Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-222

22 222. országos ülés 1898. január 21-én, pénteken. méltatlanul bánnak az altisztek a legénységgel. Gróf Benyovszky Sándor képviselő úr még azt is felemlítette, hogy tudja, hogy szigorú rendeletek vannak e tekintetben és az iránt megnyugtathatom a t. képviselő urakat, hogy szigorúanjárunk el ily esetekben, a legszigorúabban. Megengedem azonban, hogy az altisztek itt-ott egy kissé durván bánnak a legénységgel. De ezen mi bajosan segíthetünk a katonaságnál, ez a nevelés dolga, otthon kell, hogy úgy neveltessék a legénység, hogy legyen kellő érzéke. Thaly Kálmán : Wlassics Gyula miniszter dolga! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jól van, méltóztassék végezni a kultuszminiszter úrral! (Derültség.) Ez különben a lelkészek dolga; (Helyeslés jóbbfélöl.) ez a nevelő elem. Ha a lelkész urak mindenütt kellő súlyt fektetnek a nevelésre, akkor mindenesetre haladást fogunk észlelni. A három évi szolgálati idő alatt majdnem lehetetlenség a legényeket nevelni. Oktatni igenis lehet, és egy kis ügyességet elsajátíttatni velük; de a nevelés, az otthon történik. Az én kérésem tehát csak az, hogy a t. lelkész urak, felekezeti különbség nélkül, az egyik ügy, mint a másik, legyenek azon, hogy otthon az ifjúságot lehetőleg neveljék. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezekben az egyes gravamenekre, ha nem is igen komoly gravamenekre válaszoltam. Más kifogás a törvényjavaslat ellen nem lévén, kérem a t. házat, méltóztassék ezt úgy egészében, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés jobbfclől.) Elnök: Következik a szavazás. Elfogadja-e a ház általánosságban a törvényjavaslatot? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa az 1. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr oly kegyes volt előbbi felszólalásomra, annak legalább több pontjára válaszolni. Egyik válaszában mintegy visszaforgatni törekedett a vádat s ez ellen kötelességem pár szót szólani. Én a közös hadsereg könnyelmű költekezéséről abban a tekintetben szólottam, hogy némely találmányt sem vizsgálnak jól és ezáltal keverik az államot nagy költségekbe. Az igen tisztelt miniszter úr azt mondotta, hogy igenis nagyon szigorúan megvizsgálják a találmányokat és ezek a vizsgálatok maguk kerülnek nagy költségbe. T. ház! Értsük meg egymást, Nem akartam részletekre kiterjeszkedni, azért nem fejezhetem ki magamat jól. Megmondom egyenesen, mit értek. Nem azt nehezményeztem én, hogy az újításokat előbb alaposan átvizsgálják, sőt azt nagyon szigorúan követelem, mert épen ezáltal háríthatjuk el a szükségtelen nagyszabású kiadásokat. (Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak csak visszaemlékezni: a fegyver beszerzésekor először ti milliméteres kaliberű fegyverek fogadtattak el a hadsereg számára. Meg is rendelték a steyeri gépgyárnál, az meghozatta gépet, 90.000 darabot el is készített, akkor azt találta megint az akkori hadügyminiszter, hogy még sem jók a 11 milliméteres puskák, hanem hat és fél millimétereseket kell behozui. Megszüntették a gyártást és a közös hadsereg számára elfogadták a hat és fél milliméteres puskákat. Akkor a steyeri gyár beperelte az államot, azt mondván, mit fog a gépekkel csinálni és penálét kellett fizetni, s a hadügyminisztérium hárommillió forint penálét fizttett, a 90.000 darab puskát pedig, gondolom, a csehországi hadtestnek osztották ki, a mivel a legnagyobb konfúzió történhetnék, hogy ha a Manlicher töltény nem egyforma, mert könnyen az történhetnék, hogy meglenne a puska, de Alvinczy módjára, hogy lőni nem lehetne vele. (Derültség a szélső baloldalán.) Ez az, a mi ellen kikeltem. Ezt neveztem azon nagy könnyelműségnek, hogy meg se vizsgáltatták alaposan és már is megrendelték és elkészítették a 11 milliméteres fegyvereket, a melyeket ezután el kellett dobni és át kellett menni csakhamar a hat és fél milliméteregekre. Ez csak egy példa arra a mi történt. Más dolgoknál is történtek ilyenek, s nagyon tartok tőle, hogy a tüzérség újjászervezésénél, az ágyúk új öntésénél olyan dolgok forduljanak elő, hogy olyan puska-állapotok legyenek és a könnyelműségnek az államkincstár igya meg a levét, hogy félre kell dobálni, mint a hogyan félredobálták a 90 ezer darab 11 milliméteres puskát, a melyek most, úgy tudom, a népfelkelési csapatoknak vannak kiosztva. Vagy például a galicziai barakkok esetét hozom fel. (Halljuk! Halljuk!) Azok több, mint 12 millió forintjába kerültek az államnak, a mely irtóztató összeg és kisült, hogy a legnagyobb része olyan, hogy a muszka szél átjárja, belül kell azokat megreparálni; egyrészük azonban, tűz táraadván, elégett, azok használatba vétele egészen lehetetlenné lett. De a legnagyobb pazarlásnak tartom a przemysli és jaroslavi barakktábort. Magam megnéztem Przemysíben, hogy mi módon vannak építve. Ne adja Isten, hogy egy csoportban tűz támadjon, mert mind szurkos fából és papiros-feJelből van építve. Hogy mi szükség ezeket fentartani,