Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-233
270 S88. országos ülés 1898. február 6-én, szombaton. alkotmányosan, parlamentárisán törvényt hozzon létre és így nem teljesítette az 1867 : XII. törvénycikkben kikötött feltételt, elérkezettnek látják az időpontot, midőn a képviselőháznak kötelessége utasítani a kormányt oly irányban, hogy az önálló vámterület, önálló nemzeti bank, önálló nemzeti haáVreg, önálló külképviselet tárgyában javaslatot terjoszszen a képviselőház elé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kérvényekben felhozottak nem lévén elégségesek annak bizonyítására, hogy elérkezett volna az idő, a nr'dön az országnak érdekében állana és kötelessége volna a képviselőháznak a kormányt ez irányban utasítani és a G7-es kiegyezési alapot, melyen 30 esztendő óta az ország megerősödött és nagygyá fejlődött . . . Thaly Kálmán: Nagygyá? Hohó! Molnár Béla előadó:. . . teljességében és alapjában felforgatni, van szerencsém javasolni a kérvényi bizottság nevében, hogy e kérvények tétessenek irattárba Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz :T. ház! Megvallom, teljességgel nem értek egyet a t. előadó úr véleményével. Az ország önállóságának megvalósítása nem olyan közömbös kérdés, mely felett egyszerűen napirendre térhetni azzal, hogy a kérvényt egyszerűen irattárba helyezzük, tehát a haszontalan papirosok kosarába dobjuk. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ha a t. túloldal tagjai leikükbe tekintenek, lehetetlen ott meg nem találniok a vágyódást, hogy Magyarország valahára önálló és független legyen. De ha nem is találnák meg ezt, azt el nem vitathatják, hogy Ausztria jelen helyzetében nagyon is kérdéses, vájjon az 1867 : XIL törvényezikk által előirt alkotmányos, parlamentáris formák fennállanak-e Ausztriában oly arányban, a mely szükséges arra nézva, hogy bárminemű közös ügyeink lehessenek Ausztriával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez nagyon is vitás, és midőn az ország egy része erre nézve véleményt, óhajt terjeszt a képviselőház elé, megérdemlik e hazafias polgárok, hogy óhajuk ne vettessék egyszerűen a haszontalan papirosok kosarába, hanem legalább azzal tiszteltessék meg, hogy kiadassék megvizsgálás végett a kormánynak. Azért bátor vagyok azt indítványozni, hogy az 54-ik folyószámtól a 64-ikíg terjedő kérvénye'", e két számot is befoglalva, kiadassanak a belügyminiszter útján a kormánynak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha mi bele tekintünk lelkünkbe, a mint Kossuth Ferencz t. képviselő úr azt nekünk tanácsolta, arra a meggyőződésre jövünk, hogy az 1867 : XII. törvényczik alapján alakúit alkotmányos életünk ez idő szerint az ország érdekeinek teljesen megfelel. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől. Ellenmondások a szélső baloldalon.) És ezen törvény alapján minden kétséget kizárólag Magyarország úgy szellemi, mint anyagi fejlődésének lehetőségei teljesen biztosítva vannak (Élénk helyeslés jóbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Azonban még ettől eltekintve is, t. ház, egyáltalában nem tartjuk indokoltnak, hogy egy ilyen nagy közjogi kérdés felett, alkotmányunk alapjai felett vitatkozzunk és tanácskozzunk csak így véletlenül, mert esetleg a tisza-földvári körnek, Németh Ferencz és társai uraknak, (Derültség jóbbfelől) Tóth István és társai uraknak, meg a dömsödi 1848-as uraknak tetszik néhány kérvényt ide benyújtani. (Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Azt gondolom, a kérdés sokkal fontosabb, (Úgy van! Ügy van! jóbbfelől.) sokkal nagyobb jelentőségű, sem mint egyszerűen inczidentaliter, egyik vagy másik vidéki kör kívánságára (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) ezen nagyfontosságú kérdéssel, alkotmányunk alapján való átalakluásának kérdésével foglalkozni indokolt volna. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Nem vonom kétségbe a jogát egyeseknek, ha képviselők ellenjegyzik kérvényüket, hogy azokat ide betérjeszszék. Elismerem, hogy erre joguk megvan, de méltóztassanak elismerni, t. képviselő urak, hogy nem indokolt s a helyzet és a viszonyok egyáltalában nem tanácsolják azt, hogy ezen kérdéssel, alkotmányunk alapjában való átalakulásának kérdésével, ilyen inczidentaliter foglalkozzunk akkor, a midőn 30 éves tapasztalat nem mutat egyebet, mint azt, hogy azon alakulás, a melyben élünk, az állam érdekeinek megfelel. (Élénk helyeslés jóbbfelől. Zajos ellenmondások a szé ! ső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ily körülmények közt, t. ház, nem látom indokoltnak azt, hogy a kormány ezen kérdéssel foglalkozzék, nem is vállalkozik reája, mert meggyőződésem szerint helytelen és felesleges munkát végezne. (Helyeslés jóbbfelől.) Kérem mindezek folytán a kérvényeket a kormánynak ki nem adatni, hanem úgy, mint a kérvényi bizottság javasolja, az irattárba tétetni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Szavaim félreértése miatt akarok felszólalni. A t. miniszterelnök úr teljesen félreértette azt, a iuit én a kariam, sohasem kívántam azt, hojry ily nagy fontosságú ügy itt a házban ily inczidentaliter vitatta <sék meg; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) egyszerűen csak azt czéloztam, hogy a kérvényezési jog ne
