Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

225. országos Ülés 1898. január 36-án, saerdán. 71 szik előttünk, ez az elsőrendű egyedüli alkalom arra, hogy az államkormányzat minden tényezőjét kritika tárgyává tegyük s a kormány figyelmét — habár hasztalan, ilyen parlamenti többséggel szemben pedig egyáltalán sikertelen — legalább a közvélemény ébresztgetése érdekében felhívjuk mindazon hibákra, a melyek e tekintetben a nemzet közérzületében kifogásokat és elégületlenséget szülnek. A közigazgatás terén csak a következő jelenségekre utalok: Arányi Miksa t. képviselőtársammal szemben, a ki alkotmányos életünk teljes kiépítését és befejezését látja és e tekintetben legnagyobb bizalommal van a kormány iránt: tessék arra a jelenségre figyelni, hogy maholnap az állami élet mindazon terén, hol az állampolgár, mint hivatalnok, az állammal,— nem az állammal, nem jól mondom, a kormánynyal — bármiféle vonatkozásban van, ott az egyéni szabad és független goadolkozási mód teljesen ki van ölve. Tegnap például gróf Zichy János t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy az állami tisztviselők a választásoknál mily visszaéléseket követnek el s úgymond épen azért, mert e tekintetben csak a korrapczió teijesztését látná, nem volna hajlandó semmi áron belemenni, hogy ennek a kormánynak veretése alatt vagy akármely más kormány vezetése alatt az állami adminisztráczió behozaösék, hogy a megyei és községi tisztviselők kineveztessenek. Nagy tévedésben van e tekintetben gróf Zichy János t. képviselőtársam. Ez egy oly jelenség, a melyre kevesen vannak figyelemmel Magyarországon, de a melyet lát mindenki, a ki közelről, a tűzhelynél figyeli és észleli a dolgokat Az a járásbíró és törvényszéki elnök csak kivételesen korteskedik, csak kivételesen gyakorol pressziót a választásnál a választó közönség gondolkozás módjára Hanem a megyei és a községi tiszt viselők képeznek olyan rajt, a mely, mikor a választás megindul, a járás minden vonalát ellepi, a polgárok minden ablakát megkopogtatja a maga jelöltje érdekében. Nagyon természetes, hogy az a jelölt egyáltalában nem függetlenségi párti. (Zaj. Elnök csenget) Ez rendszerint mindig kormánypárti, úgy, hogy ma az államkormányzatnak, parlamenti többségnek hűbb csatlósa a korteskedés terén agyáltalán nincs a tisztviselői világban sehol, mint a megyei és a városi tisztikarban. És hogy ha más aggodalmaim nem volnának, egy perczig sem haboznám kijelenteni, hogy jobb lesz a helyzet Magyarországon abban a pillanatban, mihelyt úgy nevezik ki a megyei tisztviselőt, mert akkor az kevésbbé korteskedik, mint ma cselekszi. Megmondom az okát, t. ház. Mert mostani törvényeink a főispán kezébe letett kandidaczionális jognál fogva lehetetlenné teszik minden oly megyei tisztviselő exisztencziáját, a ki a főispánnak a kortes-küzdelmekben a legnagyobb szolgálatokra nem kész és nem képes. Pusztán csakis annak az embernek van haladása, sőt egyedül annak van exisztencziája a megyei és községi kormányzatban, a ki hű kortese a kormánynak és a főispánnak és rendre pusztúi a megyei és a községi élettől mindaz, a ki a főispánnak nem vak és készséges eszköze. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Magyarországon ma-holnap a közfunkczionárius élet terén nem lesz egyetlenegy ember, a ki a nemzet ellenzékének szolgálatában állhatna, mert azokat, bármily tisztességes és jóravaló hivatalnokai is a megyéitek és a városnak, épúgy boykottálja a főispán, mint a szakminiszter úr törli Chorin Ferenczet és Emmer Kornélt a bizottságokból. Csak szemelvényképen említem fel, hogy tudok vármegyét, a melyben két év alatt 12 törzsökös tisztviselőt, a kik a közönség bizalmát és szeretetét ma is változatlanul birják, üldöztek ki a hivatalból, tekintet nélkül azoknak családi exisztencziájára, csak azért, mert azok a főispánn ik nem voltak eszközei, mert volt bennük politika? meggyőződés és független gondolkodásmód arra, hogy a választásnál úgy szavazzanak, a mint azt nekik lelkiismeretük sugalta. Ei>ben az országban tehát ne beszéljen Arányi Miksa t. képviselőtársam az alkotmányos élet befejezéséről és betetőzéséről. Alkotmányos élet itt nincsen; az alkotmányos élet elsőrendű feltétele: a törvénynek úgy a törvényt alkalmazó, mint az alkalmazott általi rendíthetetlen tisztelete. Kérdezem a t. képviselő urat — ha ő nem tudja, én számtalan esetet fogok neki mondani — vájjon ha a kormánynak érdekében áll, van-e oly törvény, a melyet meg nem szeg? És az ellen, a kormányzati felelősség elvénél fogva, abszolúte semmi orvosszer nincsen sem a parlamentben, sem a közvéleményben sehol. (Igaz! Úgy van! a szélső hálóidalon.) Ha egy országban, melyet alkotmányos államnak nevezünk, a törvénytisztelet kihal a polgárok kebeléből, az természetes akkor, a midőn a polgár azt tapasztalja, hogy csak addig vau meg a törvény iránti tisztelet a törvényt alkalmazók részéről, a míg annak szigorú alkalmazása nekik kényelmes és hasznos ; de egyáltalán aggodalom nélkül sérti meg a törvényt és él vissza vele nemcsak miniszter, hanem bármely hivatalnok, mihelyt azzal bármely korte3szolgálatot vél tenni a kormánynak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ne menjünk ki az ország vidékeire a törvénynyel való visszaélés tekintetében, hanem itt, helyben maradjunk, méltóztassék csak Budapesten figyelemmel kisérni azokat a napról-napra fellépi) és minden törvénytisztelő s rendszerető polgárt felháborító törvénysértéseket, a melyek a budapesti állami rendőrség által elkövettetnek.