Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-224
284. országos Ülés 1898. janná,r 25-én, kedden. 48 Magától értetődik, hogy ez csak átlagos számítás, mert nem szabad figyelmen kivííl Nagyni, hogy ez átlagban benfogla Itatnak a gyermekek és öregek is, kik csak fogyasztanak, de nem produkálnak, tehát kétségtelen, hogy a dolgozó és termelő osztályra nemcsak nálunk, de az egész világon nagyobb adóteher esik, mint az átlagos számok mutatják. Ebből a kimutatásból is látszik, hogy Magyarország nem tartozik azon országok közé. a hol az adófizetés a lakosságra nézve legkönnyebb, de viszont nem áll az, a mire önök oly gyakran hivatkoznak, hogy a magyar lakos fizet legtöbb adót. Thaly Kálmán: Egyházi adó, községi adó nincs benne! (Zaj, Elnök csenget.) Arányi Miksa: Mindamellett ezen adóteher, bár nem súlyosabb, mint más országokban, de mert kereseti forrásaink kisebbek és gazdasági forgalmunk szűkebb, kell, hogy mindnyájunk figyelmét magára vonja, mert ha egy 18 millió lakossal biró ország költségvetése 498 millió forintot ér el, be kell vallanunk, hogy a kiadások óriásiak, és hogy a kiadások jövőre való emelkedésénél az adófizetőket jobban megterhelni nem lehet. (Zaj.) A nemzetek között megindult közgazdasági harczban az adóteher súlya nagy szerepet játszik, mert a jövő azon népeké, melyek kiadásaikat mérsékelni képesek, és melyek legjobban képesek gazdasági, jövedelmi forrásaikat kímélni. Az adóteher emelkedő volta, mely oly nagy befolyást gyakorol az átalakulásra, minden országra nagy veszélyt rejt magában oly időben, midőn Európa nagy és czivilizáczióban előre haladt népei a közlekedési eszközök fejlesztése és az általános európai piacznak mintegy egyesítése által egymással szemben állnak, minek következtében a közgazdasági verseny minden országra nézve meg van nehezítve. De mikor elismerem, hogy a költségvetés keretében felsorolt kiadások szükségesek és nélkülözhetetlenek, czélszeríínek tartanám az egyre emelkedő kiadások fedezését nem tisztán a bevételek emeléséből fedezni, hanem arra is kell törekednünk, hogy a fenforgó kiadások keretében lehetséges megtakarításokat eszközöljünk. Polónyi Géza: Ezt már hallottuk! Arányi Miksa: Ezen kérdés felvetése szoros összeköttetésben áll államadósságának kamatainak fizetésével és azon törlesztési, vagy amortizacziónális részletekkel, melyeknek fizetése évenként a költségvetés kiadási tételei közt van felvéve. Az előttünk fekvő költségvetésben államadósságaink 4°/o-os kamatja és törlesztése czímén felvettünk 129,192.798 forintot, a mihez még a kamatbiztosítást élvezett és más vasutak átvétele folytán elvállalt adósságokra 13,671.287 forint fel van véve, tehát összesen 142,864.085 forint. Ha ezen aránylag nagy összeget szem előtt tartjuk, önkénytelenül eszünkbe jut, hogy mily nagy megtakarítás volna elérhető, ha a pénzpiacz kedvező volta megengedné, hogy ezen államadósságnak csak részét lehetne 3 l /2°/o-os czímletekre konvertálni, ha például az 557 millió forintra emelkedő 4°/o-os aranyjáradékot sikerülne 3y2°/o os czímletekre konvertálni, a 1/2% nyi olcsóbb kamat ezen visszafizetés kötelezettsége nélkül felvett kölcsönnél már körülbelül évenkénti 3 millió forintnyi megtakarítást jelent, nem beszélve most azon, a távolabb jövőben lehetséges megtakarításról, mely a 483 millióra rágó 4°/o-t s magyar koronajáradék-kölcsön konverziójából származhatnék. Ugyanazon szempont alá esnek az egy milliárdnál magasabb összegre rugó törlesztendő adósságaink, vagy a 66 millióra emelkedő és a különböző miniszteri tárczákat terhelő adósságok, melyeknek részleges konverziója esetén számbavehető megtakarítások volnának elérhetők. Ertem tökéletesen, hogy az államadósságok alapját képező czímleteknek egy jelentékeny része külföldön van elhelyezve, és hogy régi adósságok konverziójánál a legnagyobb óvatosság és a pénz általános viszonyainak legpontosabb felismerése szükséges, tudom azt is, hogy az állam a konverzió által nemcsak a gazdag embereket, az úgynevezett tőkepénzeseket fosztja meg jövedelmeik egy részétől, hanem az özvegyeket és árvákat, kiknek megélésre számított befektetéseik ily biztos százalékot hozott papírokba van befektetve, kisebb jövedelemből való megélésre szorítja. De ha azt látjuk, hogy a szomszédságunkban élő nemzetek tartozásaik után járó kamatjaikat konverzió útján redukálják, felvetendő azon kérdés, vájjon az ország, melynek pénzügyi konszolidácziója iránt a táplált kételyek külföldön már szünedezni kezdenek, nem tartja-e elérkezettnek az időt, hogy a pénzpia ez kedvező helyzetét és a külföldön irántunk tapasztalható jóakaratot felhasználva, kellő időben a czímletek konverziója iránt megtegye a szükséges lépéseket. (Helyeslés jobbfelöl) Ennek mielőbbi bekövetkezését én annál szükségesebbnek tartom, mert eljöhet oly idő, midőn fejlődésnek indult országunk évenkénti több kiadását természetszerűleg befolyó bevételekből fedezni nem leszünk képesek. Tehát segíteni kell a kiadási szisztémánkba óvatosan bevitt bizonyos takarékossági rendszerrel. Érdekében áll ez az államnak azért is, mert ha mezőgazdaságunk sanyarú helyzetén segíteni akarunk, iparkodnunk kell a gazdák vállaira nehezedő jelzálog-terheken is segíteni, és ha az
