatalom dolga, hogy a sajtószabadság korlátoztassék, a bíróság dolga, hogy megbüntesse azt, a ki a sajtószabadsággal visszaél, a bíróság dolga, hogyha valaki a szólásszabadságot az állami jogrend megsértésére használja fel, vagy bárkinek megbántáíára, meg toroltassék; a bíróság dolga az, hogy a gyülekezésijoggal történt bárminemű visszaélés szintén kellőkép megtoroltassék. Hanem hogyha a közhatalom a maga tetszése szerint ad jogot, vagy von el, engedi a sajtószabadságot, vagy korlátozza, engedi meg a szólásszabadságot, vagy nem engedi meg; ez egy szabad állammal s egy szabad állam intézményével, szellemével egyáltalában össze nem fér és meg nem engedhető. Azt mondja t. képviselőtársam gróf Ziehy János, hogy ne haladjon a t. kormány oly sebesen a liberalizmus útján. De hisz nem a liberalizmus döntötte meg nálunk a közszabalsigot és minden alkotmányom jogot, hanem a liberalizmussal való visszaélés, a mikor anuak köpenye alatt ellenőrizhetlentíl támadják meg a közszabadság intézményét. Mert a parlament többségében nincs meg az az erkölcsi érzék, hogy a kormányt bármely működésében kikorrigálja, vagy rendre utasítsa. Míg itt Arányi Miksa és Lánczy Leó képviselő urak az ország helyzetét, államháztartásunk egyensúlya révén a legvirágáóbbnak tünteti fel, addig az ország minden tájáról az inség szava kiált fel a kormányzat felé, s a parlamentet nem tájékoztatja senki, hogy a kormány mit akar tenni az annyi helyen uralkodó éhinség megszüntetésére. Midőn e kérdésben interpelláltam a t. földmíveléstigyi miniszter urat, azt felelte: én senkinek kenyeret nem adok, hanem adok munkát mindenkinek. Most egymást éri a sok, egyes képviselőhöz, s hozzá, mint a sajtó képviselőjéhez is, a vidékről érkező panasz, hogy a helyi hatóságok nem bírnak semmit sem tenni az inség ellen. Hát hol van a földmívelésügyi miniszter az ígért munkával ? Hol van a miniszter úr a jóakaratával, a melylyel a házat traktálva elmondta, hogy gondoskodott, hogy a 10
