Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-224

B4 224. országos ülés 1898. január 25-én, kedden. is fokozzák. Ez az összeg a költségvetésben 4,300.000 forintra rug. A második nagy csoport a 22,900.000 forint Ez oly törvényes intézkedések eredménye, a melyeket a törvényhozás éveken át hozott és a melyeknek évenként előállott eredménye, ebben a költségvetésben, mint költség-szaporulat mutatkozik. Ezek közül a 17,400.000 forint a legjelentékenyebb, a mely vasúti függő adósságaink rendezése és újabb beruházások czímén vétetett be egy külön törvény alapján. Ez magára a mérlegre nem gyakorol hatást, mert a bevétel és kiadás a megfelelő czímnél fel van véve. Továbbá az 1893 : IV. törvényczikk elrendelvén az állami tisztviselők javadalmazásának rendezését, azon törvénynek egyes intézkedései következtében a fizetésjavítások előhaladnak, habár nem lehet mondani, hogy rohamosan, hanem lehető szífk korlátok között. De ennek is jelentékeny hatása van ebben a költségvetésben és így természetes dolog, hogy ezeket a költség szaporulatokat, valamint a katonai intézetekre megszavazott összegeket el kellett fogadni, mert a törvényhozás rendelkezéseinek folyományai, sőt nem lehet tagadni, hogy évi állami költségvetésünkön kivtíl több olyan önálló törvény van, a melyek a költségvetésen kivűl is feladatokat és terheket rónak az országra, a melyek mutatkoznak, mint eredmények a zárszámadásban, de a költségvetés keretében nem jelentkeznek. Erre kiváló figyelmet kell fordítani azért, mert nagy részben ez adja magyarázatát annak a roppant eltérésnek, a mely a zárszámadás és költségvetés között van, úgy, hogy sokakat ez arra a téves nézetre vezetett és a költségvetési viták alkalmával ennek gyakran adtak kifejezést, mintha a túlkiadások és póthiteleknek régi és igen veszedelmes rendszerében élnénk, és ezek szaporítanák így a költségvetéseket, holott e tekintetben, mondhatom, igen-igen szép haladást tettünk. Fordulnak ugyan elő túlkiadások és póthitelek, de sokkal kisebb mértékben, mint a megelőző években. Most a rendszer és kezelés e tekintetben sokkal szigorúbb lévén, ezért a költségszaporulatok, a melyek a zárszámadásban kifejezést nyernek, a költségvetésen kivül, a költségvetés után, vagy a költségvetés mellett külön törvényes intézkedésekkel függnek össze. így például, hogy csak a legutóbbi évet mondjam, az 1896-iki évre, a melynek zárszámadásával bírunk, 24 különböző törvényes intézkedéssel 17,798.000 forint kiadás szavaztatott meg. Ehhez képest tehát a többlet nem mondható sem túlkiadásnak, sem tulaj donképeni póthítelnek, a melyek hibás számításból, vagy a kellő előirányzat hiányából származnak, hanem önálló intézkedéseknek folyománya; de az egész államháztartásra, ;tnnak működésére, hatására és egyúttal annak terheire tökéletesen mindegy, hogy akár a költségvetéssel kapcsolatban akar e intézkedni a törvényhozás, vagy később, mert tagadhatlan, hogy ez duzzasztja fel államháztartásunk nagy terheit, és hogy ez okozza azt a nagy eltérést, a mely a költségvetés és a zárszámadás között van. Ezeket a momentumokat azért kívánom a t. ház előtt kiemelni, mert ebből egy következtetést fogok levonni. A következtetést, a melyben azonban vád a kormány ellen nincs, miután a törvényes intézkedések a törvényhozás részéről jöttek létre, de következtetést kívánok levonni abban a tekintetben, hogy bármilyen szükséges és hasznos intézkedések álljanak is elő, csakis a nélkülözhetetlenre kell szorítkozni akkor, mikor a költségvetés után terhes és nagy költségekkel járó kiadásokat szavazunk meg nemcsak abból a szempontból, hogy ezzel államháztartásunk nagy terheket vállal magára, de a nyilvántartás és ^ ellenőrzés szempontjából is, mert a budgetjog természete követeli és az államháztartás nyilvántartásának érdeke parancsolja, hogy a mennyire csak" lehet, — természetesen ennek korlátai vannak, mert mindent előrelátni egy államháztartásban, sőt még magánháztartásban sem lehet az év elején, — de mégis a mennyire lehet, minden kiadás az évi költségvetésbe vétessék fel, hogy e tekintetben közönség és közvélemény semmiféle meglepetésnek, valamint az állampénztár semmiféle váratlan eseménynek és eredménynek kitéve ne legyen. Méltóztatik visszaemlékezni arra, hogy keletkeztek azok a kiadások, a melyek fedezésére a költségvetésen kivűl jelentékeny összegeket külön törvényekben bocsátottak a kormány rendelkezésére. Voltak évek 1890-től kezdve, melyek az előirányzattal szemben igen kedvező pénzügyi eredményt mutattak fel és így a pénztári készletek szaporodtak; voltak vízszabályozási kölcsönök, a melyek visszafizettettek, az államháztartásnak volt saját regáléja, a melyből jelentékeny összeg folyt be és így természetes, hogy a kormánynak pénztári készletek állottak és állanak mai napig is rendelkezésére, bár nem oly mértékben, mint eddig, melyeket fedezetül czélszerűen használhat fel az utólagosan előálló törvényes intézkedések következtében keletkező kiadásokra. Ezeknek köszönhetjük azt, hogy igen nagy akezió fejtetett ki a,költségvetés terhelése nélkül építkezésekben, vasutak építésében, vízszabályozási munkákban, az állattenyésztés terén és mindenütt. Ez a rendszer némi tekintetben kifogás alá eshetik ugyan a budgetjog szempontjából, a mennyiben a nyilvántartást zavarja; de nem lehet tagadni, hogy czélszerűségi szempontból helyeselhető volt mindaddig, a mig biztosan rendelkezni lehetett arról a fedezetről,