Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-225

225. országos ülés 1898. január 26-án, szerdán. 69 hogy mi mezőgazdasági állam vagyunk s hogy a mezőgazdasággal foglalkozó polgárság az igazi államfentartó elem: ennek daczára 1875 óta semmi sem történt az akkori rögtönzött és igazságtalan kataszter alapján megállapított földadó szabályozása ügyében. T. képviselőház ! Eltekintve Horánszky Nándor t. képviselő úrnak pénzügyileg nagyszabású beszédétől, a mely mig egyrészt jogos, másrészt igazságos kritikája az állam pénzügyi kormányzatának, azt hiszem, hogy akkor, a mikor a költségvetés általános tárgyalása van, nem pusztán a költségvetés pénzügye szempontjai, hanem egyáltalán az egész állam-kormányzati szellem kell, hogy a parlamenti bírálat tárgya legyen: bírálat tárgyát képezze politikailag épúgy, mint a közigazgatás, igazságszolgáltatás és közkorwányzat terén megnyilatkozó mindenféle tevékenységet illetőleg. A magam részéről különösen erre fektetem a fősúlyt és ez a szempont az, a melyet magamnak a költségvetés általános tárgyalásánál vezérelvül kitűztem és a mely szempontból magának a kormánynak ténykedéseit bírálni kívánom. Nagyon szomorú jelenséget látunk ma a parlamentben. A legszomorúbb jelenség, hogy az állam félmilliárdos költségvetésének tárgyalásánál egyáltalán maga az ellenzék részéről a bírálat ama kötelességét, a melyet tőle a nemzet joggal elvár, sőt a miért egyedül és föltétlenül küldi a parlamentbe a nemzet a maga képviselőit, oly mértékben gyakorolni nem tapasztaljuk, a mint azt a nemzet tőlünk jogosan megvárja és megköveteli. Mert abban igaza van Páder Rezső t. képviselőtársamnak, hogy a költségvetések tárgyalásánál a helyzet az, hogy legyen az a költségvetés egész keretében egy fél milliárdnyi kerek összeget magában foglaló, abból a tárgyalás folyamán és következtében csak tíz krajczár sem fog törölteini, vagy a költségvetés annyival emeltetni. Ez mutatja azt, hogy ebben a parlamentben a költségvetés tárgyalásánál nem a költségvetés tételeinek a feljebb emelése, vagy lejebb szállítása képezi a parlament hivatását, hanem feladatát képezi a parlamentnek a kormánynyal szemben a kormányzatban tapasztalt hibákra nézve a parlament vitája által jogosan követelt kritika és evvel egyúttal azon várakozások felállítása, a melyeket a parlament és különösen a kormány működésének ellenőrzésére elsősorban hivatott ellenzék a kormányzattól vár, a kormányzatban levő hibák kikorrigálása érdekében. Ezen szempont által vezéreltetem magamat itt megtartandó beszédemben. A mennyiben e tekintetben hosszasabban kívánok a kormányzat kérdéseivel foglalkozni, tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék öt pereznyi szünetet adni, hogy azután a többi időt igénybe vehessem. Elnök: A képviselő úr kérhet szünetet bármikor, ha elfáradt; de nem gondolom, hogy most annyira fáradt, hogy beszédét már félbe kellene szakítania. (Derültség jobbfelöl.) Ebből az okból kérheti a szünetet a képviselő úr és az rögtön meg fog adatni. Sima Ferencz: Nekem egészen mindegy, csak azután a t. elnök úr ne később adja meg. Elnök: Kéivm, tessék folytatni! Sima Ferencz: T. képviselőház! A mikor a kormány működését bírálni akarom, elsősorban egy, addig a parlamenti életben soha nem tapasztalt körülményre kívánom a t. ház figyelmét felhívni. Eddig, 1867 óta, talán még Tisza Kálmán kormányzásának idejében is, maga a párt és különösen a pártban uralkodó szellem és hangulat volt az irányadója, a kormányzat tevékenységének és szellemének. Most egészen megfordítva van. Most nem a parlamenti többség adja meg az irányát a kormány tevékenységének, hanem a kormány tartja kezében a parlamenti többséget és dirigálja saját belátása és tetszése szerint. Ezt a jelenséget csak azért emelem ki, mert ez a parlamentarizmusnak az utolsó stáczióját jelenti alkotmányos szempontból. Abban a pillanatban, t. ház, a mikor a kormány dirigálja a parlament többségét, és a parlament többsége nem bír avval az erkölcsi erővel és önérzettel, hogy a maga politikai meggyőződése, belátása és eszével igyekezzék a kormány tevékenységének irányt adni, beállt az úgynevezett alkotmányos abszolutizmus és az úgynevezett parlamenti csőd. Maga a t. miniszterelnök úr legközelebb a szabadelvű párti klubban, a mikor boykottáíták két jeles, nem csak a parlament által, de az egész magyar közvélemény által tisztelt alakját a szabadelvű pártnak, Chorin Ferenezet és Emmer Kornélt, akkor, a t. miniszterelnök úr kijelentette a szabadelvű pártban, hogy a minisztertanács így és így állapította meg a bizottságok listájának névjegyzékét, tehát ezen változtatni nem lehet, mert ennek kikorrigálása bizalmatlanságot jelentene az illető miniszter iránt. Kérdezem a t. többségtől, hogy alkotmányos dolog e, alkotmányos államban egészséges parlamentáris rendszer mellett és egy önérzetes parlamenti többség mellett lehetséges-e, hogy megtörténhessék az, miszerint akár Erdély Sándor miniszter ú', akár egy másik szakminiszter úr boykottálhassa ki a parlament legtekintélyesebb tagjait azon szakbizottságokból, a melyekbe tudásuk és eszük folytán magának a törvényalkotásnak, a törvényhozásnak legnagyobb szolgálatára készek és képesek? Ez nem alkotmányos állam, s nem egy egészséges parlamenti többség,